KÁDÁR KATA
Ma mit jelentenek mindezek? Elfakult eszmények, a múlt villanásai, amelyek mára mítosszá alakultak – és a mai emlékezetpolitika ezekre tér vissza. Kiragadja az aktuális történések csattanóit, és a forradalom jelentéseivel fűzi egybe: (…) nekünk, magyaroknak van tehetségünk a szabadsághoz, mindig tudtuk, mit kezdjünk vele. Mindig egyszerű a kérdés: mi döntünk a magunk életéről vagy valaki mások."
Ez az emlékezeti panel természetes, mert az ünnepet már nem táplálja személyes tapasztalat. A régmúlt forradalmát új harcok helyettesítik. Egyesek számára az ünnepi felszólalás életük munkájának védelmét jelenti a Bekebelező ellen, mások pedig jól kianyázhatják magukat a hőbörgő tömeg előtt. Szintén mások, díszesbe öltözve, kihúzott háttal harsogják a kiüresedett nemzeti toposzokat.
Budapesten meg újra áll a bál. Történészeket és újságírókat ütlegelnek, harsányan zeng az Orbán-elleni füttykórus, az ellenzék meg veszett módon uszítja a középső ujjával helikopterező népet.
Érdemes egy pár sor erejéig visszaemlékezni 2006 októberére, ugyanis ami tíz évvel ezelőtt Budapesten történt, a világ számára is példátlan – mármint a polgári demokráciákat figyelembe véve. Az utcai harcok és a tévéostromként emlegetett „véres október 23.” fő kirobbantója épp Gyurcsány őszödi beszéde volt, amikor az MSZP legbelsőbb körében elhangzott felszólalásában elismerte, hogy a választást az emberek megvezetésével nyerték csak meg. Eltelt tíz év, és ahogy mondani szokás, a fagyi visszanyalt. Az ördögi kör egy újabb pólusához érkeztünk.
A körnek e pontjában a „megemlékezés” egy antiliberalista részecske, hiszen szembemegy az európai mainstreammel, de ugyanakkor antikommunista is: a ’45 utáni korszakot teljesen pragmatikus módon használja fel. Ha kell, keresztények vagyunk, de ha a közönség és a mondanivaló azt kívánja, pogány jelképeket is használhatunk. Lehetünk szociálisan érzékenyek, és közben tagadhatjuk a szolidaritás értékét, ha a költségvetésnek úgy jó. ’56 fontos lehet, de azért nagy barátunk az orosz birodalom és annak vezetője.
Majd jöhetnek az újabb évtizedek és az újabb ideológia-csaták, felcserélődhetnek a hatalmak, tüntetők ezrei taposhatják egymást az úton, az 56-os hősökre majd emlékezik az októberi szélben meglibbenő piros-fehér-zöld pántlika.
