Papíron 94 óvóhely létezik Kolozsváron
(A borítóképen szereplő felirat a kolozsvári Apáczai-líceum pincéjében került elő, tatarozáskor. Fotó: Kerekes Ákos)
Maszkatáska, így hívtuk azt a széles vállpántos, hajtókás katonazöld kaucsuk táskát, minden második kamasz azzal járt iskolába a nyolcvanas évek közepén. Nevét tartalma adta, ugyanis minden állampolgár gázmaszkot kapott egy-egy ilyen táskában. Tájékoztatást már kevésbé, legalábbis hozzánk, gyerekekhez már semmi sem jutott el abból, mit kellene-lehetne tenni egy esetleges atomrobbanás esetén. Évekig osztogatták az apró édes jódpirulát az iskolában, és csak miután egy május elsejei kisebb záporesőben megáztunk, akkor tudtuk meg, hogy azokban a felhőkben akár lehetett valami a napokkal korábban történt, de a kommunista világ szokása szerint elhallgatott csernobili atomerőmű-robbanásból származó radioaktív sugárzásból.
Ma sem tudunk sokkal többet arról, hogyan védekezhetünk, vagy hogy egyáltalán tehetünk-e valamit nukleáris robbanás esetén. Pedig tehetünk. Esélyeink attól függnek, milyen távolságra vagyunk a robbanástól, hogy az a levegőben történt-e vagy a földön, szabad ég alatt tartózkodunk-e vagy zárt helyiségben. És még csak nincs is szükség „igazi” bunkerre, csak némi szerencsére és tájékozottságra.
Három túlélőcsomagot ajánl Washington
Szakemberek szerint az USA-ban eltúlozták az észak-koreai atomfenyegetést, és felesleges pánikkeltés történt, emiatt a tengerentúlon az eddigieknél is többeket foglalkoztat az atombunker építésének, élelmiszer- és gyógyszerkészletek felhalmozásának gondolata. Az amerikai állambiztonsági szolgálat (Homeland Security) részletesen taglalja honlapján azt is, hogyan készüljünk előzetesen egy támadásra: tételesen felsorolja, mi kerüljön a 72 órára elegendő túlélőcsomagba, azt hogyan tároljuk, és ne egyet, hanem hármat készítsünk belőle, otthonra, a munkahelyre és az autóba, továbbá tucatnyi pdf formátumú dokumentummal segítik egy családi katasztrófa-forgatókönyv elkészítését menekülési útvonalakkal, teendőkkel, kommunikációs csatornák azonosításával, háziállatok menekítésével stb. Japán falvakban riadógyakorlatokat tartottak egy nukleáris támadás forgatókönyve alapján. Hawaii felülvizsgálta lakossági ajánlásait egy atomtámadás esetére, és hasonlóképpen járt el több település is az USA nyugati partján. A mindenféle háborút csak történelemkönyvekből és filmvászonról ismerő legtöbb 21. századi embernek kissé ijesztő végigolvasni a még oly valószerűtlennek is tűnő forgatókönyvre kínált ajánlások egyikét-másikát. Itthon például nehezen elképzelhető, hogy bárki is annyira bízzon az állami intézkedések megalapozottságában, hogy mihelyt a legsúlyosabb eseménykockák leperegtek, ne fusson azonnal például az iskolába a gyerekeiért – a tengerentúl azzal veszik maradásra a szülőket, hogy azt mondják, a gyerekek biztonságban lennének az iskolában. A hazai ajánlások is azt tanácsolják, ne menjünk a gyerekekért, zárjuk el a nyílt tüzeket, ne szellőztessünk, és csak végszükség esetén használjuk a telefonokat. Meglepően alapos a román katasztrófavédelem ajánlása, még azt is leírja például, hogyan készítsünk literes műanyag palackból itatóspapírral, gézzel, faszénnel levegőszűrőt. A nemzetközi forgatókönyvekben az is szerepel: számítani lehet arra, hogy nem lesz áram, nem működnek a telefonok – önmagában már ez is eléggé ijesztő lehet a ma emberének, aki a fogyasztói társadalomban ahhoz szokott, hogy a világ „kiszolgálja”: házhoz jön az áru, kéznél van az orvos stb.
