Ez a veszély már a 2024-es elnökválasztás után is fennállt, most még inkább. A szociáldemokraták nem érzékelték ezt, ami azt sejteti, hogy talán továbbra is abban reménykednek, hogy a PNL és a PSD még összefoghat, és minden mehet tovább úgy, ahogyan Marcel Ciolacu és Nicolae Ciucă idejében volt, amikor a két nagypárt valóságos szimbiózisban élt egymással.
Sok múlik a liberálisokon, akiknek el kell dönteniük, kitartanak Ilie Bolojan mellett pártelnökként, vagy leváltják. Emellett azt is el kell határozniuk, hogy ellenzékbe vonulnak-e vagy továbbra is kormányozni akarnak. Amennyiben hatalmon akarnak maradni, valamilyen módon együtt kell működniük a PSD-vel. Ennek lehetőségét korábban kizártak abban az esetben, ha a PSD megbuktatja a Bolojan-kormányt, ami meg is történt.
Bolojant a szociáldemokratáknak nincs ahogy elfogadniuk, illetve nevetségessé tennék magukat, ha ismét közösen kormányoznának az ő irányítása alatt. Elképzelhető tehát, hogy a megbuktatott kormányfő ellen áskálódó liberálisok megpróbálják rávenni a pártjukat, hogy kormányozzanak tovább a PSD-vel, de ne Bolojan legyen a miniszterelnök. Ezzel viszont a szabadelvűek teljes mértékben elveszítik azt a húzóerőt, amit Bolojan jelentett az elmúlt napokban, hiszen a PSD-nek az ellene irányuló támadásával a leváltott miniszterelnököt mintha növekvő politikai pályára állították volna. Sokan ugyanis, látva a szociáldemokraták elvtelenségét és felelőtlenségét, hirtelen Bolojanban kezdték látni a megmentőt. Ha a liberálisok azonban félreállítják pártelnöküket, akkor lenullázzák azt a szimpátiát, ami Bolojan körül gyűlt az elmúlt napokban.
Igazán jó megoldás senki számára nincs, mert a PNL-nek – racionálisan gondolkodva – Bolojannal kellene folytatnia, de a PSD sem válthatja le Grindeanut, főleg nem úgy, hogy a bizalmatlansági indítvány átment. A két nagypárt nélkül pedig nagyon nehéz elképzelni működőképes Európa-párti kabinetet. A PSD számára természetesen ott van megoldásként az AUR-ral és a POT-tal való közös kormányzás, de továbbra is nagy kérdés, hogy a szociáldemokraták tényleg óhajtják-e ezt a forgatótkönyvet és vállalnák-e annak ódiumát, hogy kiemeljék az ellenzékből a szélsőségeseket, hiszen ezzel elveszítik Európa-párti politikai státusukat.
Fontos szerepe lehet Nicușor Dan államfőnek is, akinek most kell megmutatnia, hogy tényleg ért a politikai tárgyalásokhoz, amiben sokan joggal kételkednek az elnöki funkcióban mutatott eddigi politikai teljesítménye alapján. Az elnök talán nagyfokú határozottsággal meg tudja akadályozni a szélsőségesek hatalomra kerülését. Egy olyan forgatókönyv is elképzelhető, hogy a pártok bemerevítik álláspontjaikat, elhúzódik az ügyvivő kormány politikai szerepvállalása, és végül csak előrehozott parlamenti választással lehet majd feloldani ezt a politikai patthelyzetet. Persze az is nagy kérdés, hogy egy választás kinek a malmára hajtaná a vizet, mert nem lepne meg, ha kiderülne a felmérésekből, hogy a szociáldemokraták többet veszítettek ezzel a kormánybuktatással és az AUR-ral való szövetkezéssel, mint amennyit nyertek. Ebben az esetben egyértelműen az AUR támogatottsága fog nőni. Lehet, hogy a liberálisok is profitálnak majd valamennyit a Bolojan iránti szimpátiából, de a növekedésük nem lehet akkora mértékű, hogy Európa-párti kormányt biztosítson az országnak.
Akárhogyan is lesz, egy dolog biztos, mindannyian sokat fogunk fizetni ezért az öncélú politikai válságért, hiszen a lej már jelentős mértékben meggyengült az euróval szemben, és amennyiben ez tartós folyamat lesz, erőteljesen meg fog mutatkozni az amúgy is már szinte két számjegyű inflációban. De emellett a tőzsdén, az államadósság finanszírozásának egyre nehezebbé válásában, illetve az uniós források elvesztésében is éreztetni fogja a hatását a politikai válság.
