Sajnos az élethosszig tanulás nálunk csak jelszó. Városon még úgy, ahogy könnyebben elboldogulnak az emberek a számítógépekkel, a telefonokkal, az internet is könnyen hozzáférhető, de vidéken a helyzet radikálisan más. Kisvárosok között és különböző rurálisabb térségek között is hatalmas különbség van, nagy a leszakadás a centrumokhoz képest. Azt hiszem, a nehézségeink pont ezekből a különbségekből erednek, hiszen ha egy ország szegény és elmaradott, akkor egészen biztosan jelentős gazdasági, társadalmi és életszínvonalbeli különbségeket találunk benne. Nyugat-Európa azért fejlett, mert Berlin és egy kis német település között nincsenek akkora szakadékok, mint amekkorákat nálunk figyelhetünk meg. A német gazdák a kis településeken is korszerű gépekkel dolgoznak, internetet használnak és hozzáférnek a legfrissebb információkhoz. És ami a legfontosabb, hogy képezik magukat, na meg egy jó alappal indulnak már gyerekkoruktól. Őket az iskola felvértezi alapvető fontosságú tudással és képességekkel. A németek számára nem egyenértékű a vidék a lemaradással. Mi sajnos csak így tudjuk elképzelni a világot, mert a hazai rögös valóság ezt tárja elénk. Vannak persze nálunk is kivételek, léteznek olyan falvak, ahol városi életszínvonalat tudnak teremteni maguknak az emberek, de ezek kivételek.
Az iskola nem taníthat meg mindenre, de arra már igen, hogy hogyan lehet valaminek utánanézni, hol kell keresni egy bizonyos információt, kinek az illetékessége adott problémánkat megoldani. Megtaníthat a gondolkodásra, és arra, hogy hogyan keressük a megoldást. Nekem is meg kellett küzdenem miután kikerültem az iskolából azzal, hogy szinte semmit nem tanultunk az államberendezkedésről, arról, hogyan van felépítve Románia, milyen intézmények alkotják, melyiknek mi a szerepe és a hatásköre.
Visszatérve a népszámláláshoz, nem kell csodálkozni, hogy nehézséget okoz a cenzus, hiszen sokan egy egyszerű kérdőív kitöltésekor is elakadnak. Márpedig a népszámlálási kérdőívben sok a kérdés. Nagyfokú közéleti és közigazgatási analfabetizmussal küzdünk, emiatt nem tudunk hatékonyan intézkedni, amikor valamit meg kell oldanunk az állammal való kapcsolatunkban. Ezért viszolygunk, amikor hivatalokban kell intézkednünk, és inkább lemondunk róla. Márpedig aki vállalkozni akar, annak muszáj eligazodnia az állami intézmények szövevényes hálójában. Nem véletlen, hogy nálunk alacsony a vállalkozási hajlandóság, illetve kevés az exportképes cég, mert sikeres üzlet felépítése is alapos tudást feltételez. Ez egy ördögi kör, aminek a végeredménye az alacsony életszínvonal, alulképzettség, alulinformáltság. Ebből egyre nehezebb lesz kitörni, ha nem változtatunk az oktatási szemléletünkön.
Nem kell kidobni a klasszikusokat a tantervből, hiszen tudatosítani kell, hogy csak azok fognak tudni tartós sikert elérni, akik olvasással és sok tanulással pallérozzák magukat, mert az olvasás fejleszti a logikus és lényegre törő gondolkodást, a kreativitást és megtanít összpontosítani. Ugyanakkor meg kell találni az egyensúlyt a lexikális tudás megalapozása és a készségek fejlesztése között. Városon már sok jó példát láthatunk, de ez még édes kevés, hiszen a falvakkal lassan már senki nem foglalkozik, ott már a pap, a tanár és az orvos is hiánycikk. De nehogy azt higgyük, hogy a városon minden rendben van, hiszen főleg a nagyvárosok lakótelepein sok a kallódó fiatal, akik lehet, hogy jobb anyagi körülmények között élnek, mint vidéki társaik, de tudásuk ugyanolyan hiányos.
Ebben a tekintetben nem meglepő a népszámláláson tapasztaltak, hiszen az alulinformáltság az egyik fő oka a nagyfokú bizalmatlanságnak. Nem csak az államban, hanem a közösségekben sem bízunk már, így nagyon nehéz sikereket elérni, hiszen a fejlett világ a hálózatokban való gondolkodáson és közös munkán alapszik. Iskoláink másik nagy hiányossága, hogy nem tanít meg az együttműködésre. Emiatt is vagyunk annyira szegények a nyugat-európaiakhoz képest, és ezért tűnik annyira nehéznek itthon az élet. Attól tartok, hogy sok újat nem mondtam, ezt a diagnózist nagyon sok döntéshozó ismeri. Az elmúlt harminc év rossz döntései okozta helyzettel szembesülünk minduntalan, legyen az népszámlálás, választásokon való részvétel, érettségi eredmények, közösségi sikerek stb.
És ugyanez érvényes oda-vissza is, vagyis az államnál, a közigazgatásban dolgozók is ugyanilyen hiányosságokkal küszködnek, mint az állampolgárok, ezért a hazai adminisztráció sem annyira letisztult, logikus és hatékony, mint a német. Hát persze, ezért is nehezebb nekünk itthon...
