Orbán Katalinnal a BBTE film–fotó szakosok podcastjéről beszélgettünk
GYŐRGYIKE NOÉMI CSILLA
Orbán S. Katalin a BBTE Film és Média Intézetének oktatója, aki a BBTE újságírás szakán végzett. A diploma megszerzése után a nyomtatott, az online és a rádiós médiában szerzett szakmai tapasztalatot, ezután televízióknál kezdett dolgozni, többek között a BBC és a Duna Televízió mesterkurzusain is részt vett. Ma a Román Televízió (TVR) kolozsvári stúdiójánál dolgozik, ahol az Erdélyi Figyelő műsorvezetője és szerkesztője. Orbán Katalint a KindaCast indulásáról, működéséről és háttérmunkálatairól is faggattuk.
– Hogyan született meg a KindaCast ötlete?
– A podcast egy évvel ezelőtt a harmadévesekkel szemináriumi feladatként indult. Valamilyen gyakorlati feladatot akartam nekik adni, amivel a szervezést, a rendezést élesben próbálhatják ki, és kamatoztathatják azt a technikai tudást, amit megszereztek. Először nem akartak hallani az ötletről, szerettek volna meg nem is ezzel foglalkozni. Arra gondoltam, hogy ha televíziós, audiovizuális tartalomkészítést tanítok nekik, akkor ezt valahogyan érdekesé kell tennem számukra. Ez a korosztály nem igazán néz hagyományos televíziót, inkább az online tartalmakat követi, ezért azt akartam megtanítani nekik, hogyan hozzanak létre ilyen tartalmakat. Az első óra sokkja után a másodikra végiggondolták az egészet, és megbeszélték egymás között, ekkor dőlt el, hogy belevágunk. Elkezdtünk ötletelni, és azért a podcastkészítést választottuk, mert ezt nemcsak tanulási folyamatként használhatjuk fel, hanem egyben a saját intézetünket is népszerűsíthetjük.
– Mi a céljuk ezekkel a műsorokkal?
– A műsoroknak több célja van, először is az, hogy bebizonyítsák, hogy egyetemi körülmények között is lehet a nulláról médiatartalmat felépíteni, amely piacképes lehet. Ezt a célt sikerült teljesíteni, ezt alig egy év leforgása alatt bebizonyítottuk. A második cél az volt, hogy legyen közösség és csapat, mert a filmnek és a médiának mint szakma a csapat az alapja. Olyan környezetet akartam létrehozni számukra, ahol szakmát tanulnak, mert a podcastnek a képe és a hanganyaga tökéletes kell hogy legyen. Ugyanakkor azt akartam, hogy megismerjék egymást és azt, hogy ki miben jó, mert így évek múlva is tudnak egymáshoz fordulni, és egy-egy szakmai probléma esetén segítséget kérhetnek. A harmadik célja ennek a projektnek a már említett intézet- és szakreklámozás. Az epizódok témái szorosan kapcsolódnak a film–fotó szakmához, hiszen a meghívottak nálunk végzett diákok, akik elmondják, hogy a szakmai karrierjükben az egyetemen szerzett tudást hogyan kamatoztatták. Meghívunk még színészeket, filmrendezőket és más szakmabelieket, akik számára szintén népszerűsítő felület vagyunk, de a segítségükkel mi is reklámot kapunk.
– Mi alapján döntik el, hogy éppen kiket hívnak meg egy-egy beszélgetésre?
– Ez mindig közös ötletelés utáni döntés, a kezdetekben az az évfolyam döntött a meghívottakról, akikkel ebbe a projektbe belevágtam, mert ez akkor az ő podcastjük volt. Azóta már szerkesztőséggel rendelkezünk, van főszerkesztőnk, technikai vezetőnk, mindenki betölt valamilyen szerepkört. A szerkesztőségi gyűléseken szoktuk megbeszélni, hogy ki legyen a következő meghívott. Az a cél, hogy olyan szakembereket hívjunk, akik a tapasztalataikat, a tudásukat át tudják adni, mert ezt a podcastet elsősorban a szak diákjainak ajánljuk, vagy azoknak a középiskolás diákoknak, akik érdeklődnek a szak iránt és szívesen folytatnák itt a tanulmányaikat. Nekik szeretnénk ízelítőt adni arról, hogy kik vagyunk és mivel foglalkozunk mint szakma. Volt már nálunk Reisz Gábor magyarországi filmrendező, Andrási Gábor, aki nálunk végzett és most reklámszakember, Sándor Zsuzsa, aki szintén itt végzett és animációs filmrendező. Csoma Sándorral is forgattunk már epizódot – ami még nem jelent meg –, vele a Magasságok és mélységek című filmjéről beszélgettünk.
– Mi a legnagyobb öröm ezekben a forgatásokban?
– A legnagobb öröm látni azt, hogy a diákok, akik ott vannak a felvételeken és a munkájukat végzik – hangtechnika, kamera, fény stb. –, mennyire isszák a szakemberek szavait. Egy-egy ilyen felvétel felér számukra egy kurzussal, mert a meghívottak tudását, tapasztalatait és tanácsait hallgatják.
– Csak a másod- és harmadéveseké a podcast vagy a forgatásokon elsőéves diákok is részt vesznek?