Legbiztosabb a föld alá húzódni (Fotó: Kerekes Edit)
Robbanás, hő, lökéshullám, sugárzás, radioaktív por
Kolozsváron a nyáron döntöttek úgy, hogy ezután havonta tesztelik a városban elhelyezett riasztó szirénákat. Bár a nagaszaki-i és hirosimai atombomba robbanás miatt több mint százezren, az azt követő hónapokban pedig még egyszer annyian vesztették életüket, nem lehetetlen túlélni egy radioaktív robbanást. Nagy László, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem fizika tanszékének egyetemi tanára elmondta: a Hirosimára ledobott atombomba robbanásához legközelebbi túlélő a robbanás földre vetített középpontjától (ground zero) 170 méterre tartózkodott egy betonpincében. A professzor szerint kicsi a valószínűsége, hogy az elkövetkező évtizedekben Kolozsvárt nukleáris támadás érje, de elméleti felvetésként válaszolt kérdéseinkre.
– Egy atombomba felrobbanása (nukleáris támadás) több módon ölheti meg, sebesítheti meg vagy betegítheti meg a közelben tartózkodó embereket. Ezeket figyelembe véve lehet kidolgozni a védekezési stratégiákat.
a. Közvetlen hő- (infravörös), fény-, illetve ibolyántúli sugárzás. A robbanás középpontjában a hőmérséklet több száz millió fokot is elér, ez jóval magasabb, mint a Nap belsejében a hőmérséklet. Ez a tűzgömb nagy energiájú elektromágneses sugárzást bocsát ki, ami elégeti vagy megégeti azt, aki az útjába kerül. Ha a szabad levegőn tartózkodunk a robbanás pillanatában, a legjobb, amit tehetünk, hogy nem nézünk a tűzgömbbe (mert megvakíthat), és a földre vetjük magunkat (így kevesebb hősugárzás ér). Persze, jobb, ha egy szilárd épület mögött, vagy még jobb, ha az épület pincéjében vagyunk, mert az árnyékolja a hősugárzást. A szabadban tartózkodók a robbanástól akár egy kilométerre is szinte azonnal meghaltak, elsősorban égés következtében.
b. Közvetlen radioaktív (ionizáló) sugárzás. Elsősorban a robbanásban keletkező gamma sugárzás, másodsorban a neutron sugárzás juthat el nagyobb távolságra is a levegőben. Ezek ellen is azok az emberek védettebbek, akik egy épület mögött vagy épület belsejében tartózkodnak. A kapott dózistól függően ezek a sugárzások lassúbb halált, enyhébb vagy súlyosabb sugárbetegséget okozhatnak.
c. Lökéshullám. Akár egy hagyományos robbanásnál, a nagy hő hatására hirtelen kitáguló levegő minden irányba erőteljes lökéshullámot hoz létre. Ez rombolja le az épületeket (akár több kilométer távolságban is). Így nyilván az épületek felsőbb szintjein tartózkodók, akik megúszhatták a hő- vagy a radioaktív sugárzást, szintén veszélynek vannak kitéve. Ebben az esetben is a szilárd betonpincében tartózkodók vannak a legnagyobb biztonságban.
