A diszkriminációs esetek kivizsgálásával megbízott testület 2000 lejes bírságot rótt ki Kolozsvár egykori szélsőségesen nacionalista polgármesterére, mert az a közszolgálati televízió egy 2014-es választási műsorában a "lovak nyelvének" nevezte a magyart. Funar azonnal fellebbezett, a kolozsvári táblabíróság 2020 májusában pedig neki adott igazat, a legfelsőbb bíróság ezt a határozatot emelte most jogerőre.
A hír láttán elsőre az volt az érzésem, hogy tévedésből valamiféle régi tudósítást közölt a hírügynökség. A dátum leellenőrzése után aztán furcsa deja vu érzése kerített hatalmába. Mintha valami szoftver hiba folytán megnyílt volna egy időkapu, amelyen keresztül hirtelen előgurulnak a múlt rosszemlékű figurái, lásd Gheorghe Funart, akit jó néhány éve ad acta tett a történelem – reméltük, mindörökre. Most viszont a legfelsőbb bírósági ítélet újra a figyelem középpontjába helyezte. Bár működik a régi reflex, miszerint „ne reklámozzuk Funart”, ne tulajdonítsunk jelentőséget személyének, hiszen így óhatatlanul partnereivé válunk abban az össznépi őrületben, amit nacionalista megnyilvánulásaival a kolozsváriakból hosszú éveken keresztül kiváltott, nem tudok napirendre térni az eset fölött. Itt állunk 18 évvel a lezártnak hitt Funar-korszak után, és azt kell látnunk, hogy a „független”, magát értékelvűnek, európainak ajánló román igazságszolgáltatás méltóságteljesen gördülő gépezetébe jókora porszem került, mert né, milyen anakronisztikus ítéleteket hoz.
Funar azzal védekezett, kijelentésében nem volt semmi sértő, hiszen a ló nemes állat, nem kapcsolódik hozzá semmilyen negatív jelentés-tartalom, nincs mit azon megsértődni, hogy a magyart e négylábúak nyelvéhez hasonlította. Hogy a volt polgármester egy gátlástalan nacionalista… fráter, ahhoz kétség nem fér, de hogy lehetnek ennyire cinikusak azok a bírák, akik ebben a kezére játszanak? A szövegkörnyezet, amelyből a kijelentést kiragadták, így hangzik: „Közölje (mármint a műsorvezető – szerk. meg.) a jobboldalamon ülő beszélgetőtársunkkal (Tánczos Barna szenátorral), hogy Romániában élünk, és ne használjon egyetlen szót sem a lovak nyelvéből, mert Románia hivatalos nyelve a román. Budapesten beszélhet magyarul, itt beszéljen románul…" Ha ebben a kontextusban „a magyar a lovak (értsd: állatok) nyelve” nem számít sértőnek, diszkriminatívnak a három évtizedes, s mint ilyen rég nagykorúnak remélt román demokráciában, akkor itt nem sokat ment előre a világ a Funar-korszak lezárulása óta. Bár kétségtelenül szeretjük azt hinni, hogy elszigetelt esetekről van szó, mint legutóbb a kürtőskalács-rém nagybányai polgármester körüli botrány.
S hogy tényleg ne érjen a túlreagálás vádja… legyen ez az ítélet olyan, mint amikor az ember a nagy rohanásban beleakad egy kiálló ágba, bármibe, reflexszerűen a karcoláshoz kap, dünnyög valami rondát és megy is tovább. Olyan kis emlékeztető-féle. A durva időkre. (Amelyek egyre-másra felsejlenek az időkapu mögül). Nem másért, de hogy aztán ne legyen majd nagy meglepetés, amikor jön az update: a CNCD-döntés ellen szintén fellebbező Klaus Iohannis is megússza a 2020 májusában magyar-sértésért kirótt 5000 lejes büntetés kifizetését…
Borítókép: Gh. Funar, 2014.
