A szerző stílszerűen választott beszélgetőtársakat könyve bemutatására: román és magyar történészkollégák véleményezték, méltatták Mitu munkáját. Először Constantin Bărbulescu kapott szót, aki pontokba szedve listázta, szerinte miért kiemelkedő a kötet.
– A napokban beszélgettem egy barátommal, aki maga is történész, arról, hogy kollégáink melyik életkorban szoktak jelentős, fontos írásokat publikálni. Arra jutottunk, hogy 50 éves korig történnek velünk a szakmailag igazán fontos dolgok – indította kollégája méltatását Bărbulescu.
Annak ellenére, hogy az ötvenes korhatárban megegyeztek a barátok, Bărbulescu szerint még sincs teljesen igazuk és erre a legjobb példa maga Sorin Mitu és ez a kötet, hiszen a történész hatvan éves lesz nemsokára. A rövid felvezető után sor került a listára is. Sorin Mitu könyve élethosszig tartó kutatómunka eredménye, a kétnyelvűség és a román—magyar együttélés tapasztalatait foglalja elbeszélésbe és példát mutat történetírásból másoknak, hiszen, Bărbulescu elmondása és a felolvasott részletek alapján, a szerző bájos és a legkevésbé sem sértő humorral adja át gondolatait és megéléseit.
– A történészek gyakran elfelejtik, hogy a szövegeiket olvasni is fogják – jegyezte meg Bărbulescu utalva arra, hogy az általuk leírtak gyakran annyira szakmaiak és bonyolultak, hogy a szélesebb olvasóközönség számára érthetetlenek. Sorin Mitu nem állt be ebbe a sorba, s bár a mű megközelítőleg 600 oldalra rúg, olvasmányos és élvezetes.
– Az 1984 főszereplőjének, Winstonnak az a munkája, hogy cenzúrázza a múltat. Az a munkája, hogy egy olyan valóságot mutasson, amely soha nem létezett, és hogy töröljön mindent, ami nem az aktuális rezsimet legitimálja – kezdte mondanivalóját egy kitekintővel Lönhart Tamás. A kitérő a két nemzet történelmét tekintve nagyon is releváns, ugyanis, Lönhárt ismertette: ezzel a gyakorlattal sok esetben találkozhatunk Románia és Magyarország vonatkozásában, főképp a 20. század második felében. Ez a megközelítés, vagyis a képzelet háborúja nem úgy tekint a történészekre, mint szakemberekre, akiknek a segítségével megértjük és megismerjük a történelmet, hanem sokkal inkább úgy, mint egy eszköz, amely az aktuális hatalmat legitimálja. Lőnhárt Tamás olvasatában, Sorin Mitu új könyve ezzel ellentétben megpróbálja emberközelivé és közérthetővé tenni azt az etnikai konfliktust, amely gyökeresen meghatározza románok és magyarok egymáshoz és önmagukhoz fűződő viszonyát. A 22 fejezetből álló könyv legfontosabb részének Lőnhárt a második fejezetet tartja, melyben a szerző a modern kort írja le 1600-tól 1918-ig. Mondanivalója további részében a magyar történész szempontját igyekezett megismertetni a közönséggel, kezdve azzal, hogy ő előbb történésznek vallja magát és csak azután magyarnak. Erdélyi magyarnak lenni azt jelenti, hogy meghatároz a „mi és ők” ellentét, az állandó ellentmondás, az identitásválság, hogy kik, mik is vagyunk valójában. Ennek ellenére, Lőnhárt Tamás szerint a könyv olvasás közben és után egyaránt önkritika gyakorlására készteti az embert, függetlenül attól, hogy román vagy magyar az olvasó.
A bemutató végén a közönség kapott szót, a jelenlevők kérdezhettek a szerzőtől és beszélgetőtársaitól. Valódi párbeszéd alakult ki egy román újságíró és Lőnhárt Tamás között, hosszan beszéltek identitásbéli kérdésekről, arról, hogy az ember hogyan határozza meg önmagát neme, nemzetisége, akár szülőhelye szerint. Ebben a beszélgetésben Lőnhárt Tamás, saját megélése és történészi háttértudása alapján kimondta az este talán legmeghatározóbb mondatát: a nemzeti kérdés komplex, de nem kizáró jellegű.
