Florin Cîțu marad a miniszterelnök, Ludovic Orban házelnök lesz, ezért cserében az USR-PLUS megkapott olyan minisztériumokat, amelyekről a liberálisok eredetileg nem akartak lemondani. Ezek közé tartozik az igazságügyi, a közlekedési és az egészségügyi tárca. Mint ismert, korábban a PNL nem akart lemondani egyetlen fontosabb szaktárcáról sem az USR-PLUS javára, de Orban politikai jövője kapcsán előállt vita következtében kénytelen most átengedni több fajsúlyos szaktárcát is a középső koalíciós partnernek, miután Orbannak tartják fenn a képviselőházi elnöki posztot.
Lesznek minden bizonnyal elégedetlenségek a pártokban, főleg a PNL-ben és az USR-PLUS-ban. A liberálisoknál vélhetően az Orban-ellenes szárny fog elégedetlenkedni, mert elveszítheti egy-két befolyásos emberét, ugyanis nem fog mindenkinek hely maradni a kormányban a jelenlegi miniszterek közül. Az USR-sek is elégedetlenek lesznek vélhetően amiatt, hogy mindig akadnak olyanok, akik többet szerettek volna, illetve kérdés, hogy a felek hogyan osztják el egymás között a hat minisztériumot. A helyzetet bonyolítja, hogy az USR és a PLUS lényegében két különböző politikai erő. Az USR-t és a PLUS-t a választási kampány idején is számtalan vita osztotta meg, a régi USR-sek elégedetlenek voltak amiatt, hogy a PLUS bizonyos megyékben több parlamenti helyhez jutott, nem beszélve a pártból kilépett Nicușor Dan szimpatizánsairól, akik Barnának sok mindent nem tudnak megbocsátani, például a Cioloșsal való szövetségre lépés feltételeit. Az USR-PLUS is forrong belül, nem véletlen, hogy a választások után Barna ellenfelei a pártelnök lemondását kérték. Most ideig óráig ezek a bíráló hangok csitulni fognak, de ez egy ketyegő bomba, amely mindig veszélyeztetni fogja a koalíció stabilitását.
S hogy a dolgok legyenek még bonyolultabbak, már régóta nyilvánvaló, hogy a PNL és az USR-PLUS között lényeges koncepcióbeli véleménykülönbségek vannak, az USR radikálisabb, kompromisszumra kevésbé hajlamos szárnya hallani sem akart a liberálisokkal való közös kormányzásról, ugyanis az ő szemükben a liberálisok legalább ugyanannyira vétkesek, mint a szociáldemokraták amiért „Románia olyan mélyre süllyedt az elmúlt harminc évben”. Az eddigi koalíciós tárgyalások is felszínre hozták ezeket a véleménykülönbségeket, amelyek időnként ellenségeskedésről tanúskodtak. A pártelnökök most megpróbálták elhitetni a közvéleménnyel, hogy sikerült megegyezniük, de ez csak a felszín, hosszú távon nem hiszem, hogy tartós koalíció lesz. Most a pártok kényszerből állapodtak meg, ugyanis attól tartottak, hogy Iohannis saját kézbe veszi a kormányalakítást és olyan jelöltet próbál a pártokra kényszeríteni, akinek egyik fél sem örül majd. Ezt a kényelmetlen helyzetet elkerülendő látták be józanul és bölcsen, hogy jobb felállítani az új kormánykoalíciót úgy, ahogyan ők szeretnék és minél közelebb áll a saját elképzeléseikhez, minthogy az elnök rájuk oktrojáljon egy általuk nem kívánatos személyt.
Az RMDSZ elég jól jött ki a tárgyalásokból, hiszen a fejlesztési, közigazgatási minisztérium megszerzése garanciát jelent arra, hogy a következő időszakban nem fog megtörni a magyar lakosságú települések fejlődése. Az RMDSZ-nek ez volt az igazán nagy húzása, hiszen a házelnöki posztra is bejelentkeztek, de az nem volt valós cél, a szövetség arra törekedett, hogy ő is kapjon egy fajsúlyos tárcát, a fejlesztési minisztérium márpedig ilyen. A környezetvédelmi, valamint az ifjúsági és sportminisztérium már kevésbé, de azokon a területeken is lehet szép eredményeket elérni, főleg, hogy a környezetvédelem egyre inkább felértékelődik. Persze mindebből csak akkor fog nyerni a lakosság is, ha a koalíció tagjai meg tudnak állapodni a fontosabb kérdésekben és nem egymás aláásásával lesznek elfoglalva. Ez semmiképpen nem az RMDSZ-en fog múlni, sokkal inkább a két nagyobbik kormányzó párt vezetőinek az önmérséklésétől függ és attól, hogy mennyire rugalmasak egymás feltételeinek elfogadásában.
Egy nagyon komoly akadályt abszolváltak a felek, viszont a startra rányomta a bélyegét ez a viszály, és félő, hogy ez a rossz kezdet folytatódni fog. A tárgyalások vélhetően még nem lefutottak, nagy kérdés, hogy kik lesznek majd a miniszterek. Fontos, hogy ne kerüljenek be a kabinetbe olyan személyek, akik általában megosztóak a megnyilatkozásaikban. A PNL és az USR-PLUS főleg azt kell megértsék, hogy a választási kampány lejárt és eljött az építkezés ideje, ideje tehát kimozdulni a kampánylogikából. Az USR-PLUS-nak szembesülnie kell azzal, hogy hamarosan már nem rendszerellenes párt lesz, hanem része lesz a rendszernek, amelyet nem fog tudni megreformálni csak türelemmel és kitartással, de sokszor még ez sem elég az érezhető változások előidézéséhez. Az USR-PLUS nagy tesztje annak bizonyítása lesz, hogy tudnak kormányozni, építkezni is vagy megrekedtek a kampányolás szintjén.
