A nagyenyedi vártemplom udvarán, szombaton szervezett ünnepség résztvevőit Tóth Tibor református lelkipásztor köszöntötte az ige szavaival, majd ismertette az 1848-as szabadságharc kitörésének enyedi vonatkozásait.
Vincze András, a Fehér megyei RMDSZ elnöke őseink hősiességét, bátorságát, helytállását hozta fel példaképül és állította párhuzamba a mai idők kihívásaival, amikor erős képviselettel harcolhatunk a magyar ügyért. Dragoș Crișan, Nagyenyed polgármestere kiemelte: „Megtisztelő számomra, hogy részt vehetek annak a magyar közösségnek az ünnepén, amelyik annyi mindent adott a városnak! Az én jelenlétem egyben annak az elköteleződésnek a garanciája is, hogy közösen fogunk dolgozni Nagyenyedért.” Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke, immár sokadik alkalommal ünnepelte a Fehér megyei magyarság körében március tizenötödikét. A politikus kihangsúlyozta: „A szabadság akkor kezdődik, amikor dönthetünk saját életünkről, jövőnkről, dolgainkról. És akkor érhet véget, amikor nem élünk ezzel a lehetőséggel, vagy rosszul döntünk. A szabadság a felelősségvállalás által nyer valódi értelmet.”
Koncsag Eszter, a Bethlen Gábor Kollégium végzős diákja elszavalta Kovács András Ferenc Erdélyi töredék című versét. Ezt követően került sor a koszorúzásra a református parókia homlokzatán található, Széchenyi István és Hermányi Diénes József emléktábláknál, közreműködtek a 121. Bethlen Gábor Cserkészcsapat tagjai. A megemlékezés a magyar himnusz eléneklésével ért véget.
Jubileumi kiadásához ért a Tavaszi szél vizet áraszt néptáncfesztivál
A Fehér megyei magyarság márciusi központi ünnepsége Székelykocsárdon folytatódott. A hagyományos ökumenikus istentiszteletnek a település 18. századi református temploma adott otthont.
Lukács György beszolgáló református lelkipásztor János evangéliumának sorait idézve beszélt a szabadságról, és egyben utalásokat tett a szórványban élő magyarság helyzetére is. „Csak akkor igazi ünnep március 15-e, ha a szívünkbe zárjuk az igazságot és a szabadságot” – hangsúlyozta. Végezetül a lelkipásztor felolvasta Kossuth Lajos 1849. február 27-én, a kápolnai csata után kelt imáját. Bíró Károly római katolikus plébános rámutatott: „Itt, Székelykocsárdon, az 1848-as vérrel öntözött földből a remény nőtt ki, hiszen itt vannak a gyerekek, akik majd folytatják a szabadságért vívott küzdelmet.”
A templomból az ünneplő gyülekezet a rendezvény zászlójával a helyi kultúrotthonba vonult át, ahol Csegezi Zsuzsa polgármester köszöntötte a szép számban összegyűlt közönséget. „Nemzeti ünnepünkön büszkeség tölti el a szívünket és hálásak lehetünk Istennek, hogy 177 év elteltével mi, ezen a földön, még ha szórványban is, magyarul énekelhetünk, táncolhatunk. Hős ma a szórványban mindenki, aki magyar óvodát és iskolát működtet és büszke gyermekére, aki magyarul szaval, énekel, imádkozik. Ezt a munkát csak összefogással és teljes odaadással lehet végezni” – hangsúlyozta az elöljáró, aki átadta a rendezvény vándorzászlóját Küküllővár képviseletének.
Az egybegyűlteket továbbá Horváth Anna önkormányzatokért felelős alelnök és Vincze András, Fehér megye alprefektusa köszöntötték.
Az évenkét váltakozó helyszínen megrendezett, ezúttal tizedik kiadásához ért Tavaszi szél vizet áraszt néptáncfesztivál ismét elkápráztatta a nézőközönséget. A fellépők mindenike színvonalas produkcióval állt a színpadra, ráadául – a változatos repertoároknak köszönhetően – a fesztivál betekintést nyújtott Erdély szinte mindenik néprajzi tájegységének táncába. Fellépett a Kis és Nagy Zúgó Néptáncegyüttes (Székelykocsárd), a Csillagszeműek Néptánccsoport (Bethlenszentmiklós), a Kis Miriszló Gyöngye Néptánccsoport (Miriszló), a Zálogos Néptánccsoport (Vajasd), a Bethlen Gábor Kollégium Fügevirág Néptáncegyüttese (Nagyenyed), a Magyarlapádi Hagyományőrző Néptáncegyüttes gyerek csoportja (Magyarlapád), a Hanga Hagyományőrző Néptáncegyüttes (Magyarpéterfalva), a Létom Néptánccsoport (Felvinc). A legnépesebb csapattal a csombordiak érkeztek, akik két énekegyüttessel (a Rózsabimbóval és a Borozó által kísért Rózsafával) illetve három néptánccsoporttal, a Pipacs apró-, kis- és haladó tagozatával álltak színpadra. A produkciók után az egymást már jól ismerő csoportok nem siettek haza, hanem tovább ropták a táncot az esti táncházban. A szeretetvendégséget a szépen felújított Gróf Gálffy János Magyar Közösségi Házban szervezték meg.
Szórványtalálkozó az Erdélyi Hegyalján
Gyulafehérvár és környékének, azaz az Erdélyi Hegyaljának magyarsága vasárnap, március 16-án ünnepelt, a Szászsebesi Református Egyházközség illetve az EMKE Dél-erdélyi szervezete közös rendezvényén. Az esemény főtámogatója a Bethlen Gábor Alap volt.