Ez a három hatás olyan gyorsan jön, hogy ha a robbanás meglepetésszerű, nem nagyon lehet ellenük védekezni. Biztonságos helyen kell lennünk már a robbanás pillanatában.
d. Radioaktív por. A robbanás radioaktív port szór szét a levegőben, ami az emberek testére lerakódva, vagy a tüdejükbe bekerülve hosszabb távon is kifejtheti káros ionizáló hatását, és betegséget vagy halált okozhat. Ha az ember egy épület belsejében tartózkodik, az a cél, hogy ez a por ne kerüljön be a helyiségbe, ezért fontos az esetleg rosszabbul záró ablakok szigetelése. Ha valaki a szabadban tartózkodik, lehetőleg minél jobban takarja le a testrészeit (sapka, kendő) és valamilyen szűrőn keresztül lélegezzen (gázmaszk, vagy ha nincs, egy benedvesített kendő is megteszi). Biztonságos, zárt helyre érve a portól való megszabadulás érdekében zuhanyozás és ruhacsere ajánlott. A szálló por az első órában a legveszélyesebb, ekkor semmiképp nem ajánlott egy zárt helyiség elhagyása. A tanulmányok szerint ha az ember egy kevésbé biztonságos (pl. összedőlő félben lévő) épületben tartózkodik, a robbanás után egy órával már érdemes egy biztonságosabb óvóhelyre sietni. 24 óra után már a szálló por mennyisége kevesebb mint 1 századára csökken, ekkor már meg lehet próbálkozni a zóna elhagyásával.
– Mi számít „fertőzetlen” élelemnek? Csak a konzervek?
– „Fertőzött”, vagyis károsan radioaktív lesz az az élelem, amire lerakódott a radioaktív por. Így a zárt helyiségben lévő, vagy becsomagolt élelem, konzerv nem lesz káros. Az utcára kitett gyümölcs, zöldség vagy pékáru nyilván veszélyesen radioaktív lesz.
Nagy László: sugárbetegségből meg lehet gyógyulni
– Ha sikerül életben maradni, milyen tünetekre lehet számítani atomsugárzásnak való kitettség esetén, és ezek mennyi időn belül jelentkezhetnek? Mikor van értelme orvoshoz fordulni, amint azt egyes hivatalos katasztrófa-forgatókönyvek javasolják?
– A radioaktív (ionizáló) sugárzások azért károsak az élő szervezetre, mert tönkreteszik az egyes szerves molekulákat, és ennek következtében a szervezet már nem tud megfelelően működni. Az emberi test által elnyelt és ott biológiai elváltozást okozó sugárzás mennyiségét biológiai dózisnak hívják, ennek mértékegysége a sievert. A dózis nagyságától függően a sugárzás hatását két nagy csoportra osztjuk.
a. Determinisztikus hatás. Ha az embert 1 sievertnél nagyobb dózis éri, szinte biztos sugárbetegséget kap. A sugárzás elsősorban a csontvelőt, bélrendszert, érrendszert és az idegrendszert károsítja. A sugárbetegség tünetei hányinger, étvágytalanság, hasmenés, kimerültség stb., és néhány órán belül jelentkeznek. A 3 sievertnél kisebb dózisok esetén az ember nagy valószínűséggel néhány hét alatt felgyógyul. Az orvosi kezelés segít a tünetek enyhítésében és gyorsítja a gyógyulást. A 4 sievert dózist félhalálos dózisnak nevezik, ekkora adag esetén statisztikailag az emberek fele orvosi kezelés nélkül belehal a sugárbetegségbe. 6 sievert fölötti dózis esetén már az orvosi beavatkozás is kisebb eséllyel segít, többek között csontvelő-átültetéssel lehet próbálkozni.