– A csapatban vannak jelenleg mesterit végző diákok is, ők a szerkesztőség, de a gyártásba a másod- és harmadévesek is bekapcsolódnak. Igyekszünk a forgatásba az elsőéveseket is bevonni, most például van a csapatban két elsőéves, akik közül az egyik a hanggal, a másik pedig a kamerával foglalkozik. Olyan diákok is részt vesznek és besegítenek, akik az egyetemmel már végeztek, csak a forgatás miatt Csíkból vagy Sepsiszentgyörgyről is elutaznak Kolozsvárra, hogy itt legyenek és ne maradjanak le róla. Ez számomra külön öröm és óriási visszaigazolás abból a szempontból, hogy sikerült csapatot alkotni. Úgy gondolom, hogy aki ennek a podcastnek a részese volt, az nagyon sokáig „kindacastesként” fogja magát meghatározni, mert ezt a projektet már az elejétől mindenki komolyan veszi.
– A diákok milyen feladatkörökben próbálhatják ki magukat?
– Ez elsősorban tanulási lehetőség, nemcsak abban a tekintetben, hogy a díszleteket ők készítik, a fényeket ők állítják be, a kamerákat ők kezelik, a hangot együtt veszik fel. A teljes utómunka az ő kezükben van – a vágás, a fényelés, a színelés –, ezért ez számukra nagyszerű gyakorlási folyamat. Rengeteget tanulnak már azzal, hogy ezeket a beszélgetéseket hallgatják, és nemcsak ők, akik csinálják, hanem a nézők, hallgatók is. Az a cél, hogy azt a tudást, amit a meghívott évek munkája alatt megszerzett, átvegyük tőle és tanuljunk belőle.
– Hány diák dolgozik a KindaCast csapatában?
– Ez a szám mindig változó, az elején nagyon sokan voltunk, aztán a szám csökkent, mert rájöttünk arra, hogy az epizódok leforgatását kevesebb humán erőforrással is meg tudjuk oldani. Az elején az egész évfolyam bekapcsolódott, ez több mint tíz embert jelent. Volt, aki a KindaCast-logót saját kezűleg készítette el, volt kajafelelős, valami feladatot mindenkinek találtunk. Kipipáltuk a televízió teljes stáblistáját. Ez mostanra szűkült, lett állandó csapat, ezért ezzel már nem foglalkoztatunk teljes évfolyamot.
– A tanulóknak hogyan tudják biztosítani a profi stúdiófelszerelést, amely a forgatásokhoz szükséges?
– A profi felszerelést a diákok számára a színház és film kar magyar film és média intézete biztosítja. A karnak saját technikai bázisa van, ami azt jelenti, hogy a diákok bármilyen filmezésre, ami egyetemen készül, ezeket a felszereléseket kikérhetik. Az egyetemünknek nagyon jó technikai felszerelése van, a diákok néha elégedetlenek, hogy miért nincs mindenből a legjobb, a legújabb. Ezeket ingyen, bérmentve használhatjuk, csak annyit kell tenniük, hogy a felszerelést és a stúdiótermet időben lefoglalják.
– A forgatások kezdetén milyen nehézségek merültek fel?
– A nehézség az volt, hogy a díszletet felépítsük, ezt teljes mértékben mi hoztuk létre. Az elején nem volt hangszigetelésünk, ezért a diákok a külső elemekre papír tojástartókat ragasztottak fel, amelyek a díszletben nem látszódtak. A hangszigetelést minden alkalommal pótolni kellet, mert a portás kidobta azzal az indokkal, hogy gyúlékony, és ezért nem lehet a teremben tartani. A díszlet elemeit a kar erre szánt keretéből szereztük be. A kar mindent megtesz azért, hogy egy-egy ötletet megvalósítson, hogy az adott tartalom minőségi legyen.
– Miért jó ennek a projektnek a részese lenni?
– Ez számomra örömprojekt, azt szoktam a diákoknak mondani, hogy ez a mi közös szerelemprojektünk. Tanárként és televíziós szakemberként valami újat akartam csinálni, ugyanakkor ebben a műfajban is ki akartam próbálni magam, mert ehhez teljesen más készségek szükségesek, mint a televíziós produkcióhoz. Azt akartam, hogy a munkájukról a diákok is kapjanak visszajelzést, ezért ez a podcast a nagyközönség elé is kijött. Nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz és ilyen jó csapatot kovácsol. Nyáron a vakáció miatt leállt a forgatás, de a diákok nem hagyták abba, folytatták a munkát, olyan szintre fejlődtek, hogy egy-egy felvételhez már csak minimálisan kell hozzájárulnom, mert mindent elintéznek.
– Volt olyan diák, aki azt mondta, hogy azért választotta a film–fotó szakot mert érdekelte a KindaCast?
– Volt olyan, hogy nyílt napot szerveztünk és bárki bejöhetett megnézni, hogyan zajlik a felvétel, volt, hogy rádióműsorba hívtak. A kar életében ez az egyik húzóerő, hiszen most már az van, hogy középiskolások követnek és hallgatnak minket, vannak olyan kérdések, hogy ha valaki bejut a film–fotó szakra, részt vehet-e majd a forgatásokban.
– Volt-e emlékezetes forgatás?
– Minden forgatás különleges és emlékezetes, mert van, hogy leállunk, megbeszélünk dolgokat, szórakozunk és nagyon sokat nevetünk, a hallgató nem hallja, de vannak bakik. Talán az egyik legemlékezetesebb dolog, hogy az első forgatás után rájöttünk, hogy a hang nem elég tiszta, valamilyen hangszigetelés kell, ezután jött a tojástartós megoldás.
(A KindaCast adásait Facebookon, YouTube-on és Spotifyon is követhetitek, Instagramon kindacast_bbtefilm néven találjátok meg őket.)
