Az aukcióra bocsátott kéziratot hétfőn a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) tartott szemlén vizsgálták meg a József Attila Társaság képviselői, a PIM restaurátora és gyűjteményi szakemberei, az Antikvárium.hu képviselője, valamint a kéziratról az első szakvéleményt adó Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész. A közlemény szerint a szemlén „alapos kétségek merültek fel a József Attila-kézirat eredetiségét illetően”.
Chovanecz Balázs, az Antikvárium.hu tulajdonosa az MTI megkeresésére kedden elmondta: a cég kezdeményezésére megtartott, hétfői vizsgálaton a kézirat hitelességéről semmilyen perdöntő cáfolat nem hangzott el, a PIM és a József Attila Társaság képviselői azonban azt javasolták, hogy a kéziratot vessék alá írás-, valamint tintaszakértői vizsgálatoknak. Chovanecz Balázs hozzátette: ilyen vizsgálatok csak a kézirat tulajdonosának engedélyével és költségén végezhetők el.
Végül a kialakult tudományos véleménykülönbség miatt az Edit című nyolcsoros vers kéziratát és a hozzá kapcsolódó, Arany János által aláírt Ballagi Mór-szótárat az Antikvárium.hu a 12. dedikált könyvek és kéziratok internetes árveréséről visszavonta. A tételek értékesítésére a minden kétséget kizáró vizsgálatok után kerülhet csak sor. Legutóbb egyébként tizenhét éve, 2004-ben bukkantak addig ismeretlen József Attila-versre.
A Telex.hu által február 10-én nyilvánosságra hozott kéziratot Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész jelentős mérföldkőnek nevezte, hiszen ez tekinthető az első Gyömrői Edithez, a költő analitikusához írt József Attila-műnek, amely szoros kapcsolatot mutat a Számvetés című versével.
A négy lapból álló notesztöredék első lapján József Attila kézírásával egy nyolcsoros vers olvasható, alatta dátum – Bp. 1935. március 8. – és aláírás, a többi három lap pedig üres, leszámítva egy ceruzával írt nevet: Barta István. A kézirat egy hivatalos okmánnyal, egy lefoglalási jegyzőkönyvvel együtt került elő: eredeti tulajdonosa a zsidó származású, bár kikeresztelkedett Barta István volt, aki József Attila jó barátjának számított, a költő több kéziratot is adott neki. A jegyzőkönyv szerint Bartát 1945 júliusában állították elő, és ekkor kobozták el tőle József Attila 1935-ös Szép remények verses noteszét, amelyből most állítólag előkerült az Edit.
A József Attila Társaság elnöke, Tverdota György irodalomtörténész is véleményezte a kéziratot. Szerinte az előkerült szöveg nem vers, hanem „verscsíra”, tehát egy olyan fogalmazvány, amely egy készülő vershez írt első nekifutásnak tekinthető, tételszerű eltervezése annak, hogy milyen tartalmi elemekből álljon majd az elkészült vers.
Bár az első szakvéleményt tartalmazó, Bíró-Balogh Tamás által írt tanulmány megállapításait többen is vitatták az elmúlt hetekben, Sárközi Éva kutató-filológus egyenesen úgy vélekedett, hogy a kézirat hamisítvány. „A kézírás első pillantásra hasonlít a költőéhez. Maga a mű azonban nem vall József Attilára. Bíró-Balogh Tamás szerint ez egy József Attila-vers, de ha így lenne, azaz ha József Attila ilyen verseket írt volna, nem lenne szenzáció egy újonnan előkerült kézirata. A szöveg – ha kész vers lenne – ugyanis még a laikus olvasó számára is dilettáns klapanciának tűnik, mintha Szabolcska Mihály írta volna” – írta a Prae folyóirat honlapján közölt írásában a filológus.
Arra vonatkozóan pedig, hogy a kézirat egy készülő vers ötleteinek, gondolatainak feljegyzéseit tartalmazza úgy fogalmazott: logikus következtetés lenne abban az esetben, ha nem lenne ott egy pontos dátum és aláírás, de József Attila korábbi versvázlatai között nincs olyan, amelyik datálással és aláírással hitelesített volna.
A két hete előkerült kézirat kapcsán kialakult kétségeket és sorsának alakulását a továbbiakban az átfogó szakértői vizsgálatok eredményei határozzák meg.