b. Stochasztikus (véletlenszerű) hatás. 1 sievert alatti dózis esetén az ember nem kap sugárbetegséget. Viszont a radioaktív sugárzás módosíthatja egyes sejtek genetikai programját, ennek következtében a sejt kóros burjánzásnak indulhat, rákos daganat alakulhat ki. Ez a hatás általában több év után jelentkezik. A radioaktív sugárzás tehát megnövelheti egyes rákos betegségek valószínűségét. Például a csernobili katasztrófa után az erőmű közelében élőknél kimutathatóan megnőtt a pajzsmirigyrák előfordulási valószínűsége. A hatást azért hívják véletlenszerűnek, mert egyrészt a többség nem betegszik meg, másrészt ha valakinél rákos daganat alakul ki, nem tudhatjuk, hogy ez a radioaktív sugárzás hatása, vagy egyébként is kialakult volna. Egy számpélda: 1 millió lakosból évente általában 5-6 ezer betegszik meg a rák valamilyen fajtájában. Ha mind az 1 millió embert 10 millisievert sugárzás éri, ez kb. 400-zal fogja növelni a rákos betegek számát. A legtöbb rákfajta korai stádiumban gyógyítható, ezért mindenképpen érdemes rákszűrésre járni – atomtámadással vagy anélkül. Tehát az orvoshoz való fordulás minden esetben csak segíthet.
Nagy László: mindenképpen érdemes rákszűrésre járni – atomtámadással vagy anélkül
– Az uránium maghasadásakor (atomrobbanáskor) többek között a jód radioaktív, 131-es izotópja is keletkezik. A jód a szervezetbe kerülve elsősorban a pajzsmirigyben halmozódik fel. A szervezet nem tesz különbséget a nem radioaktív (127-es) és a radioaktív jód között. Ezért megakadályozandó, hogy a radioaktív jód felhalmozódjon a pajzsmirigyben (és ott esetleg pajzsmirigyrákot okozzon), érdemes jódpasztillát szedni, amely túltelíti jóddal a szervezetet. Ezért a káros radioaktív jód már nem fog beépülni a pajzsmirigybe. A jódpasztillát azelőtt érdemes bevenni, mielőtt kontaktusba kerül az ember a radioaktív porral, órákkal utána már kevésbé hatékony – magyarázza Nagy László egyetemi tanár.
Armageddon tanácsok amerikaiaknak
A különféle nemzetközi ajánlások szerint, ha szabadban ér bennünket a robbanás, és nincs a közvetlen közelben elérhető épület, akkor feküdjünk a földre és takarjuk el a fejünket, akár 30 másodpercnél több idő is eltelhet, míg a robbanás generálta lökéshullám elhalad fölöttünk, ezt ajánlott kivárni. Utána azonnal keressünk menedéket a föld alatt vagy minél vastagabb falú épületben, lehetőleg ablaktalan helyiségben (pl. egy épület középső részein), és ne a legfelső emeleten (az omlásveszély miatt is javallottabb a földszint és a pince). Még jobb, ha olyan szinten tartózkodunk, amely a szomszédos épület tetejétől is távol van, ugyanis a por oda is lerakódik. Ha mégis vannak vélhetően kevésbé jól záródó ablakok a szobában, azokat műanyaglapokkal beragasztva fokozhatjuk a védelmet. Betonfalak, téglafalak között lenni a legjobb választás, de könyvsorok, földréteg is extra szigetelő védelmet nyújthat, az fontos, hogy a bennünket a radioaktív portól elválasztó anyagrétegek minél vastagabbak legyenek. Ha épületbe jutottunk, hasznos a külső ruházattól megszabadulni, azt lehetőleg zacskóba zárva, emberektől és állatoktól minél távolabb elhelyezni. Bő szappanos zuhanyozással lemoshatjuk magunkról a radioaktív port, a bőrt nem szabad erősen dörzsölni, vakarni. Óvatosan fújjuk ki orrunkat, nedves kendővel finoman töröljük ki a szemeinket, füleinket is, ha zuhanyozni nem tudunk, nedves ruhával törölgessük le a fedetlen testrészeinket. Hajunkra ne használjunk balzsamot, az rögzíti a radioaktív anyagokat.
