Darvay Tünde festészeti kiállítása a „dimenziók határán”

A folyton változó környezet és az újrahasznosított anyagok beépítése a festészetbe a kortárs képzőművészet egyik legizgalmasabb irányvonala. Ez a szemlélet új dimenziót ad az alkotásoknak: a fa története, textúrája szerves részévé válik a művészi üzenetnek.A munkák címei, Liza, a rókatündér (ez nem az Ujj Mászáros Károly-film), Kilépett a ház az ablakon (a szürrealista festészetben gyakoriak a meghökkentő, valóságot felforgató vizuális elemek), A bizonytalanság térképe (a folyton változó környezetet és a szubjektív térképezést szimbolizálhatja), vagy sorolhatnám a többit is: Délibáb a Hortobágyon, A borkirálynő, Muszáj volt megvennem, Bohém London, Árnyékok és kék álmok mind-mind a művész festményeinek megszemélyesített tárgyi világát tükrözik. És akiket kíváncsivá tettem, és szeretnék felfedezni, illetve rácsodálkozni erre a világra, nézzék meg Darvay Tünde alkotásait a Donát úti Kányafő Galériában.

A tárlatmegnyitót május 17-én tartották a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség galériájában. A kiállítást Kis-Pállukács Hajnal művészettörténész értékelte, házigazdája Bibza Gábor lelkipásztor volt, zongorán közreműködtek Darvay Nóra, a művész lánya és Szilágyi Domokos diákok. Magyarország kolozsvári főkonzulátusa nevében Hegedűs Béla konzul köszöntötte a művészpártolókat. Beszédében kiemelte, az emberi megismerés három nagy tartóoszlopon nyugszik: a valláson, a tudományon és a művészeten. 

„Bár különböző eszközökkel dolgoznak, mindhárom arra keresi a választ, milyen az a világ, amelyben élünk, mi a szerepe és az értelme. Ezek közül a művészet a létezés esztétikai és érzelmi igazságait ragadja meg. Segít feldolgozni az emberi lét alapélményeit, a szerelmet, a fájdalmat, a szépséget, a halandóság mérhetetlen terhét, s rámutat a valóság rejtett összefüggéseire” – fogalmazott. 

Hozzátette: ebben a kaotikus és gyorsan változó világban a művészet a megnyugvást jelentheti. Darvay Tünde alkotásai a „felszabadító bohém szabadság és a gyermeki játékosság világa” , s „amikor a művész alkotásait a nyilvánosság elé tárja, kaput nyit a belső világába” – ezen a kiállításon Tünde „csodaországába tekinthetünk be” – hangsúlyozta Hegedűs Béla.

Bibza Gábor a képzőművész munkásságát értékelve elmondta: Darvay Tünde a „középvilág” történeteit meséli el, azt, amelyben élünk, s amelybe manók és tündérek csúsznak be a „felső” világból. Minden vibrál, nyugtalan, mint az a világ, amit belakunk. 

„Kora reggel arra lettem figyelmes, hogy minden megelevenedik körülöttem: a lények, a tárgyak, az emberek mozogni kezdtek körülöttem. És egyszerre rengeteg történet játszódott le előttem. Minden festmény egy történetet mesél el, s csak a figyelmes szemlélőnek nyílnak meg ezek az alkotások” – fejtette ki a lelkipásztor.

