Nagy különbség valóban nem mutatkozik a számbeli részvétel tekintetében a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest. Mégsem lehet figyelmen kívül hagyni az idei év rendkívüliségét. Azt, hogy a koronavírus-járvány a társadalmi életünkben okozott megannyi változás mellett igenis elterelte a figyelmet a helyhatósági választásokról is, a hozzá fűződő számos tétet háttérbe szorította. Mindez pedig nagymértékben fogja majd befolyásolni a következő négy évben a közösség – benne magyar közösségünk – életét, jövőjét, lehetőségeit és megmaradását. A választások elhalasztása, a dátum körüli huzavona sem igen használt, kevésbé érezte a lakosság az esemény fontosságát, miközben mindenhonnan a fertőzöttek és elhalálozottak számának növekedéséről érkeztek a hírek. A figyelem érthetően a járvánnyal kapcsolatos ügyekre összpontosult, annak egészségügyi és gazdasági kihatására, továbbá az oktatás újraindítása foglalta, sőt foglalja le egyre jobban a társadalom, a lakosság érdeklődését. Felsejlett persze, hogy idén helyhatósági meg parlamenti választások lesznek, ám a pártok a járványhelyzetet is igyekeztek kihasználni: a kormányzó liberálisok az általuk hozott intézkedéseket agyondicsérték, kampányszerűen népszerűsítették, az ellenzékben levő szociáldemokraták pedig igyekeztek a kormány döntéseit minél jobban bagatellizálni – szintén kampánycélból.
A járványügyi megszorítások miatt tehát a választási kampány valahogy elveszett, háttérbe szorult. És az eredményekből ítélve – csak helyi példát hozva fel, miszerint a kolozsvári városi tanácsban egy, a Kolozs Megyei Tanácsban pedig két magyar tanácsossal lesz kevesebb – a magyar választók sem érzékelték, hogy igenis a mi szempontunkból mindenkor hatalmas a tétje annak, hogy hány képviselőt juttatunk a döntéshozó testületekbe. Máshol még borúsabb a helyzet: a brassói városi tanácsban ezentúl egyáltalán nem lesz magyar képviselő. Ilyen helyzetben mi lesz a sorsa a magyar közösséget érintő ügyeknek, azok elbírálásának, finanszírozásának? Kit fog érdekelni a tisztán román tanácsban, hogy utalnak-e pénzt fenntartásra, működésre a magyar közösség intézményeinek? És még lehetne sorolni mindazokat a helyzeteket, ahol nagyon lényeges, hogy legyen szószólója, támogatója a helyi magyar közösségnek. Az a hiányzó néhány száz szavazat pedig lehet, épp ezen múlott. Azon, hogy sokan nem érezték át ebben a járványhelyzetben, hogy az idei választások ugyanolyan fontosak, mint eddig is.
Lejárt a választás, kezdődhet az újabb kampány – mondta a kormányfő, és sok idő valóban nem lesz arra, hogy az idei helyhatósági választások furcsaságait elemezzék és magyarázatot is találjanak rá. Mert akadt néhány meglepetés az eredményeket tekintve. Bukarestben még jó ideig nem fog elcsitulni a vita arról, hogy volt-e és hol volt csalás, azt követően, hogy a Szociáldemokrata Párt elvesztette a főpolgármesteri széket, ráadásul több körzetben is a liberálisok győztek. Hatalmas a népszerűsége a Temesváron győztes németországi Dominic Fritznek, aki az USR-t vitte sikerre, és az alakulat további polgármesteri székeket foglalt el Gyulafehérváron, Brassóban és Bákóban. Ezzel az USR–PLUS-szövetségnek sikerült elérnie, hogy megerősödve vegyen részt a parlamenti választásokon. Annak ellenére, hogy például az USR-elnök Dan Barna pártpolitikai módszerei ellen egyre többen tiltakoznak, sőt európai uniós pénzekkel kapcsolatos csalás és érdekellentét miatt is a figyelem középpontjába került.
De úgy tűnik, a választók ízlése nehezen kitapintható, mert sokszor nem számít sem a hazug politizálása valamely pártnak, sem az, hogy a politikus korrupt, netán köztörvényes bűnöző. Sőt az sem, hogy már nincs is az élők sorában. Mert nehéz magyarázatot találni arra, miért is választotta meg a szavazók több mint fele Deveselu faluban azt a polgármesterjelöltet, aki a választási kampány során elhunyt koronavírus-fertőzésben. Vagy miért támogatta a lakosság továbbra is azt a polgármestert Oláhszentgyörgyön, akinek évek óta ismertek különböző bűnvádi esetei, hatalommal való visszaélés miatt is kivizsgálást indítottak ellene, miután tetszés szerint osztogatta a város telkét a rokonainak, legújabban pedig megbotránkoztató videó került nyilvánosságra arról, hogyan bántalmazta fizikailag a gyerekeit. Sőt Jászvásárban is újraválasztották azt a polgármestert, aki beismerte, szexuális kapcsolatot tartott fenn két kiskorú lánnyal, méghozza a hivatalában... Pszichológusok mellett kampánystratégáknak is munkát adhatnak ezek az esetek, mindkét, tehát politikusi és választói oldalról is elemezni lehetne az okokat, találgatni a magyarázatokat.
Az idő viszont nagyon kevés a parlamenti választásokig, valószínű, hogy a helyhatósági választásokra jellemző irány fog majd érvényesülni. Joggal mondják, hogy a helyhatósági választásokat a parlamenti választások főpróbájának is lehet tekinteni: eszerint a szociáldemokraták sokat veszítenek, a liberálisok még többet nyernek, a feltörekvő Mentsétek meg Romániát Szövetség pedig előtérbe kerül.
A magyar közösség szempontjából a tét továbbra is hatalmas, mert amíg a román pártok csak egymás közt osztják a koncot, addig számunkra megint a parlamentbe való bejutás a kérdés. És tudatosítanunk kellene végre, hogy valójában csak magunkra számíthatunk. Ezt segíthet megérteni a televíziós szerkesztőből európai parlamenti képviselővé előléptetett, szélsőségesen soviniszta megnyilvánulásairól is ismert Rareş Bogdan (aki történetesen a kormányzó párt első alelnöke is) legújabb magyarellenes kijelentése, miszerint pártja, a Nemzeti Liberális Párt nem szándékszik együttműködni az RMDSZ-szel, és a szövetség elnöke, Kelemen Hunor tanulja meg és minden reggel mondja fel az alkotmány első szakaszát – hogy Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam...
