A művész, aki a bukaresti Képzőművészeti Egyetemen végzett, ahol mestere Corneliu Baba neves festőművész volt, több mint három évtizede az Egyesült Államokban él. Kolozsvári kiállításán szereplő műveiről szólva, a következőket mondta: „A látszólag közömbös tükör az üvegfelületbe zárja a benne tükröződő képeket. Ezek a képek úgy maradnak meg, mint egy üvegszekrényben, amelyet csak árnyékok és reflexiók laknak. Ez egy illuzórikus tér, ahol az idő és a tér dacol a valósággal. Különböző időkből és terekből származó karakterek jönnek össze és folytatják történetüket. A tükör magába zárja az emlékezet labirintusát, ahol az emlékek kártyajátékká válnak, ahol a képek összekapcsolódnak, véletlenszerűen csatlakoznak, szétválnak vagy magyarázkodnak.”