Lekvárok a kolozsvári óvóhelyen
A radioaktív por a robbanástól szélirányban, a bomba nagyságától függően akár többszáz kilométerre is eljuthat. Az esemény helyszínétől való távolság függvényében arra lehet számítani, hogy 24 órától akár 1 hónapig terjedő időszakon át nem hagyhatjuk el menedékünket. A radioaktív por elől nem feltétlenül szükséges speciálisan kialakított óvóhelyre menekülnünk. Ezt legtöbben nehezen is tehetnénk meg, hiszen Kolozsváron például a hivatalos számadatok szerint 94 óvóhely létezik, ami messze nem elegendő a túlélők befogadásához. Kolozs megyében 123, Fehér megyében 39, Beszterce-Naszód megyében 35, Szeben megyében 37, Szilágy megyében 25, a több mint 20 ezer lakosú Szászfenesen egyetlen óvóhely van. A legtöbb, 878 óvóhely Bukarestben van, de a lakosság számát tekintve az is csekély.
A gyakorlatban ugyanakkor ezeknek a speciális létesítményeknek a többsége már nem funkcionális. Családi házak évek óta lezárt pincéjében, tömbházak alatt húzódnak, a helyiségekben ma már kompótok, szörpök, lekvárok, színes savanyúságok, kinőtt babakocsik, lehasznált biciklik és limlomok uralkodnak – boldog békeidők kellékei. A. úr szerint még öt évvel ezelőtt is működőképes volt a tízemeletes tömbházuk pincéjében kialakított óvóhely, akkor a wc-kagylók is mind a helyükön voltak, de mostanra lábuk kelt, úgy véli, kinek ahogy elromlott az otthoni, leszerelte az óvóhelyen „fecsérelődő” darabra. Ma már csak a négy karral záródó vastag vasajtókon látszik, hogy ez a pince más, mint a többi, ismerőknek esetleg szeget üthet a fejébe a szellőztetőrendszer és a sötét sarokban veszteglő akkumulátor, amelyeknek nem sok keresnivalója lenne egy átlagos pincében.
Öt éve még működőképes volt az óvóhely (Fotó: Kerekes Edit)
A biztonság kedvéért az egyes lakók a saját pincéjüket nem ráépítették a falakra, hanem a padlóra helyezett, mintegy 10-15 köbméternyi rácshálós kockában tárolják a dolgaikat. A falakhoz, padlóhoz nem rögzített ketrecszerű létesítmény, mint mondják, egyszerűen eltávolítható. Ez viszont inkább csak arra jó, hogy ha a hatóságoknak szemet szúr a pincék térhódítása, akkor felszólítás esetén viszonylag egyszerűbben, néhány nap alatt szét lehessen szedni, és az egész pincét a falak sérülése nélkül ismét óvóhelyként lehessen használni. Ez az idő már végzetesen hosszú viszont egy váratlan atomrobbanás esetén. Hiába van két óvóhely is a lakásunkkal szemben, tulajdonképpen a több tucatnyi hatalmas tömbházból álló egész környéken nincs több, és a „szerencsés” tömbház lakói egyébként is úgy tartják, hogy a házuk alatti óvóhely kizárólag őket hivatott szolgálni – ha esetleg túlélési tervet szeretnék, akkor tehát más megoldást kell találnom. A. úr a vészkijáratot is megmutatja, ha egy katasztrófában a tömbház esetleg úgy omlik össze, hogy a lépcsős ajtón nem lehet kimenni, akkor az óvóhelyről induló rövid föld alatti alagúton át még mindig van egy plusz lehetőség az épülettől mintegy 10-15 méterre levő csatornatetőn át kijutni a szabad ég alá.
Az Országos Katasztrófavédelmi Felügyelőség (Inspectoratul General pentru Situaţii de Urgenţă) honlapja részletes jegyzéket közöl az óvóhelyekről. Eszerint Kolozsvár főterén is van egy, a Filstich-Kemény ház alatt. A főtéri pinceajtón lakat, a lakók-bérlők nem használják, szerintük pókok, netán patkányok tanyája. Kétségtelen, hogy ennek van viszont a legcsodálatosabb bejárata: többszáz éves reneszánsz ajtókeret övezi.
