Kolozsvári intézményvezetők: eddig is volt nyilvántartás és munkarend
Demeter András István kulturális miniszter február 2-án irányelveket tett közzé a közszolgálati intézményekben dolgozó előadóművészek és a technikai személyzet munkaidejének szervezéséről és nyilvántartásáról. Az Utasítások címmel közölt dokumentum továbbra is napi nyolc, heti negyven órában határozta volna meg a munkaidőt, ugyanakkor lehetővé tette a tevékenységek egyenetlen elosztását, a próbáktól, előadásoktól, turnéktól vagy felkészülési időszakoktól függően.
A minisztérium ugyanakkor bevezette volna a tevékenységek részletes nyilvántartásának kötelezettségét: a munkahelyi jelenlétet nyilván kell tartani, az intézményen kívül végzett egyéni felkészülési tevékenységet pedig havonta kell jelenteni, a közvetlen felettesnek jóvá kell hagynia. Ezek a nyilvántartások képeznék az alapját a fizetési jogosultságok kiszámításának.
A kulturális miniszter a napokban a Digi24 műsorában többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a kulturális tárca kísérleti projektjének célja az, hogy problémákat tematizáljon, és megoldást találjon rájuk. Hangsúlyozza: a kérdés nem a művészi munka beskatulyázásáról, hanem a munkaidő és különösen a felkészülési idő korrekt nyilvántartásáról szól. Szerinte a viták – még ha most tiltakozás formájában zajlanak is – világosabb szabályozáshoz vezetnek majd el.
A Digi 24 műsorában megszólalt Monica Davidescu, a Bukaresti Nemzeti Színház művésze is. A színművész egyebek mellett rámutatott: „a kulturális költségvetés sajnos olyan kicsi, hogy a miniszter úr nem engedheti meg magának azt, hogy a nemzeti színháznak óriási összegeket adjon ahhoz, hogy az intézmény folyamatosan próbálhasson 10–15 produkcióval, hogy minden alkalmazott foglalkoztatva legyen”.
A kulturális miniszter felidézte: a kísérleti projektet a számvevőszék ajánlására indították el. Mint mondta, a cél nem egy kötelező szabály bevezetése, hanem annak kipróbálása, hogy technikailag hogyan lehetne láthatóvá tenni a felkészülésre fordított időt is – például tevékenységi jelentések formájában, ahogyan a Covid-világjárvány idején történt.
Monica Davidescu ugyanakkor attól tart, hogy ez a megközelítés abszurd helyzetekhez vezethet: ha minden felkészülési tevékenységet jelenteni kellene, akkor akár az edzőtermi vagy énekórák költségei is elszámolás tárgyává válhatnának, holott ezek személyes, saját forrásból finanszírozott befektetések a szakmai színvonal fenntartásához.
Méltánytalanul mérik a munkát a művelődési intézményekben
Demeter András a téma kapcsán Facebook-oldalán bejegyzést is közzétett, amelyben úgy fogalmazott: újabb hamis hír kering a nyilvánosság előtt: „A kulturális miniszter/minisztérium azt akarja, hogy a színházakban is úgy vezessék a munkaidő-nyilvántartást, mint a gyárakban!” A tárcavezető szerint ennél semmi sem állhatna távolabb az igazságtól.
Mint Demeter András rámutat, a rendszerváltás óta eleve hónapról hónapra aláírják a kulturális intézmények vezetői az alkalmazottaik munkaidő-nyilvántartását, illetve átadják az alkalmazottaknak azokat a bérezési papírokat, amelyek kifejezetten meghatározzák a referenciaidőt: havi 20 munkanap vagy 160 óra (5×8 óra hetente, ha a hónapban 20 munkanap van). Demeter András rámutat továbbá arra, hogy a munkatörvényköny szerint az intézményvezetőknek nincs is más választásuk, bár ez a szabadfoglalkozású szakmák sajátos jellegét tekintve igazságtalan és méltánytalan.
A miniszter a téma kapcsán közzétett blogbejegyzésében tovább részletezi a kérdést. Mint kifejti, nem a jelenléti ív bevezetése a probléma, hanem az, hogy a kulturális intézményekben végzett munkát hamisan, méltánytalanul mérik. Ma a bérek kifizetésének alapja az, hogy papíron mindenki napi nyolc órát dolgozik, hétfőtől péntekig. A valóságban viszont a művészek este, hétvégén, ünnepnapokon is dolgoznak, rengeteget készülnek otthon vagy próbákon, a jelenléti íveket gyakran csak „kozmetikázzák”, hogy a béreket a munkatörvénykönyv előírásai értelmében ki lehessen fizetni. Demeter András hangsúlyozza: ő pontosan azt szeretné elérni, hogy a művészi munkát ne órában mérjék, hanem eredményben: előadások, fellépések, alkotások szerint, hogy ismerjék el a felkészülést és a rendhagyó munkaidőt, illetve a kulturális munka sajátosságaihoz igazítsák a szabályokat. A miniszter szerint tehát a színpadi, az alkotói tevékenységet kellene nézni, nem a lepapírozott nyilvántartást.
