Június 4-én, Szentmihályon a kultúrotthonban ballagott el a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum 21 magyar maturandusa. „Napok óta keresgéltem egy ide illő idézetet, ami összefoglalja a jósikás éveinket, a közös munkánkat. Végül Placid atya bencés szerzetes gondolatát választottam: „A szikla megvan, ajándékba kaptuk. De építenünk nekünk kell rá.” Mostanig a mi sziklánk az Apafi Mihály által adományozott telek és iskola volt, a hely, amit elődeinktől ajándékba kaptunk, hogy építsünk rá. Az évek hosszú során minden nemzedék hozzá tette a maga részét. Ti, a szüleitek és mi, a tanáraitok tizenhárom éve vagyunk részesei ennek jelképes építkezésnek. Köszönöm nektek a sok érzelmi és szellemi élményt, a szakmai kihívásokat és lehetőségeket. Hisszük és reméljük, hogy hatásunk, iskolánk szellemisége messze kísér majd benneteket életutatokon” – búcsúzott a végzősöktől Józan Erzsébet, a líceum igazgatója.
Az ünnepségen Orbók Petra tizenkettedikes diák így fogalmazott: „Emlékszünk, tavaly ilyenkor azon gondolkoztunk, hogy temérdek idő van még a mi ballagásunkig. Most pedig itt állunk önök előtt, nehezen eszmélve, tanácstalanul. Nehezen állunk készen, a lábunk remeg a rajt előtt, de úgy érezzük, a sok segítő kéz erőt adott nekünk az elinduláshoz”.
„Ma mi búcsúzunk, a tizenegyedik osztályosok pedig csendben tovább lépnek azon az úton, amelynek egyik szakaszát együtt jártuk. Egy év múlva már ti álltok itt, ugyanilyen gondolatokkal, és akkor értitek meg majd igazán, milyen gyorsan válik a jelen emlékké, értékké változtatva mindazt, amit addig természetesnek véltünk. Az utolsó évben ne csak a kötelezettségeket lássátok, hanem az értéket is abban, ami körülvesz benneteket – búcsúzott a tizenegyedikes tanulóktól Ferencz Csilla maturandus.
Kotai Evelin végzős a szülőknek köszönte meg a támogatást: „Ti voltatok a biztos pont az életünkben. Az a háttér, ahová mindig hazatérhettünk, ahol vigaszt, biztonságot és feltétel nélküli szeretetet kaptunk. Talán nem mondtuk el elégszer, mennyire hálásak vagyunk nektek. Pedig minden eredményünk mögött ott álltatok ti is, csendben, önzetlenül.” Ugyanakkor Mara Izabella végzős románul mondott köszönetet a szülőknek.
„Bár diákokként talán nem láttunk bele minden döntésbe és háttérmunkába, mégis éreztük annak eredményét a mindennapokban. Ön biztosította számunkra azt a rendezett, biztonságos és támogató környezetet, ahol tanulhattunk, fejlődhettünk, barátságokat köthettünk, és életre szóló élményeket szerezhettünk” – köszöntötte Józan Erzsébet igazgatónőt Lovász Dóra maturandus.
A tanárok fáradozását Lovász Dóra maturandus köszönte meg. „Köszönjük a rengeteg tudást, amelyet átadtak nekünk. Köszönjük az órákat, a magyarázatokat, a számonkéréseket, még azokat a dolgozatokat is, amelyeket akkor talán kevésbé szerettünk. Ma már tudjuk, hogy mindez értünk volt. Azért, hogy felkészülten, magabiztosan és tudással felvértezve indulhassunk tovább az életben. Önök megtanítottak bennünket gondolkodni, kitartani, felelősséget vállalni, és hinni önmagunkban. Megtanították, hogy a kudarc nem vereség, hanem lehetőség a fejlődésre”. Ezt követően Marton Kamilla végzős román nyelven mondott köszönetet a tanároknak.
Pataki Ninette végzős Miklós Renáta volt osztályfőnöknek köszönte meg három évi tevékenységét, amelynek során a pedagógus nemcsak tanította diákjait, hanem olyan emlékeket adott, amelyekre most, évek múltán is örömmel emlékeznek vissza.
„Amikor elvállalt minket, biztos nem gondolta volna, milyen sokszínű osztálynak lesz az osztályfőnöke. Bevalljuk, nem könnyű velünk. Tizenhat-tizenhét éveseket vállalt el, akik nem a nyugodt viselkedésükről híresek… Mi mindig hálásak maradunk az ön munkásságáért, megértéséért, az elfogadásáért, a próbálkozásaiért, a közös beszélgetésekért, a szeretetéért és végül azért, hogy elvállalt minket, s velünk maradt az utolsó pillanatig is” – méltatta Orbók Petra maturandus osztályfőnöküket, Durugy Erika tanárt.
