A nagyszabású produkciónak a Szent Mihály-templom ad otthont
A kolozsvári Visszhang kórus az elmúlt több mint egy évtizedben a repertoárját tudatosan a kortárs kórusirodalom bemutatására építette, ritkán hallott, sokszor világhírű, de kevéssé ismert komolyzenei művek megszólaltatásával. Ennek az „álomlistának” egyik kiemelkedő állomása lesz az a nagyszabású oratórium, amelyet a Szent Mihály-templomban adnak elő, és amely Paul McCartney komolyzenei munkásságához kapcsolódik. Az eseményt június 7-én, vasárnap este nyolc órától tartják.
Molnár Botond kórusvezető elmondása szerint az évek során a kórussal egyfajta bakancslistát állítottak össze, amely azoknak a monumentális műveknek a sorát jelöli, amelyeket mindenképpen szeretnének előbb-utóbb előadni. A soron következő előadás nagyszabású oratórium, amely a Visszhang számára nemcsak zenei, hanem szervezési és logisztikai szempontból is jelentős mérföldkőnek számít.
A világhírű, többszörös Grammy-, valamint Oscar- és Primetime Emmy-díjas angol zenész, zeneszerző, énekes és producer, Paul McCartney leginkább a The Beatles tagjaként és szólóelőadóként vált ismertté, ám a könnyűzene mellett a komolyzene területén is jelentős életművet hozott létre. Nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Liverpool Oratorio (1991) vagy az Ocean’s Kingdom (2011). Életművének egyik legjelentősebb és legszemélyesebb darabja azonban az Ecce Cor Meum (Íme az én szívem) című oratórium, amelynek romániai bemutatója nemcsak a Visszhang, illetve Kolozsvár, hanem egész Kelet-Európa számára zenetörténeti jelentőségű esemény. A bemutató 20. évfordulója alkalmából szervezett hangverseny elsőként hozza el a kolozsvári és erdélyi közönség számára a világhírű zeneszerző spirituális mélységű alkotását.
A mű eredetileg az Oxfordi Egyetem Magdalen College kórusának megrendelésére, az intézmény új koncerttermének avatására készült. Az alkotási folyamatot azonban jelentősen megnehezítette Paul McCartney feleségének, Lindának 1998-ban bekövetkezett halála, így az oratórium befejezése a tervezettnél jóval hosszabb időt vett igénybe. A több mint nyolc éven át formálódó művet végül 2006-ban nagyszabású hangverseny keretében mutatták be a londoni Royal Albert Hallban.
Az Ecce Cor Meum feliratot Paul McCartney a New York-i Loyolai Szent Ignác-templomban pillantotta meg a Jézus Szent Szíve-szobor alatt – ez a mottó inspirálta a mű megszületését, amely később a zenész jelmondata is lett.
Történelmi koncertszervezés
Molnár Botond karvezető elmondta, a koncert előkészítése komoly nemzetközi egyeztetéseket igényelt. A zeneszerző képviseletével először a jogdíjakat, az előadási jogokat, valamint a kottaanyag használatának feltételeit kellett tisztázniuk. A folyamat során a kiadó olyan árajánlatot küldött, amely a kórus számára vállalhatatlannak bizonyult, ezért jelezték, hogy a költségeket egyetemi, amatőr kórusként nem tudják kifizetni. A kiadó azonban visszajelzett, hogy szeretnék, ha a mű kelet-európai bemutatója mégis megvalósulna, ezért további egyeztetések indultak.
A tárgyalások végül magasabb szintre léptek, és a kezdeményezés magához Paul McCartneyhoz is eljutott. Végül McCartney stábja zöld utat adott, részben azért, mert a produkció premierként valósul meg, részben pedig azért, mert a kórus ingyenes koncertet ad – így a végső megállapodás jóval kedvezőbb feltételrendszer mellett jöhetett létre.
A kórus meg is hívta Paul McCartneyt a kolozsvári koncertre. A zenész stábjának visszajelzései szerint McCartney megkapta a meghívást, és mérlegelte is a részvételt, ám jelenlegi turnékötelezettségei miatt várhatóan nem tud jelen lenni. Molnár Botond úgy fogalmazott, számukra is meglepetés lenne, ha a világhírű zeneszerző esetleg mégis megjelenne a Szent Mihály-templomban.
