Az utazásnak, élmények begyűjtésének több módja van: be lehet fizetni all inclusive nyaralásra, szállást foglalni szállodában, panzióban, kulcsosházban, de kempingezni is lehet. Mindennek megvan az előnye és a hátránya, s kiválaszthatjuk azt a megoldást, amit a legpihentetőbbnek tartunk.
Fiatalkoromban sokat jártam sátorozni, akkoriban az volt a kirándulásnak szinte kizárólagos módja. Nem volt elérhető számunkra a horvát vagy a görög tengerpart, nem töltöttünk sem, rövid sem hosszú hétvégét Rómában, Nápolyban van Barcelonában, mi több, még hétvégénk sem volt, hiszen az csak a vasárnapból állt, a szombat is rendes munkanapnak számított. Nem szeretem a „bezzeg az én fiatalkoromban…” kezdetű példálózásokat, bár igyekszem a gyermekeimnek mesélni arról, hogy tinédzserként milyen volt az én életem, milyen lehetőségeim voltak a kikapcsolódásra, illetve milyen korlátok között kellett élnem.
Annyira távolinak tűnik az a világ, és sokszor felfoghatatlan számomra, hogy úgy, és olyan körülmények között éltünk, mégis azt kell mondanom: nagyon jól alkalmazkodtunk az adott körülményekhez. Ha visszagondolok, kitűnőek voltak a sátorozásaink, gyönyörű helyeken szálltunk meg. Élelemmel és néhány ruhadarabbal megpakolt vázas hátizsákokkal szálltunk le a vonatról, s vágtunk neki a hegynek, majd forrás vagy patak mellett húztuk fel a sátrainkat. Minél távolabb a világ zajától, hogy tudjunk Hobó Blues Band-, Piramis-, P-Mobil- vagy István a király-dalokat énekelni. Ez volt a szabadság akkoriban: énekelni azokat a tiltott vagy nehezen elérhető dalokat, amelyekhez másolt kazettákon jutottunk hozzá.
Egyik alkalommal, útban az Almási barlang felé a Szelterszfürdő kempingjében szálltunk meg. Éppen a patak partján öblítgettük műanyag poharainkat, amikor egyszer csak „úszva” megjelent egy padlizsán, aztán még egy, még egy, majd még három. Valószínűleg valaki fentebb a patakba tette, hogy hűvösben tartsa, de a víz elvitte. Nem voltunk restek, kifogtuk az ingyen jött vinetákat, és este a sült szalonna mellé a grillezett padlizsánt is felszolgáltunk. Vacsora után nagy tábortüzet raktunk, s egy-egy sör társaságába körülültük a tüzet. Előkerültek a gitárok, több mint egy órája tartott az éneklés, amikor odajött egy idegen fiatalember, letett egy láda sört, és csak annyit szólt: „Ezt nektek hoztam, hogy legyen erőtök folytatni.” Pár perc szüntetet tartottunk, megköszöntük, s váltottunk néhány szót az ismeretlen baráttal. Ez volt az a pillanat, amikor kissé körülnéztem, s döbbenten láttam, hogy óriási tömeg van a hátunk mögött és körülöttünk. A földön ülve, a tábortűz közvetlen közelében, a fény elvakított, s nem láttam, hogy a sötétben hányan gyűltünk össze. Nagy volt a meglepetés, amikor rájöttünk, hogy a kemping lakóinak nagy százaléka körülöttünk volt. Nem tudom hányan lehettünk, szinte százan, talán. Életem egyik legcsodálatosabb élménye volt. Nem éreztük a nyomort, a korlátokat, csak mi voltunk, a zene, a tábortűz és a csillagok.
Ma már a kempingezés is másképpen zajlik. Utazhatunk autóval vagy lakókocsival, országon belül vagy határainkon túl. Barátokkal eljutottam
Wales egyik leghíresebb és legcsodálatosabb tengerparti kempingjébe, a Port-Eynon kempingbe. Indulás előtt bevásároltunk, de mivel nem a hátunkon kellett cipelnünk az élelmet, lényegesen kényelmesebb volt. Bár vásárláskor ugyanazokat a szabályokat követtük, mint harmincvalahány évvel ezelőtt: ne legyen romlandó az étel, a tábortűzön vagy grillen elkészíthető legyen, minimális mosogatnivalóval.
