Kürthy András: már pályám elején megszerettem Bellini világát

– Hogyan kezdődött a romániai operatársulatokkal való együttműködése?   

– A 2012-es Román Nemzeti Operafesztiválon a Kolozsvári Magyar Opera a Szerelmi bájitallal szerepelt, így én is jelen voltam a rendezvényen. Akkor ismerkedtem meg a iaşi-i opera igazgatónőjével, Beatrice Ranceával, aki hamarosan meghívott Iaşi-ba az Aida rendezésére. Számomra egyértelműen pozitív élményt jelentett 2013-ban a velük való együttműködés. Meg is indoklom, hogy miért: az igazgatónő minden feltételt biztosított ahhoz, hogy ebből az együttműködésből jelentős előadás szülessen. Elegendő próbalehetőséget kaptam, megfelelő szólistákkal dolgoztam, de megemlíthetem azt is, hogy az opera második felvonásában színpadon levő 183 szereplő, köztük jó néhány statiszta is odaadóan, figyelmesen dolgozott. Nagyon jól éreztem magam a próbafolyamat alatt, és ez a kapcsolat oda vezetett, hogy a társulat egy részét meghívtam a szombathelyi Iseum Fesztiválra, egy Aida előadásra, ahol a iaşi-i opera énekkarának egy része és néhány szólista lépett fel. Szombathelyre eljött a krajovai opera fiatal igazgatója, Antoniu Zamfir, hogy megnézze az Aidát, és annyira megtetszett neki, hogy azonnal meghívott a Csárdáskirálynő rendezésére.

– Kálmán-operettet román nyelven magyar rendezőnek kihívás lehetett megrendezni.

– Szerintem a legjobb, ha az operettet az eredeti nyelven rendezik meg. Krajován a mű románul ment, ami valóban kihívás volt számomra, hiszen nem beszélek románul. Lefordíttattam a librettót, mert az a szöveg, amit román nyelvterületen játszanak, nem tetszett. Véleményem szerint már a darab keletkezési körülményei miatt sem következtethető a happy end. Az első világháború kitörése miatt Kálmán Imre nem tudta folytatni a komponálást, és csak a bécsi igazgatók nógatására fejezte be művét. Ezért már a keletkezés kérdésessé teszi, hogy az operetthez hozzátartozó boldog végkifejlet hiteles-e? Ha pedig belegondolunk, hogy a híres Hajmási Péterben mit énekel Cecília, egy tragikus élet summájával szembesülünk. Jó volt dolgozni a krajovai társulattal is, és a sikeres operettelőadás után felkértek, hogy a Szerelmi bájitalt rendezzem meg ott is, 2015-ben tehát következett a Donizetti-mű.

– Hogyan ismerkedett meg a kolozsvári Román Opera társulatával?

– 2014-ben kért fel Marius Budoiu, az intézmény akkori igazgatója, hogy rendezzek náluk is. Eredetileg azt terveztük, hogy az André Cheniert állítom színpadra. Amikor Florin Estefan lett az igazgató, megerősítette a felkérést, de utóbb a megrendezendő mű címe változott, mert a román opera úgy vélte, hogy az André Chenier nagyon problematikus darab. Végül az opera jelenlegi vezetősége A puritánokat javasolta. Szívemhez közel álló felkérés volt, mivel én már pályám kezdetén megszerettem Bellini világát. Tizennyolc éves koromban saját kedvtelésemre lefordítottam Bellini Norma című operájának szövegét magyarra. Később, amikor ösztöndíjasként a Milanói Scalába kerültem, nagy örömömre szolgált, hogy az archívum akkori igazgatója, Gianpiero Tintori nekem ajándékozta legújabb könyvét, a Belliniről készült zenetörténeti munkáját. Maria Callas felvételeit hallgatva évtizedekkel ezelőtt megismertem a fontosabb Bellini operákat, zenéjükért már régóta rajongok, de Bellini-operát eddig nem rendeztem. A puritánok nagyon nehéz darab.