Kis-Pállukács Hajnalka a festmények rejtelmeibe vezetett be: a Dimenziók határán című kiállítás „egy belső kozmosz, ahol a valóság megszokott rendje finoman elmozdul, és a hétköznapi tárgyak, emlékek, színek és formák új kapcsolatokat kezdenek létrehozni egymással. (…) A munkákban egyszerre van jelen a rend és a lebegés. A geometrikus szerkezetek, vonalak, ritmusok láthatatlan koordinátarendszert rajzolnak ki, miközben a képek mégis álomszerűek maradnak. Átjárókat nyitnak a dimenziók között, ahelyett, hogy kész megfejtést kínálnának. Festményeinek egyedi formájú keretei nem zárják le a mű kompozícióját, továbbvezeti a térben, mintha maguk a képek sem akarnának megállni a saját határaiknál. (…) Művészetében különösen fontos az átalakulás. Az, hogy egy tárgy soha sem csupán tárgy. Egy régi sakktábla, amelyet az utcán talált, előbb egy Szamos-parti piknikasztal, majd később beépülve a műbe, más jelentést kap. Régi bútorok, hangszerdarabok, talált faelemek, hétköznapi grafikai motívumok, éttermi alátétek mintái – mind új életet kapnak ezekben a munkákban. Művészetében a játékosság nem díszítő elem, hanem világszemlélet: annak lehetősége, hogy a megszokott rend mögött új kapcsolatok és új jelentések szülessenek. Ez az „új élet” nem törli el a múltat: megőrzi annak nyomait, s miközben ezek az anyagok új jelentésekkel gazdagodnak, a művész nem próbálja eltüntetni eredeti karakterüket sem. A fa repedései, kopásai, erezete, szabálytalanságai nem hibák, hanem a művek szerves részei. Ezért érezzük sokszor úgy, hogy ezek a képek emlékeznek és történeteket mesélnek.”

Méltatásában rámutatott, hogy minden festményben új részleteket lehet felfedezni: egy motívumot, egy rejtett alakot, egy finom ritmust. Ugyanaz a kép egy kisgyermek számára mesevilágot nyit meg, viszont egy másik néző kozmikus struktúrákat, szimbolikus kapcsolatokat vagy filozófiai kérdéseket olvas ki belőle. „A mese és a mitológia nem pusztán inspirációs forrás, hanem gondolkodási forma. Az a fajta nyitott képzelet, amelyben különböző dimenziók, idősíkok és valóságok találkoznak egymással” – szögezte le. 

A művészettörténész ugyanakkor kiemelte a színek erejét is: a mély kékek, türkizek, rozsdás vörösek, aranyló és földszínű rétegek a puszta hangulatteremtésen túl saját belső teret nyitnak. „Ezek a színek egyszerre idézik a természet elemi világát és egy álomszerű légkört. Hangsúlyosak a kék különböző árnyalatai is. A kék az eget és az óceánt is megidézi: két végtelen teret, amelyek természeti és lelki tájak egyaránt. A képek ritmusa sem lineáris, inkább hullámzó. Ahogyan az emlékezet hullámzik, ahogyan az álom áramlik, ahogyan a belső világaink is szerveződnek.”

Mint fogalmazott, Darvay Tünde szürreális világa nem nyomasztó, nem rideg, inkább játékos, szabadon áramló, asszociatív tér, ahol a tárgyak, alakok és motívumok váratlan találkozásai új történeteket teremtenek. „Ez a játékos szürrealitás adja képeinek azt a ritka képességét, hogy egyszerre meditatívak és elevenek, titokzatosak és emberközeliek legyenek. A világ talán sokkal rétegzettebb, átjárhatóbb és titokzatosabb annál, mint amit a hétköznapokban érzékelni szoktunk” – zárta Kis-Pállukács Hajnalka. 

A művész személyes vallomásában olyan belső kozmoszba hívja a nézőt, ahol az idő és a tér hagyományos keretei feloldódnak, s a mindennapi tárgyak is sorsszerű történeteket mesélnek. Alkotásaiban a tudatalatti dimenziókat és a lélek keresését kutatja. 

„Azt szeretném, hogy a néző a festményeimen keresztül lépjen be egy olyan mágikus világba, ahol alkalma adódik megfejteni a formák mögött rejlő, csendes, mégis vibráló kérdéseket. Engedje, hogy festményeim hangulata, színei, rétegei, magukkal vigyék egy olyan utazásra, ahol a valóság és az álom határai végleg elmosónak” – nyilatkozta a képzőművész.

A kiállítás június 10-ig tekinthető meg a Kányafő Galériában (Donát u. 142.) hétfőtől péntekig 10 és 16 óra között.