A mostani királyi lakománk nem volt más, mint grillezett csirke, spárga, kukorica és sárgarépa, rebarbaraszósszal és krumplisalátával. Első gondolatra bonyolultnak tűnik, de valójában nagyon egyszerű ez a fogás, és nagyjából egy óra alatt el is készül. A krumpli és a tojás, valamint a rebarbaraszósz elkészítéséhez kis kempinges gázégőt használtunk, a húst és a zöldségeket a világ legegyszerűbb pácában érleltük keveset, majd grillen megsütöttük.
Hozzávalók:
500 g csirkemell
1 kötés spárga
2–4 cső kukorica
3 nagyobb sárgarépa
teriyaki szósz (szójaszósszal helyettesíthető, azt ma már szinte mindenhol lehet kapni)
2 szál rebarbara
1 citrom
6 ek. cukor
kevés gyömbér és fokhagyma
fél kg újkrumpli
4 tojás
4–5 ecetes uborka
só
Elkészítés:
Rebarbarát egyik helyi barátom kertjében találtam, így került a tányérra a szósz, de rebarbara helyett bármilyen más savanykás lekvárt használhatunk a hús mellé, jöhet például a vörösáfonya-lekvár is.
Először a húst és a zöldségeket pácoltam be. Kempinges körülmények között ez nagyon egyszerűen történt: zárható zacskóba tettem külön-külön a vastag csíkokra vágott csirkemellet, a spárgát és a sárgarépát. Mindenik zacskóba öntöttem pár evőkanál teriyaki szószt. Ez egy sűrű szójaszószos, fűszeres, édeskés, ragacsos japán máz, amelyet grillezéshez vagy wokban sütött ételekhez használnak. Nagyon jó barát lehet kempingezéskor, mert nem szükséges sokat agyalnunk a fűszerezésen, bőven elég csak ezt a szószt használni. Ha nem jutunk hozzá, akkor a következő fűszerek keverékét javaslom: 2 ek. szójaszósz, 2 kk. cukor, fél kk gyömbérpor, fél kk. fokhagymapor, 1 kk. olívaolaj.
A teriyaki szószon kívül a húshoz tettem még kevés fokhagymát, gyömbért és olívaolajat. A zacskókat lezártam, s alaposan összeráztam, hogy a szósz mindenhol érje a pácolandó hús- és zöldségdarabokat.
Míg a pácolás zajlott, a rebarbaraszószt készítettem el: a rebarbarát megtisztítottam, s apróra vágtam, összekevertem a cukorral, egy citrom reszelt héjával, pár csepp citrommal és egy csipet sóval. Állni hagytam. Addig odatettem a tojást és az alaposan megmosott újkrumplit főni. Amikor a rebarbara pici levet engedett, alacsony lángon, állandó kavargatás mellett sűrűsödésig főztem (kb. 10 perc).
A megfőtt krumplit és tojást levettem a tűzről, hagytam kihűlni. A csapat férfitagjai hozzáláttak a húsok és a zöldségek grillezéséhez, én a mi kis erdélyi krumplisalátánkat dobtam össze: a krumplit és a tojást nagyobb, az uborkát kisebb kockákra vágtam, majd majonézzel és kevés sóval összekevertem.
A zöldségek és a húsok grillezése a megszokott módon történt, a kukoricát idehaza nem igen szoktuk grillezni, pedig megtehetnénk. Elképesztően finom a héjában grillezett kukorica, s nem is kell sokat bíbelődni vele, hiszen más dolgunk nincs, csak rádobni a rácsra, úgy ahogy van, és néhány perc alatt készre sütni. Amikor kész van, csak lefejtjük a héját, s vajjal bekenjük.
Különösen finom lett az aznapi vacsoránk, bármelyik étteremben felszolgálható lett volna ez a gazdag, nemzetközi fogás. A gyönyörű, tengerparti kilátás pedig felejthetetlenné tenné az élményt.
Természetesen ezt a fogást otthon, a kertünkben is elkészíthetjük, és nyugodtan tálalhatjuk vendégeknek is.