Neves művészek lépnek fel
A produkció különlegessége, hogy rendkívül összetett előadói apparátust igényel: vegyeskart, gyermekkórust, szólistákat és orgonát is. A helyi együttműködések során többek között Kele Brigitta is elfogadta a felkérést, valamint a Kolozsvári Magyar Gyermekkórus is közreműködik. A koncerten több mint száz fellépő vesz majd részt.
Az orgonánál Lokodi Lehel foglal majd helyet, akinek különösen nehéz feladata lesz a templom akusztikai sajátosságai miatt. A szentély és a karzat közötti több mint ötven méteres távolság jelentős hangkésleltetést okoz, ami komoly kihívást jelent az összehangolt játék szempontjából. A zenészeknek ezért teljesen más időérzékeléssel kell játszaniuk: nem egymás hangjára várnak, hanem „előre gondolkodva” tartják a tempót, hogy a hangzás a térben összeérjen. A Szent Mihály-templomban tartandó próbák során fontos szempont volt, hogy a csapat hozzászokjon az akusztikai környezethez.
Molnár Botond kiemelte, hogy a Szent Mihály-templom vezetőségével hosszú ideje jó kapcsolatot ápolnak. A karvezető szerint László Attila főesperes-plébános nyitottan áll a különleges zenei projektekhez, és támogatja, hogy a templomtér a liturgikus alkalmakon túl kulturális eseményeknek is helyet adjon.
A szervezők szerint a mű Romániában korábban még nem hangzott el, és kelet-európai előadással kapcsolatban sincs teljesen egyértelmű dokumentáció, így a kolozsvári bemutató kiemelt jelentőségűnek számít.
A kórus számára az előadás komoly szakmai kihívás is, hiszen amatőr együttesről van szó, amelynek tagjai nem hivatásszerűen foglalkoznak kórusművészettel. Molnár Botond szerint a darab különösen nehéz ritmikai és hangnemi váltásokat tartalmaz, amelyek folyamatos koncentrációt igényelnek, és kevés hibalehetőséget hagynak.
Arra a kérdésünkre, hogy az eseményre kiket várnak, a Visszhang kórus vezetője úgy válaszolt, az előadás mindenkihez szól, függetlenül attól, hogy mennyire jártas valaki a komolyzenében. Molnár Botond szerint a produkció nem csupán ritka zenei esemény, hanem olyan élmény, amely egyszerre szól a személyes veszteségről, a háláról, a közösségről és a béke iránti vágyról. Nemcsak zenei esemény, hanem közösségi vállalás is, a kórustagok saját tudássukkal járulnak hozzá a szervezéshez, a logisztikához, a kommunikációhoz és a lebonyolításhoz.
McCartney legszemélyesebb műve
McCartney negyedik klasszikus albuma, az Ecce Cor Meum négy tételből, valamint közbeékelt lamentációból áll, amelyet a zenész kórusra és zenekarra komponált. A négy tétel mindegyike kíséret nélküli énekszólamokkal indul, a szöveg pedig angol nyelvű, kisebb részben latin betétekkel. Az első tétel, a Spiritus egyfajta fohászként szól a Szentlélekhez, hogy szálljon alá, és tanítson meg bennünket szeretni, valamint békében együtt élni. Ezt követi a Gratia, amelyben hálát adunk mindazért, amit az életben kaptunk, a körülöttünk lévő számtalan csodáért, valamint mindazért az ismeretlenért is, ami még előttünk áll. Ehhez kapcsolódik az Interlude lamentáció, amely Linda emléke előtt tiszteleg. A harmadik tétel, a Musica, annak felismerését fogalmazza meg, hogy végső soron minden a zene közvetítésével válhat valóra, a zene az a közös nyelv, amelyen keresztül a legtermészetesebben kifejezhetjük a szeretetet, és amely elvezethet a békéhez. Molnár Botond úgy fogalmazott, hogy a nagy finálé és egyben a mű végső konklúziója a zárótételnél, az Ecce Cor Meumnál érhető tetten: a felismerés, hogy a szeretet, a zene és a béke egysége a szívünkben van jelen, és a Szentlélek munkálkodása révén onnan árad szét.
