Látja? Nem látja? Na látja!

Látja? Nem látja? Na látja!
Nagyjából így lehet leírni azt, ami hétfőn este a magyar–szlovák labdarúgó Európa-bajnoki selejtező kapcsán Erdélyben történt. Hiszen miután az M4 Sport csatornaigazgatója korábban biztosította az erdélyi (és szlovákiai) magyarságot, hogy számukra is látható lesz élőben, magyar szakkommentátorral a közvetítés, sok helyen csak a már – sajnos túl jól – ismert, „Ez a tartalom csak Magyarországon érhető el…” felirat eltűnésének szurkolhattunk. Az ügy pedig lassan tényleg olyan, mint egy Hofi-kabaré a hetvenes években: ha van hang, nincs kép, ha van kép, nincs hang. Vagy egyik sincs.

Pedig a magyar kormány illetékesei már évek óta dolgoznak a jelenlegi EU-szabályozások miatti probléma elhárításán, és már-már úgy tűnt, sikerrel. A legutóbbi nyilatkozatok szerint ugyanis elküldték a romániai kábeltévé-szolgáltatóknak azt a kártyát, amellyel lehetővé válik a kódolt adások vételezése. Hogy ez mégsem történt meg, annak okát nehéz felderíteni, hiszen amint az várható volt, mindenki egymásra mutogat, legalábbis egyes kábeltévé-szolgáltatók azt válaszolták az ingerült betelefonálóknak, hogy épp a magyarok miatt nem megy az adás: ők nem dekódolták.

De akkor mégis miért ment egy másik kábeltévé-szolgáltatónál? Hadd írjam ki a nevét, talán épp ennélfogva megérdemli: UPC. Úgy látszik, bár nem köthető magyar tulajdonoshoz/üzletemberhez, egyszerűen elvégezte a dolgát, és azt tette, amit ma egy cégnek tennie kell: megfelelt a fogyasztói igényeknek. Ami ugyanakkor azt is feltételezi, hogy tényleg kaptak a magyarországi féltől valamilyen kártyát vagy dekódolási lehetőséget, tehát nem állított valótlanságot az M4 csatorna igazgatója sem. Persze, ezek tudatában ki-ki eldöntheti, hogy kinek hisz: a magyarországi nyilatkozatoknak vagy a kábéltévé-társaságok telefonos központjaiban dolgozó kisasszonyoknak. Remélem, minél többen hívják őket, hadd legyen forró a vonal, így talán ezek a szolgáltatók is rájönnek arra, hogy a magyar előfizetőket, az erdélyi magyarságot nem szabad semmibe venni…

Egyébként itt jegyzem meg, hogy van olyan ismerősöm, aki szintén UPC-előfizető, s bár látta a mérkőzést és hallotta a stadion „hangját”, a magyar nyelvű kommentátort már nem. Hogy ez milyen beállításon múlt, azt nem tudom, de talán az egész történetnek a pozitívuma az, hogy valami végre elkezdődött: van remény, hogy 2020-ban, a tókiói olimpián már magyar közvetítés mellett szorítsunk például Hosszú Katinkának 400 méter vegyesen, kábeltévé-szolgáltatótól függetlenül. Addig is, aki nem látta a hétfői meccset, örvendjen, hiszen csak bosszankodott volna: a szebb, tetszetősebb focit mutató, sokkal több helyzetig jutó magyar válogatott kikapott. De reméljük, előbb-utóbb csak eljön az a bizonyos, nemzeti imánkban emlegetett víg esztendő, s ki tudja, talán ez a focira is vonatkozik. S addigra csak működni fog az a fránya technika is…

promedtudo2Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Gloria! Gloria! Istennek dicsőség, a földnek békesség!

Az ünnep közeledésében jó ideje szemlélhetem felpörgetett, embert magából kifordítóan zajló életsodrásunkat. Mozzanataiban, a zsúfolódó programokban, a siető emberek arcán kiülő érzésekben, vásári tolongásban, vélt és valós lényeg-keresésben… Mindaz, ami zajlik, valamiképp hitünk, értékrendünk kisugárzása. Mint egykoron, Betlehemben.

Máskép(p)

„Majd kiállt a király az emelvényre, és szövetséget kötött az Úr színe előtt: hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.” (2Kir 23,3)

Máskép(p)

„Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz!” (Iz 52,7), olvassuk Izajás próféta szavait a karácsonyi ünnepi szentmise első olvasmányában. Ez az örömhír nem más, mint annak bizonyossága, hogy Isten nem marad a távolság biztonságában. Közel lép az emberhez, megszólal, sőt testté lesz közöttünk.

Máskép(p)

Mózes, Isten embere, a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás eseményének egyik kritikus pillanatában egy egészen meglepő, furcsa és váratlan kéréssel fordult a vele beszélgető Istenhez. „Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!” (2Móz 33,18)

Máskép(p)