Királyi zöldség vagy a zöldségek királya? Mindkettő érvényes a spárgára. Gyógyító hatásai miatt már az ókori Egyiptomban tisztelték, de az antik Görögország és a Római Birodalom lakosai is nagy becsben tartották. Vannak feljegyzések, amelyek arról tanúskodnak, hogy a gyökeréből készült por a fogfájás kiváló ellenszere volt. Hosszú ideig gyógynövényként kezelték, a konyhában valószínűleg a rómaiak használták először, nekik köszönhetően terjedt el, bár termeszteni csak a 16. század környékén kezdték az arisztokrata családok kertjeiben. Főúri kiváltságnak számított, a szegények asztalára aligha kerülhetett. Ez a 20. század elejéig gyakorlatilag nem változott. Ezt követően kezdték el nagy tételben termeszteni, és kerülhetett a kevésbé módosak tányérjaiba is.
A spárga több mint 92 százaléka víz, kalóriaszegény, elhanyagolható a szénhidrát- és zsírtartalma, annál jelentősebb azonban a benne található rostok, vitaminok és ásványi anyagok mennyisége. Pozitívan hat az idegrendszer működésére, véd a kimerültség és hangulatingadozások ellen. A spárga gazdag káliumforrás, de foszfor, kalcium, magnézium és vas is rendes mennyiségben található benne.
Szezonja van, használjuk hát ki. Kevesen tudják, hogy jól bírja a mélyfagyasztást, érdemes tehát ilyenkor feltankolni belőle, fövő vízben meglobbantani, és lefagyasztani, így később is használhatjuk levesekbe, pitékbe vagy salátákba.
A hozott recept mindamellett, hogy finom és egészséges, röpke néhány perc alatt odakészíthető, és míg sül, nyugodtan végezhetjük ügyes-bajos dolgainkat. Nem csupán időt spórolunk vele magunknak, hanem mosatlant is, mert ennek a receptnek a nagy csodája éppen a pite alja, amely gyakorlatilag magától, sütés közben fog kialakulni. Mint a mesében, a pitének van is, meg nincs is alja.
Hozzávalók:
1 csokor spárga
1 ek. vaj (az edény kikenéséhez)
65 g liszt
240 ml tej
6 tojás
4 szelet vékony bacon (vagy sonka, vegetáriánusok kihagyják)
1 kis fej hagyma (én annak is csak a felét használtam, mert jobban szeretem, ha kevésbé dominál a hagyma íze)
150 g mozarella sajt
só ízlés szerint
Elkészítés:
Ez olyan pite, amelyhez nem használok külön edényt a hozzávalók összekeverésére, minden a piteformába megy egyenesen, ezért is imádom. Nagyon finom frissen, melegen, de másnap kihűlve is, ráadásul minimális konyhai munkával jár.
A sütőt 180 fokra előmelegítem. Előkészítem a spárgát: a fás végektől megszabadítom. A rügyeket akkorára vágom, hogy a piteformára csillagot tudjak belőlük kirakni, a levágott szárakat pedig felkarikázom. A hagymát és a bacont apróra vágom, a sajtot lereszelem.
A piteformát vajjal kikenem, a lisztet az aljára szórom, majd ráütöm a tojásokat, hozzáadom a tejet és a sót (fél kiskanállal). Óvatosan összekeverem a tojást a tejjel, nem verem fel a tojást teljesen, majd összekeverem, amennyire lehet. Nem kell pánikolni, ha lisztcsomók maradnak benne, szépen meg fog sülni, csupán a nagy lisztgombócokat oszlassuk szét a villánkkal.
Beleteszem a spárgakarikákat, a hagymát, a bacont és a sajtot. A sajtból bő maréknyit félreteszek, hogy majd a massza tetejét megszórjam vele. Ez segít abban is, hogy a spárgarügyek el ne süllyedjenek. Villa segítségével a darabos hozzávalókat megpróbálom egyenletesen eloszlatni a piteformában, majd a félretett sajttal megszóróm. Spárgarügyekkel díszítem a tetejét, majd a sütőben 45 perc alatt készre sütöm.
Azt is mondhatnám, hogy ez önműködő pite, mert az alja magától, sütés közben fog összeállni, míg a család főszakácsa értékes időt tud ezzel megspórolni. Korábban az ilyen jellegű recepteket „lusta asszony” receptjeinek hívták. Én inkább maradok a „királyi” jelzőnél, egyrészt mert rímel a quiche szóra, másrészt rendkívül kevés lusta asszony futkos körülöttem.
A sütőből kivéve lágynak tűnik, hagyom 10-15 percet hűlni, és akkor szépen összeáll. Ennyi pihentetés után szépen szeletelhető.
Nagyon ízletes, rendkívül szerencsés ízkombináció, mindemellett laktató és egészséges is. Az sem baj, ha marad belőle másnapra, mert hidegen is isteni, és ekkor már uzsonnás dobozba is csomagolhatjuk, ha másnap kirándulni megyünk.
