A segélyből csak azok a kolozsvári illetőségű, gyermekotthonban nevelkedett, 26. életévüket be nem töltött fiatalok, vagy a családon belüli erőszak áldozatai részesülhetnek, akiknek havi nettó bevétele nem haladja meg személyenként az 1500 lejt. Lakbértámogatást igényelhetnek még azok a hátrányos helyzetben levő családok vagy egyedülállók, akiknek havi nettó jövedelme családtagonként nem haladja meg a 783 lejt, egyedülállók esetében az 1500 lejt. A lakbér-támogatást igénylőknek az alábbi feltételeknek kell eleget tenniük: sem ők, sem családtagjaik nem lehetnek ingatlantulajdonosok, és nem élhetnek egy önkormányzati szociális lakásban; nem adhattak el tulajdonukban levő lakást az elmúlt tíz évben; lakásvásárlás vagy lakásépítés céljából sem részesülhettek állami segélyben. Ahogy arról korábban már hírt adtunk, a polgármesteri hivatal támogatása egy évig érvényes, és indokolt esetben meghosszabbítható még egy évre, ám ebben az esetben az eredetileg megítélt támogatás 75 százalékát kapja az igénylő.
Biztos vagyok abban, hogy a lakbértámogatást igénylők száma a több száztól több ezerig terjedhet. Tudjuk jól, hogy a szociális lakások kínosan, keservesen épülnek ebben a virágzó gazdaságú városban. Mert hiába „dübörög a gazdaság” Kolozsváron már jó öt-hat éve, hiába rendelkezik jókora költségvetéssel a város, a szociális lakások építéséről vajmi keveset lehetett hallani. Az elmúlt tíz évben kétszer adtak át szociális lakásokat: 2008-ban a volt Ószer környékén (a Timisului, Blajului és Rodnei utcában) 271 lakás átadására került sor, amiből 186 lakás egyszobás, 85 pedig kétszobás volt. Aztán 2015 januárjában adták át a Terapia Iskolaközpont volt műhelyeiből átalakított, 46 lakásból álló ingatlant. A polgármesteri hivatalnak a lakók által fizetendő havi bér 100-150 lej között ingadozott, a lakás méretétől függően. Akárhogy számítjuk: tíz év alatt 300 szociális lakást hozott létre a polgármesteri hivatal, ami egy Kolozsvár nagyságú városban nagyon kevés.
Igaz, hogy Kolozsváron már évek óta alig lehet járni a személygépkocsiktól, és ritka az a család, amelynek nincs legalább egy személygépkocsija, de mégis él itt jó pár ezer szegényebb városlakó is, kisjövedelműek, kisnyugdíjasok, akiknek igenis szükségük van szociális lakásra, az önkormányzat által nyújtott szerény élelmiszercsomagra, ingyenes buszbérletre, fűtéstámogatásra. Ők is ugyanolyan polgárai a városnak, mint azok, akik luxuskocsikkal közlekednek.
A kolozsvári szociális lakásokat igénylő személyek száma több százra tehető. De csak azért, mert a törvény előírja, hogy az igénylőknek minden évben újra kell kérvényezniük. Benyújtja az ember egyszer, kétszer, ötször-hatszor, aztán megunja. És lakás nélkül marad. Emlékszem: a 2015-ös szociális lakás-átadó eseményen a boldog bérlők elmondták: nyolc-tíz évet vártak arra a lakásra. A szociális lakások között is van különbség: a volt műhelyekből kialakított két szobás szociális lakások alapterülete 70 négyzetméter volt, de tudok olyan konkrét esetet, amikor az önkormányzat a gyermekét egyedül nevelő anyának több éves várakozás után kiutalt szociális lakásban a gázóra nem volt felszerelve, így se főzni, se fűteni nem lehetett az ingatlanban. Közel egy év telt el, amíg a polgármesteri hivatal orvosolta a helyzetet, mivel az illető bérlő több beadványt intézett ez ügyben az önkormányzathoz.
Azzal is tisztában vagyok, hogy ebben a sajátos romániai demokráciában senki sem várhatja el az önkormányzattól, hogy „boldog-boldogtalannak” lakást adjon, mint az átkosban. De még mindig jobb (szociális) lakások építésébe fektetni a pénzt (hiszen a csekélyke bérleti díj is jövedelem a városnak), semmint három és fél millió lejt metróépítéssel kapcsolatos tanulmányra fordítani, amiről már több szakember elmondta, hogy ötszázezer lakos alatt nem kifizetődő. Úgyszintén kidobott pénznek tartottam azt a több millió lejt, amit az Európai Ifjúsági Főváros cím elnyerése előtt és után adott a polgármesteri hivatal az ezzel foglalkozó szervezetnek.
Visszatérve a mostani lakbértámogatáshoz, elmondhatjuk: gyorssegély, ami csak arra jó, hogy egy évig betömjék az érintettek száját. Hogy mi lesz ebből? Nem tudhatom. Főleg akkor, ha a tanácsosok által elfogadott határozattervezetben még azt sem pontosították, hogy a havi 900-1400 lej közötti támogatás egy hónapra vagy egy évre szól.
