Ha nem Kolozsvár polgármesteréről lenne szó, mégpedig választási kampányban, csak legyintenénk, hogy lám, Boc-ot is elérte az életközépi válság, köznyelven kapuzárási pánik, innen ez a fiatalos look. De most nem erről van szó, hanem egy jól megkonstruált, tudatosan felépített imázsról: itt megy Emil Boc, aki olyan, mint városa, modern, laza, de mégis magabiztos, fiatalos, ergo előtte a jövő – ő a jövő! (Mondtam volna azt is, hogy környezettudatos, de a dzsúszt műanyag izéből szipogatta, szóval van még mit javítani a látványon.)
Kolozsváron nagyon visszafogottan zajlott a kampány, és ez nem feltétlenül az erre az időszakra vonatkozó szigorításokra vagy a vírusjárványra vezethető vissza. Emil Boc a „hallgat és teszi a dolgát” (románul: „tace si face”) stratégiát választotta, ami gyakorlatilag nulla korteshangulattal és egy csomó feltört utcával járt. A szándék az volt, hogy ne a vuvuzelák, hanem a munkagépek zaja lengje be a várost. (Egyes helyszíneken durván elszámították magukat, lásd a szeretett Jókai utca, amely kicsiben tökéletesen példázza azt a látványos kapkodást, ami Kolozsváron infrastruktúra-fejlesztés, városrehabilitálás címen zajlik évek óta.) Egyszóval, az óriásbannerek funkcióját (ezek a szűk 30 napos kampányban különben is tiltottak) Emil Boc maga vette át, aki diszkréten, de annál hatásosabban „adja magát” a népnek a déli csúcsforgalomban.
Kétségtelen, a biztos nyertesnek számító Bocnak nem volt érdeke a hangos kampány, a visszhangzó ígéretek, vitára bocsátott jövőképek, vagy az ellenjelöltek kikezdése, hiszen ezzel épp az ellenkező hatást érte volna el: felpiszkálja a szunnyadó konkurenciát, amely különben rég beletörődött abba, hogy a polgármester az idén is verhetetlen. Még a végén tényleg konfrontációra került volna sor, ahol kiderül, mennyi adósága van Bocnak és csapatának az elmúlt négy évre visszatekintve.
Persze, a pártérdek kötelez, ilyen alapon a magukra valamit is adó politikai alakulatok állítottak jelöltet. A szociáldemokratáknak Kolozsváron soha nem volt foganatjuk, várhatóan jelöltjük, Valentin Cuibus volt főtanfelügyelő siralmasan szerepel majd. (Okozott anno néhány kellemetlen percet a magyar oktatásnak, nem sajnáljuk érte.) Nagy várakozással tekintett a közvélemény a Kolozsváron népszerű USR-PLUS jelöltjének kampánya elé, hiszen ha Boc-ot valahonnan le lehet körözni, az a mentsétekmegromániások elsősorban a városi fiatalokat megszólító diskurzusával, az általuk megfogalmazott alternatívával lehet. (Boc ezzel tisztában is van, talán ezért is vevő annyira a fiatalos ritmusra, azokra az innovációs projektekre, programokra, amelyeket a polgármesteri hivatal az elmúlt években teljes mellszélességgel támogatott.)
Az USR jelöltje, Emanuel Ungureanu kétségtelenül szimpatikus és meggyőző jelenség, többek között a kolozsvári kórházak mizériájáról készült videóival szokta sokkolni nézőit, ezek láttán a hatás aligha marad el. Kampánya során ő is felmondta a leckét a fullasztó forgalom, az alulfinanszírozott egészségügy, a kisszámú óvoda, bölcsőde, parkolóház, felül meg aluljáró, lakáshelyzet tarthatatlanságáról, de konkrét tervvel ő sem áll elő például arról, hogyan lehet az elviselhetetlenné váló napi gépkocsirohamon érezhetően enyhíteni. Márpedig aki megtalálja a kolozsvári forgalom ésszerűsítésének varázsszerét, abból lesz majd a legyőzhetetlennek tűnő Boc utódja. (Egyszer, valamikor…)
A kolozsvári magyarok számára Emil Boc nem alternatíva. Mindez annak ellenére, hogy az elmúlt négy évben – 2017-ben - született meg a nagyon várt, a város magyar nevét is tartalmazó településjelző. Ez a szimbolikus térben bekövetkező fontos változás előzményei ma már az emlékezet homályába vesznek sokak számára. Én speciel nem úgy idézem fel azokat a pillanatokat, az akkori Emil Bocot, mint aki a városban élő magyar közösség irányába tett gesztusként, a tisztelet jeleként értelmezte volna a dolgot, de az akkori politikai csillagzat alatt inkább érdeke volt a magyar felirat kihelyezése, mint a bírósági döntéssel való szembefordulás. Ezért van, hogy azóta is gyakorlatilag minden számunkra jelképértékű kezdeményezés, magyar nyelvű felirat alku tárgyát képezte az elmúlt négy évben. És képezi a következőkben is. Feltéve, ha sikerül bejuttatni a tanácsba annyi képviselőt, hogy az RMDSZ-frakció megtarthassa alkupozícióját.
Szerelemről, kölcsönös tiszteletről tehát szó sem volt, és vélhetően nem lesz a következő négy évben sem. A Gheorghe Funar által rendszerint építkezési engedély nélkül kitett hamis, sok esetben az itt élő magyarok önérzetét sértő táblák eltüntetése olyan gesztus lenne – többek közt -, amivel a régi-leendő polgármester rá tudna cáfolni vele kapcsolatos ellenérzéseinkre. Lehet, nem is tud róluk? Bárhogy is, van egy útvonaljavaslatom a legközelebbi déli egészségügyi sétára: le az Unió utcán, át a macskaköveken a Mátyás király szülőházáig, ott, ahol a sok kiskocsma virágzik abban a cool esti megvilágításban. Na, azon a házon van például egy vérlázító tábla és még sorolhatnánk. Szóval lenne hol „bóklászni” - mondaná a szójátékokban bajnok kolléganőm.
