Nehezen elképzelhető, hogy ne ébresszen fel valamilyen érzést a magyar emberek szívében március 15., az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kirobbanásának pillanata, amelynek nyomán útnak indult a magyarság történelmének egyik legmeghatározóbb eseménysorozata is. Manapság teljesen természetes, hogy nemzeti ünnepünkre emlékezzünk, felidézzük azokat a forrongó napokat, amikor Petőfiék harcba szálltak a nemzet szabadságának, függetlenségének kiívásáért.
De vajon így volt-e ez mindig az események óta eltelt 170 alatt év alatt, szabad volt-e, lehetett-e mindig ünnepelni, mikortól és hogyan emlékeztek meg elődeink március 15-ről és ennek hőseiről?
Meglepőnek tűnhet ugyan, de Erdélyben már 1849-ben méltóságteljes ünnepségeket tartották március 15-én, ennek egyik legfőbb helyszíne Kolozsvár volt. Erről szóló írásunk ide kattintva olvasható.
A szabadságharc negyvenedik évfordulóján, a dualizmus-korabeli Kolozsváron már egész napos ünnepség zajlott... Az 1888-as megemlékezésekről szóló cikk itt olvasható