Atomrobbanás szimulátor a neten
Morbidnak tűnhet Alex Wellerstein tudománytörténész, az atomfegyverek történelmét tanulmányozó amerikai intézet (Stevens Institute of Tehcnology) adjunktusa által a Google Mapsre kidolgozott térkép, ahol megnézhetjük, hogy a Föld tetszőlegesen kiválasztott pontjára zuhanva milyen hatást váltana ki egy atombomba. Meghatározhatjuk, hogy a robbanás a levegőben vagy a föld felszínén történjen, a bomba nagyságát, valamint további opcióink is vannak, majd a piros gombra kattintva láthatjuk a szimuláció eredményét. Ha a Nagaszakira dobott adottságaival rendelkező (20 kt-s) bomba Kolozsvárt érintené, a radioaktív por akár a Radnai-havasokig terjedne. Kattintásra egy számláló is beindul: a fenti szimuláció szerint közel 33 ezren meghalnának, további 60 ezren pedig megsebesülnének. A legkisebb amerikai bomba, a 20 tonnás Davy Crockett „csak” a belvárosban tenne kárt, és „alig” 1100 személyt ölne meg, míg a legnagyobb tesztelt amerikai atombomba, az 500 kt-s Ivy King radioaktív pora 350 kilométerrel északnyugatabbra, Ukrajnába is eljutna, és az azonnali halálos áldozatok száma meghaladná a 170 ezret. A Nukemap oldaláról elérhető Alex Wellerstein angol nyelvű blogja, a Bizalmas adat – Az atomtitok blog sok érdekes olvasnivalót kínál a téma iránt érdeklődőknek. A térképen egyébként eleddig több mint 120 millió szimulációt futtattak.
Észak-Korea ujja a piros gombon
Miután Hirosima és Nagaszaki megmutatta, mire képes az atom, a világ évtizedek óta atomsorompó-szerződésekkel általános lefegyverkezésről beszél, ám a mélydiktatúrába süllyedt Észak-Koreával csak ideig-óráig kitartó egyezményeket sikerült kötni, egyet a kilencvenes évek közepén, a másikat 2000-ben.
Az észak-koreai atomkísérletek folytatódtak és a hétvége után már egyre kevésbé kérdéses, hogy Kim Dzsong Un milyen szintre tudta fejleszteni országa fegyverzetét. Korábban konkrétan fenyegette Guam-sziget környékét, ahol jelentős amerikai katonai központ működik, de mintegy 160 ezres civil lakossága is van. Bár a fenyegetést nem váltották valóra, augusztus végén Japán felett repült át és partjaitól mintegy 1200 km-es távolságban landolt az óceánban az észak-koreai rakéta, amelyről azt ígérték, csak első lépése volt a csendes-óceáni hadműveletnek.
Fenyegetései szerint atombombát szállító nagy hatótávolságú rakétáit Észak-Korea képes eljuttatni az Egyesült Államok területére, ezt látszanak igazolni a hétvégi történések – bár szakemberek még napokkal ezelőtt is igen kétségesnek tartották, hogy a koreai technológia képes a rakéta által ilyen nagy távolságra szállítható méretű nukleáris rakomány előállítására. A hétvégén közölt hivatalos fotókon Kim Dzsong Un viszont állítólag egy pont megfelelő méretű hidrogénbombát vesz szemügyre, amelyet a kínai határhoz közel levő föld alatti bázisukban később teszteltek is, 6,3-as erősségű földrengést okozva.
Az Amerikai Egyesült Államok sem szemlélte tétlenül a hónapok óta tartó fenyegetéseket, válaszképpen katonai erejét felvonultatta Észak- és Dél-Korea határa közelében, a kölcsönös erőfitogtatás pedig fokozódó nyugtalanságot kelt világszerte. Meglátjuk – válaszolta Donald Trump vasárnap arra a kérdésre, hogy az USA megtámadja-e Észak-Koreát.
Az egykori főtéri óvóhely bejárata (Fotó: Rohonyi D. Iván)
