„Benczédi Ilona kisplasztikai munkái a művészi groteszk eszközeivel tragikomikus helyzetképeket örökítenek meg. Portrészobrai és kompozíciói általában a hétköznapok átlagemberét állítják elénk, humorral és együttérzéssel ábrázolva őket. Kedvenc anyaga az agyag és kőcserép, amit szeret mozaikkal – esetleg fémmel vagy fával – társítani. A művésznő alkotásai pontosan rávilágítanak arra, hogy valójában milyenek vagyunk mi, emberek, amikor kendőzetlenül feltárják gyengeségeinket, hibáinkat: olykor nevetséges, olykor szánnivalóan esendő, olykor megmosolyogtatóan bárgyú, máskor pedig szeretnivaló, de azért kicsit furcsa vagy pedig egyenesen groteszk, eltorzult testrészekkel rendelkező figurák – tehát tökéletlen lények” – írja a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ (EMÜK), ahol május 19. és június 15. között voltak kiállítva Benczédi Ilona munkái.
Az EMÜK honlapján továbbá arról is olvashatunk, hogy Benczédi Ilona ifjúsági országos bajnok volt magasugrásban, komoly térdsérülése után fordult a rajzolás, majd a szobrászkodás felé. Tizenhat évesen édesapjával, Benczédi Sándor (1912–1998) szobrászművésszel közösen készítette első köztéri alkotását, a kolozsvári Metropol vendéglő kerámiafalát. 1967 és 1973 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, szobrászat szakon végzett Vetró Artúr irányítása alatt. Ezt követően rendszeresen állított ki megyei és országos csoportos tárlatokon. 1987-ben Svédországba disszidált, ahol már a következő évben egyéni kiállítással mutatkozott be. Az elmúlt években felváltva él Budapesten és Svédországban – olvasható az emuk.ro honlapon.
Borítóképen a kolozsvári kiállítás egyik plakátja Benczédi Ilona Szeretet című alkotásával (zománcozott kőcserép, 2008). Fotó forrása: a tárlat Facebook-eseménye
