Különleges káposztás krém reggelire

Zajlanak a Kolozsvári Magyar Napok (KMN), szebbnél szebb és jobbnál jobb programokat kínálva a város aprajának és nagyjának. Én csupán azt fájlalom, hogy nem sikerül részt vennem mindegyiken, amit kinéztem magamnak. Míg a KMN eseményei zajlanak, nem kell feltétlenül főzni, két rendezvény között bekapunk valamit, a gyermekek is a saját útjukat járják, és ahogy Zorán énekli a dalában, amelyet vasárnap este jó eséllyel élőben is meghallgathatunk: „ez így van jól”.
Minap elképesztő finom fogást főztem vörös káposztából, de erről egy másik alkalommal fogok írni, most csupán azért említem, hogy a kedves olvasók érdeklődését felcsigázzam, illetve jelezzem: megmaradt egy fél káposztám, és fel akartam használni még mielőtt megfonnyadna. 
A vörös káposzta rengeteg jó tulajdonsággal rendelkezik, mégis viszonylag ritkán élünk vele: tele van vitaminokkal, magas az antioxidáns tartalma, kiváló hatást gyakorol az emésztésre, erősíti az immunrendszert, biztosan állítható tehát, hogy jót teszünk magunkkal, ha beiktatjuk az étrendünkbe. Mégis miért kerül ritkán a tányérunkra? 
Talán azért, mert nem tudjunk, hogy mit kezdjünk vele. Vagy lehet, hogy a gyermekkori párolt káposzta hangulata jut eszünkbe, ezért azonnal elvetjük a gondolatot, hogy főzzünk belőle. Pedig felhasználási módja igen széles körű, tehetjük nyersen salátába, főzhetünk belőle főzeléket, de jó alapanyag lehet kiadós reggeli esetében is. 
A mai recept a különleges nevet kapta, és ez a jelző nem a hozzávalókra vonatkozik, ugyanis teljesen átlagos alapanyagokból áll össze a fogás, ráadásul az étel típusa sem cseng idegenül az erdélyi fülnek, inkább a vörös káposzta ilyenfajta felhasználásában rejlik a különlegesség. 
Alapjáraton, ha káposztáról van szó, akkor mindenkinek a fehér káposzta jut az eszébe: a majonézes kenhető krém sem mai találmány, de ha belegondolok, sosem láttam vörös káposztával elkészítve. Gondoltam egy merészet és nagyot, s készítettem reggelihez való krémet ebből a gyönyörű színű zöldségből. 

Hozzávalók: 
1/2 fej vörös káposzta
1 ek. napraforgóolaj
2 ek. majonéz (boltit használtam)
4 ek. görögjoghurt/tejföl
1 zöldhagyma szára
egy csipetnyi cukor

A szerző felvétele

Elkészítés: 
A vörös káposztát vékony csíkokra vágom, nem kell vigyáznom arra, hogy szép, egyenletes legyen, egy evőkanál napraforgóolajon pár percig pirítom, sózom, öntök alá fél deci vizet, lefedem, és hagyom alacsony lángon 10 percig párolódni. Ennyi idő alatt még nem fő teljesen puhára, de már turmixolható. Nem is az a cél, hogy teljesen szétfőjön, jobb, ha a káposztának van némi tartása. Amennyiben van még víz a káposztán, magasabb lángra váltok, és folyamatos kavargatás mellett elpárologtatom a fölösleget. Leveszem a tűzről, s még forrón leturmixolom. Megvárom, míg a káposzta kihűl, majd összekeverem a majonézzel és a görögjoghurttal. Zöldhagymakarikákkal, pici cukorral és sóval ízesítem. 
Ezzel kész is van az egyszerű és nagyszerű vörös káposztás reggeli krémünk. Mindamellett, hogy egészséges és finom, szemet gyönyörködtető fogás is egyben. A vörös káposzta az egyik legszebb zöldségünk nyersen és feldolgozott formában is. Ennek a krémnek is gyönyörű, hívogató színe van. És azt kell mondanom, hogy az íze sem hazudtolja meg magát: mennyei. Készíthető hagymával vagy anélkül, én most a zöldhagymakarikákat csak rászórtam, a hagymarajongók bele is keverhetik, ki-ki készítse a legjobb belátása szerint. Az biztos, hogy gyönyörű, a vendégek asztalán is megállja a helyét, legyen az íz vagy látvány kategória. Tálalható simán, egy karéj kenyéren vagy pirítóson, de a vékony rozs kekszre kenve is príma és mutatós előétel vagy reggeli. 
Most pedig visszakanyarodok a kiindulóponthoz, a KMN rendezvénysorozatához, szere­tettel hívogatva önöket augusz­tus 24-én, 14.30-kor a Főtér 23. szám alá, Magyarország fő­konzulátusának rendezvénytermébe az Utazás távoli századok konyháiban című előadásra, amely a legrégebbi, 16. századból fennmaradt, magyar nyelven íródott receptes könyvbe fog betekintést nyújtani. Ha kíváncsiak, hány hozzávalóból készítettek el egy fogást a több mint 400 évvel ezelőtti Kolozsváron, és milyen volt egy korabeli receptleírás, akkor tartsanak velünk! Az idézetek felolvasásában Köllő Kata lesz a segítségemre. Meglepetéssel is készülünk, az előadás végén pedig pár szóban a nemrég megjelent receptes könyvemet ismertetjük.