– Itt volt ez a nehéz feladat, mégpedig, hogy az erdélyi művészetet és közéletet meghatározó két egyéniséget úgy összefogni, hogy határaink legyenek – részletezte a kötetszerkesztés kihívásait Szebeni Zsuzsa. Ugyanis, kutatómunkájának eredményeként rájött arra, hogy ennek a két polihisztornak az életművében annyi minden van, hogy akár öt vagy nyolc kötet is készülhetett volna. A színháztörténész igyekezett erős és jól dokumentált csomópontokat találni a két férfi életében, s ezek mentén felépíteni az emlékkönyvet. Dávid Gyula tanulmánya éppen ezért nyújtott segítséget. A bonchidai Bánffy-kastélyról szóló értekezésében az építész Kós Károly és Bánffy Miklós kapcsolata, barátsága is felsejlik, ez fontos fogódzót jelentett az emlékkötet szerkezetében.
Szebeni Zsuzsának fontos szempont volt a források közelsége: elmondása szerint nem negyed-ötödkézből akart információt szerezni Kós és Bánffy kapcsolatáról, hanem minél közelebbi dokumentumokból, a két szereplő közti kommunikációból. Ezeket a forrásokat kutatva talált a történész egy témát, amelyről mindketten részletesen és bőségesen beszéltek, meséltek, ez pedig a koronázás. Bánffy Miklós és Kós Károly életének egyik fontos metszéspontja IV. Károly utolsó magyar király koronázási ünnepsége volt, ugyanis, míg Bánffy kormánybiztosa lett az eseménynek, addig Kóst, építészi minőségében, arra kérték fel, hogy tervezze meg a koronázási dombot. A kéziratokból kiderül, hogy kormánybiztos és építész nem mindenben értettek egyet, ami a koronázást illeti: Bánffy barokkos stílusban képzelte el a koronázás arculatát, Kós azonban ettől kimondottan elhatárolódott, a kormánybiztos pedig felháborodását meg is írta egy feljegyzésben. Ennek ellenére, a dokumentumokat elolvasva világossá válik, hogy a bizalom ennek a munkának az alkalmával alakult ki kettejük között és ekkor jöttek rá, hogy jól és eredményesen tudnak együtt dolgozni.
A koronázást követően a kapcsolat megszakadt Kós és Bánffy között, jött a háború, Kós Károly pedig Isztambulba ment, hogy a város első térképét elkészítse az Isztambuli Magyar Intézet ösztöndíjasaként.
A koronázás nemcsak a két férfi kapcsolatában, hanem a kötetben is kulcsfontosságú, ugyanis az első egység tanulmányai, írásai a koronázásról szólnak. A könyv második egysége Bánffy és Kós alcímmel az élet különböző területein való összekapcsolódást, közös munkát mutatja meg az olvasónak. Itt található írás Kós és Bánffy rendhagyó színházi együttműködéséről, a bonchidai Bánffy-kastélyról és a Székely Nemzeti Múzeumról. Az utolsó egység pedig Bánffy Miklós és Kós Károly életpályáját mutatja be Életrajzok alcímmel.
A TINTA kiadó gondozásában megjelent kötet, Szebeni Zsuzsa elmondása alapján, két párhuzamosan futó életet igyekszik összekapcsolni, kidomborítani a metszéspontokat és az érdeklődők elé tárni az erdélyi magyarság számára azt a két meghatározó polihisztort, akik nem csak külön-külön, de együtt is maradandót alkottak.