Szászsebesen délben megkoszorúzzák a római katolikus, Mérleg utcai temetőben található honvéd-emlékművet, amelyet 1909-ben állítottak. Az egybegyűlteket a rendezvény ötletgazdája, Gudor Kund Botond gyulafehérvári református lelkipásztor, egyetemi oktató üdvözölte, aki egyben röviden ismertette az obeliszk történetét is.
„Azok pihennek itt, akiknek vére a jogos harcban hullott a haza földére, s véröknek hullása nem történt hiába, abból nő a Nemzet élő szabadsága. Örökké élnek, kik a Hazáért halnak, s élni fog a Hon, míg ily fiai vannak” felirattal a Vízaknáról Szászsebesre menekített sebesültek, és az 1849. február 5-én zajlott, Bem által vezetett szászsebesi csatában elesett honvédek emlékére készült az oroszlános kőoszlop. A lelkipásztortól azt is megtudtuk, hogy az emlékjelet a szászsebesi Magyar Kaszinó állította közadakozásból 1909-ben, akkor, amikor a 20. század elején a város magyar közössége reneszánszát élte.
Köszöntőjében Dorin Nistor, Szászsebes polgármestere, a kultúra és az épített örökség megóvását illetve a békés együttélés fontosságát hangsúlyozta, amelyek a mindennapok jellemzői a többnemzetiségű, nyolcszáz éves városban. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Dorin Albu alpolgármester is.
Az ünnepség 14 órától folytatódott a szászsebesi református templomban. Igét hirdetett Béres Levente vízaknai lelkipásztor, aki Ézsaiás próféta szavaival utalt Isten, szabadság és közösség kapcsolatára.
Ezt követően Gudor Botond lelkipásztor bemutatta az 1848-49-es szabadságharchoz kötődő szászsebesi történéseket. Az alaposan dokumentált ismertetőből kiderült: a helyi vonatkozások 1849. február 5-ével kezdődnek, amikor a hatalmas veszteséget jelentő vízaknai csata után Bem a sebesülteket előre küldte Szászsebesre. Petőfi, mint Bem hadsegéde, a nagy tábornok csapataival két ízben járt Szászsebesen. Először a gyászos végű vízaknai csata után, ekkor írta Négy nap dörgött az ágyú című költeményét. Közben Gyulafehérvár visszavonuló császári helyőrsége kapott az alkalmon, hogy a Puchner nyomására Szeben felől Déva irányába visszavonuló Bem kíséretében Szászsebesre érkező honvédsereget hátba támadja: a gyulafehérvári vár katonái (előörs), a szászsebesi lakosság legnépesebb csoportja, a hozzá csatlakozó román népfölkelőkkel együtt a Vízaknáról Sebesre előreküldött sebesültek nagy részét legyilkolta, és csak Bem erőltetett menetben megérkező csapatai késztették menekülésre a támadókat és védték meg azokat, akik még életben maradtak (a vízaknai csatából kimenekített halottakat és az időközben meggyilkolt sebesülteket az obeliszk tömegsírja alá temették).
1849. február 5-én este Bem megérkezett Sebesre, felmentette az életben maradt sebesülteket. A szászsebesi csatára 1849. február 6-án került sor. Délfele megérkezett a Bemet üldöző Puchner hada is Szászsebesre. Utcai harcok bontakoztak ki. A város szász lakossága bereteszelte ablakait, ajtóit, vagy elmenekült. Bem harapófogóba került. Puchner megadásra szólította fel Bem csapatait, de Bem kitört a városból és Déva fele menekült. A piski hídnál (1849. február 9) lezajlott és Bem által megnyert csata megfordította a szabadságharc katonai állapotát és helyzetét.
Bem és Petőfi 1849. áprilisában másodszor volt Szászsebesen, ezúttal április 2-től április 12-ig. Ekkor indult el Gyulafehérvár ostroma, amelynek első megbízott katonai vezetője Kemény Farkas, míg a későbbi megbízott hadvezér az osztrák származású Stein Maximilian (Stájn Miksa) báró volt. 1849. április 5-én Bem és Petőfi Szászsebesen vette át a magyar országgyűlés első osztályú érdemrendjét Mészáros Lázár miniszter megbízottjától. Az érdemjel sugarakkal díszített nyolcágú ezüstcsillag volt, közepén arany babérkoszorúval és hármas halmon nyugvó kettős kereszttel. Ezt a fokozatot Bemen kívül csak Görgei kapta meg.
A helytörténeti bemutatás után sor került az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díjátadójára is. Serfőző Levente, az EMKE Dél-Erdélyi régiójának elnöke kitüntetésben részesítette Bartha Melindát, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium pedagógia szakos tanárát. Laudációt mondott Nagy Egon magyartanár. A koszorúzással egybekötött megemlékezésen fellépett az 1932-es alapítású Bethlenszentmiklósi Fúvószenekar illetve a csombordi Pipacs Néptáncegyüttes, ez utóbbiak vezetője, Boros Erzsébet pedig népdalokat énekelt. A templomban Koncsag Eszter elszavalta Petőfi Sándor Négy napig dörgött az ágyú című versét.
Az ünnepséget követően szeretetvendégségre került sor a református parókián.
Délután 17 órától az immár hagyományossá vált ompolygyepűi emlékműnél tartott koszorúzásra került sor. Az obeliszk az 1848. október 24-én lemészárolt 700 zalatnai magyarnak állít mementót. Idén a környékbeli magyar egyházak lelkészei és hívei, egyesületek képviselői voltak jelen, emlékbeszédet tartottak Szász Csaba magyarigeni és Gudor Botond gyulafehérvári lelkipásztorok.
Az ompolygyepűi rendezvény üzenete: a szabadságért vívott harc megemlékezésében nemcsak a hősöket dicsőítjük, hanem az ártatlan áldozatokról sem feledkezünk meg soha.
