Az úszótábort hagyományosan a téli szünidőben szokták megtartani, azonban ez év elején erre nem volt lehetőség a járvány miatt. Most is kérdéses volt, hogyan valósítják meg a váratlan szigorítások miatt, azonban – mivel a kocsárdi gyerekek „törzsvendégnek” számítanak – az uszoda üzemeltetői készségesen, két órával korábban, már reggel nyolckor kinyitották számukra a medencét. A kísérő pedagógusok és szülők illetve a három – egy ludasi és két kolozsvári – szakavatott úszómester pedig hajlandó volt több, kiscsoportos foglalkozást tartani a gyerekeknek.
A székelykocsárdiak közismerten nagy sportkedvelők és szerencsére a faluban, Csegezi Zsuzsa polgármesternek köszönhetően, van korszerű sportkomplexum, ahol kiváló körülmények között lehet gyakorolni a focit, teniszt, kosárlabdát. A Decathlontól minőségi sportszereket kaptak ajándékba, az idei úszótábort törülközőkkel, úszósapkákkal és szemüvegekkel támogatta a cég. Ugyan a Cserevár Egyesület minden évben többféle sportversenyt is szervez a gyerekek számára, a ludasi úszótábort semmi sem múlja felül. Idén például volt olyan jelentkező, aki szó nélkül fölkelt reggel hatkor azért, hogy részt vehessen a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány által támogatott programban.
Az úszótábornak, Fehér megye egyik legnagyobb magyar gyerekek számára rendezett sporteseményének a jelentősége annak közösségépítő erejében rejlik. Szokásos helyszíne a marosludasi uszoda, ahova bérelt busszal, az egyesület kisbuszaival és magánszemélyek gépkocsijaival szállítják a gyerekeket, az utolsó napon pedig közös pizzázással zárják az eseményt. „Nem csak a kocsárdi gyerekek jönnek el, hanem a környékbeli, mélyszórványból származó diákjaink is. Az első években boldogan tapasztaltuk, hogy a délutáni oktatásra jelentkező ingázó diákok nagy része az úszótáborban ismerkedett össze igazán és határozta el, hogy a kocsárdi iskolába, magyar tagozatra iratkozik, és ez mindennél fontosabb számunkra” – nyilatkozta Basa Anna-Mária, a Cserevár Egyesület elnöke.
A gyerekek boldogan mesélték, milyen jól szórakoztak együtt, még a hároméves kezdőknek is sikerült megbarátkozniuk a vízzel. A valamivel nagyobbacskák már a második nap karúszó nélkül merészkedtek a medencébe, és szinte kivétel nélkül részt vettek a rögtönzött versenyeken. A tapasztaltabbak számára már a hát- és mellúszás, de még a négy tempóra való úszás sem jelentett túl nagy kihívást, többen közülük minden évben részt vettek a táborban.
Néhány oltásigazolvánnyal rendelkező szülő is besegített a kísérő pedagógusoknak, ami megkönnyítette dolguk, hiszen a felügyelett mellett a különböző falvakból származó gyerekek szállítását is meg kellett oldani. Székelykocsárdon azonban nem ez volt az első alkalom, amikor a pedagógusok és a Cserevár Egyesület tagjai feláldozták szabad idejüket a közösségépítésért.