„Szeretném, ha a művészi munka sajátosságait tiszteletben tartanák! Ne mérjék többé ezt a típusú munkát hamisított mérési eszközökkel (akár szándékosan, akár kényszerből)! Szeretném, ha minden próbára vagy előadásra ott készülhetnénk, ahol ez lehetséges, egyénileg vagy az alkotó- és háttércsapat közösségében! Remélem, hogy az alapján mérnek majd minket, és nem a teljesen alkalmatlan, rendszerjellegű törvények által ránk kényszerített kettős bürokratikus nyilvántartás szerint” – írja blogbejegyezésében Demeter András.
„Andrei Ionescu úr (Ioan Andrei Ionescu színész – szerk. megj.), akivel sokat dolgoztam, forgattam, a kulturális minisztérium kísérleti nyulának nevezte magát. Távol áll tőlem, hogy kollégáimat kísérleti nyulaknak tekintsem, ezért azt javasoltam, próbáljunk ki egy másik megközelítést. Végül is az érintettek aktív bevonása nélkül, nem lehet megoldásokat keresni, mert a „kényszerű szeretet” nem működik” – idézte Demeter Andrást kedden, lapzártakor az Agerpres.
Tompa Gábor: speciális színházi törvény kellene
A Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóját, Tompa Gábort is megkerestük az ügyben, aki elmondta, a színházban eddig is létezett nyilvántartási rendszer a dolgozók munkájáról és fizetéséről, amely figyelembe vette az egyes munkakörök sajátosságait. Úgy fogalmazott, a minisztériumi rendelkezést inkább iránymutatásként értelmezi, amelyet a számvevőszék kért számon a kulturális tárcától.
Rámutatott, a munkatörvénykönyv ellentmond a művészi munka természetének: „ezt a problémát nem lehet mindaddig megoldani, amíg a munkatörvénykönyv szöges ellentétben áll a művészi munka jellegével. A művészi munkára, az alkotói tevékenységre nem lehet ráerőltetni a nyolcórás jelenléti nyilvántartási szabályokat, mert az eredményre, a végső »produktumra« nézve teljesen irrelevánsak” – fogalmazott az igazgató, hozzátéve, hogy meglátása szerint a helyzet csak akkor oldható meg, ha a munkatörvénykönyv elismeri a színházi alkotó tevékenység sajátosságait és létrejön egy jól kidolgozott, egyedi színházi törvény, amely csak ezekre az intézményekre alkalmazható.
Arra a kérdésre, hogy a kolozsvári magyar színház csatlakozik-e a tiltakozó megmozdulásokhoz, Tompa Gábor úgy válaszolt, csak akkor csatlakoznak, ha a megmozdulások nem személyes támadásokról szólnak, hanem a munkatörvénykönyv érdemi, szakmai alapú módosításáról. „Legyünk bátrak ahhoz, hogy a megoldást a probléma gyökereiben keressük” – fogalmazott.
Szép Gyula: nem lehet „kilóra mérni”ezt a tevékenységet
Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója lapunknak elmondta, nem vesznek részt a kolozsvári tüntetésen. Ami pedig a minisztérium által tervezett változtatásokat illeti, egyelőre nem világos, milyen formában érintené az intézményt.
„Nálunk van egy több évtized alatt kialakult munkarend, amin nem szeretnénk változtatni. Éves, havi, heti és napi tervünk van, amit időben közlünk a társulattal, mindenki onnan tudja meg, milyen feladatok várnak rá. Abban viszont egyetértek a tiltakozókkal, hogy ezt a munkát nem lehet »kilóra mérni«, ha egyáltalán ilyesmire gondol a törvényhozó –, az előadó-művészetben a teljesítményeket képtelenség egymáshoz viszonyítani” – magyarázta.
Szép Gyula emlékeztetett: 2008-ban pontosan a jelenlegi kulturális miniszter, Demeter András, a Tăriceanu-kormány akkori kulturális államtitkára volt az, aki sürgősségi kormányrendelettel módosította a hatályos színháztörvényt, meghonosítva a jelenlegi rendszert. Ennek értelmében a menedzser feladata a munka megszervezése, az ő felelőssége, hogy mindenki a fizetésének megfelelő munkát végezzen, s hogy a rendelkezésre álló anyagi forrást a leghatékonyabban használják fel – tette hozzá.
