. (Mondanám azt is: profi kereskedő erre azért már magától is rákattanhatott volna, mint ahogy többen meg is tették, aki pedig nem… hát az valószínűleg ezután sem.) Ha engem, laikust kérdeznek: inkább visszafele megy a dolog. Napról napra. Azt sem tartom kizártnak, hogy bizonyos, etnikailag vegyes vidékeken a cégeknek inkább az a tapasztalata, hogy több román vásárlót veszítenek, mint amennyi magyart nyernek ezzel az akcióval. És innen - ahogy azt a témával foglalkozó szakemberek is megfogalmazták – már át is csúsztunk a gazdaságpolitika szférájából egy másik területre.
Hogy milyen területre? Az előítéletek, a tessék-lássék többnyelvűség, vagy egyáltalán a tessék-lássék kommunikáció területére? Nem is tudom. A marosvásárhelyi központú E.ON gázszolgáltató ügyfélkapcsolati politikája mindenesetre elgondolkodtat.
Rendetlen számlafizető vagyok, az apró betűk és a vonalkódok láttán ideges leszek, és mint ilyen, hibákra hajlamos. Egy gázlezárásos kaland aztán végképp elbizonytalanított. Ezt követően elég gyakran hívtam a tudakozót mintegy visszaigazolásképp, hogy az átutalt összeg ugye a megfelelő helyen landolt, és ugye időben, és mind így. Évekkel ezelőtt jólesett hallani: „Magyar hangért nyomja meg a kettes gombot.” Rövidebb-hosszabb várakozás után meg is kaptam anyanyelvemen a kért információt. Hiába, na, gondoltam, javul a világ, vagy legalábbis a kereskedelmi érdek felülír minden előítéletet, hol vagyunk már a 90-es évek Vásárhelyétől! Nem sokkal később a kettes gombra már kizárólag román hölgyek válaszoltak, akik nagy türelemmel, empátiával hallgatták végig a számlával kapcsolatos, sokszor sután, erős magyar akcentussal előadott értetlenségem. Ha később fizettem, megnyugtattak, ők személyesen állítják le a kolozsvári gázlezáró fiúkat, amennyiben gonosz szándékkal felénk közelítenének, majd további jó napot kívántak, és azt, hogy a ronda számláért már ne fájjon a fejem. Rájöttem közben arra is: a kettesgomb segítségével hamarabb fogadta hívásomat a cég szolgálatkész alkalmazottja, feltételezem, magyarhangért nincs akkora tolakodás.
Néhány hete, amikor egyszerre kaptam kézhez a mínusz összegről szóló számlát, meg egy másikat, amelynek a kibocsátási dátuma és kifizetési határideje ugyanarra a napra esett, és ehhez még társult egy felszólítás (préávíz) is, ismét remegve nyúltam a telefonért. A már jól ismert kellemes magyar női hang helyett egy Ioana névre hallgató, románul beszélő robot ajánlotta magát, világossá téve: a tere-fere korszaka lejárt. Mondta, kérjem a „magyarhangot”, de az nem vezetett sehova. Tónus, foglaltjelzés, harmadszorra pedig még annyi sem. Újrakezdtem, ezúttal a románt választva, de mindenütt Ioana, aki arra ösztökélt, mondjam csak be az ügyfélkódot, aztán várjam ki a választ. Vissza is szólt hamar és szenvtelenül: nincs tartozás, restancia. Hogy mégis mivel érdemeltem ki a három számlát és a vele járó tahikardiát, azt nyilván nem tudtam vele tisztázni.
Az eset azóta sem hagy nyugodni, több okból. Egyrészt azért, mert már évekkel ezelőtt jeleznem – jeleznünk - kellett volna, hogy igenis továbbra is van igény a magyar szolgáltatásra, s utána járni, hova lettek a magyar alkalmazottak az E.ON-nál. Nem így történt. Restségből, közömbösségből? Ennek tudatosításában viszont a civil szervezeteknek meghatározó szerepük lehet a továbbiakban is. Másrészt: az E.ON nem állami intézmény, amelyeknek ugye eleve nem természetes a magyar feliratok és ügyfélszolgálat. (Legfennebb valami kényszer hatására…) Akkor pedig miért mondott le a magyar nyelvű szolgáltatásról a bíztató kezdet után? Most pedig alkalmazott sem kell. Mégis mekkora költséggel járna a román robothang mellett a magyar robothang bejátszása is azoknak, akik ezt igénylik? Még tb-járulékot sem kell fizetni utána. Kérdem én, ha már végképp nem akar velünk személyesen érintkezni a cég, mibe kerül neki, hogy ne csak románul ne tegye, hanem magyarul se? Minden iróniától mentesen mondom: egyáltalán nem mindegy, hogy milyen nyelven nem kapok információt! (És itt ünnepélyesen elnézést kérek, ha az utolsó próbálkozásom óta mégiscsak üzembe helyeztek volna magyarul szűkszavú robotot is.)
Harmadsorban… értem én, hogy old school-kategória, de továbbra is kellene egy gomb, mégpedig nagyon, amit emberi hangért lehetne megnyomni, bármilyen nyelvű is legyen az. Emberi és emberséges hangért. (Legalábbis addig, amíg ilyen süket számlakiállítási módszereik vannak…)
