Georgescu 2,11 millió romániai és 345.000 külföldi szavazata nem csupán azért döbbenetes, mert a felmérésekben és a sajtóban a neve alig volt ismert az emberek többségének, de szélsőséges vallási, politikai identitása szinte megtévesztésig hasonló az 1930-as években hasonló népszerűségre szert tett román legionárius mozgalommal. A december 8-i második fordulóban tehát a romániai társadalomnak ismét két szokatlan jelölt közül kell választani: egy szélsőségesen jobboldali, rendszerkritikus, a legionárius mozgalmat idéző Georgescu és az első női jelölt között, aki a szokottnál is vallásosabb, kisebbségi kérdésekben megosztó és a nemzetközi politikában egyértelműen tapasztalatlan Lasconi között. Míg a választás kérdése a józan ész és a centrizmusban még bizakodók számára egyértelmű e két jelölt tekintetében, a romániai össztársadalmat nézve a helyzet ennél jóval bonyolultabb lesz. A választás első fordulójának eredménye pontosan rámutat a társadalomban jelentkező súlyos, szisztematikus repedésekre és válságra, amelynek orvoslásához komoly programra és határozott, új politikai elitre lenne szükség.
Az alapvető kérdés az, hogyan jutott el Călin Georgescu az első helyre és a vele négy éve még együtt kampányoló AUR a negyedik helyre (összesen 3,4 millió szavazatot kapott a két jelölt) és milyen tanulságokat vonhatunk le hirtelen ebből az eredményből?
Ha a kezdeti sokkon túlvagyunk és őszinték vagyunk önmagunkhoz, azt kell mondanunk és minden jel erre utal, hogy ez az eredmény egyáltalán nem meglepő, sőt, gyakorlatilag a papírformát hozta. Miért gondolom ezt? Ha megfigyeljük a 2020-as parlamenti választásokat, a rendszerkritikus, régi parlamenti pártokat nem szavazó, szélsőséges, jobboldali, anti-globalista, anti-woke, konzervatív és ortodox populizmust folytató AUR 9 százalékos sikere már jelezte, hogy a román társadalomban egyrészt jelen van a globális trend, amely az Egyesült Államokban, Magyarországon, Németországban és Franciaországban évek óta jelen volt. Romániában ez valami miatt később jelent meg és nagyban ráerősített erre a világjárvány és az azzal járó elhibázott globális és lokális biopolitika, annak mentális, gazdasági és szociológiai következményei is. Az, hogy az AUR 2020-ban néhány hónap alatt a társadalom tizedét megmozgatta egy járványidőben rendezett szavazáson, már jól jelezte, hogy a romániai társadalom elvesztette bizalmát a régi politikai elitben és új, radikális irányok felé rohan. Teszi mindezt azért, mert nem érzi megszólítva magát sem a hatalmukat féltő és védő hagyományos pártok, sem pedig a 2016 óta felbukkant urbánus, felső-középosztályhoz szóló, a Karl Popper féle nyílt társadalom elveit hirdető USR politikájától. Az identitásukban sértett, a régi hagyományaikat veszélyben érzők, a gyorsuló és digitalizálódó, Émil Durkheim és Mark Fisher által is elidegenedőnek nevezett és minden komponensében dekonstruált világban elhagyott emberek minden történelmi korban a szélsőséges, protektív, védő és bezárkózó politikát hirdetőkhöz fognak futni. Ahogy a gyermek, akit sokat vertek, egy felemelt kézre is félelemmel, testét összehúzva, bezárkózó pózba dermed, úgy a román és általában, az európai társadalom elhagyott, ignorált vagy identitásában sértett rétegek egy apa-figurát keresnek, akik megvédik őket. Ez az apa-figura egy mitikus alak: határozott, felvértezve Max Weber karizmatikus vezetőjének minden fizikai tulajdonságával megígéri nekik a kiútat ebből a bizonytalan, kaotikus világból. Egyszerűen üzen, határozottan beszél, empatikus és őszinte, radikális és szemtelen, nem köntörfalaz, kimondja azt, amit az illemtudó, túlintellektualizált városi elit nem akar, nem szeret, nem tud elmondani az emberek többségének.
Georgescu ezt az őstípust eleveníti meg. Jóképű, sármos, kora ellenére (62 éves) sportos, határozott és nemzetközi karriert befutott, jól szituált, misztikusan vallásos, de a szegényekkel egyaránt beszélő, hozzájuk „leereszkedő” vezéralak. Pontosan olyan, mint az 1930-as évek szélső-jobboldali vezéralakjai, akik Spanyolországtól Olaszországon át Németországban, Magyarországon és Romániában milliókat babonáztak meg, varázsoltak el. Ugyancsak a szociológus Max Weber mondja: ezek az emberek varázslók. Varázslók, mert úgy tudnak rendkívül gyorsan nagy tömegeket megszólítani, hogy azt vetélytársaik nem tudják sem felismerni, sem utánozni. Georgescu a tikokon és youtube-on terjesztette karizmatikus és populista „igéit” 2020 óta. Aki kicsit is jártas volt a lockdown-ellenes mozgalmakban, annak az ő neve nagyon is ismert: 2020 decemberében, mikor az AUR miniszterelnök-jelöltje volt, jeges vízben fürdött és onnan, mint Putyin vagy egy nagy jegesmedve kiemelkedve, izmos mellkasát megvillantva mondta el határozott politikai üzeneteit. Sikerét az elmúlt 1-2 évben elhomályosította George Simion, az AUR elnökének hirtelen felemelkedése és Diana Șoșoacă színpadias jelleme, de a román társadalomban alvónak hitt, a jelek szerint azonban nagyon is jelenlevő és élő legionárius közösségekben (ortodox diaszpóra egy része, Hunyad, Máramaros, Arad, Szeben, Suceava, Konstanca megyei ortodox közösségek, kolostorok, egyetemi közegek) körében Georgescu jelenléte állandó és növekvő volt. Egyelőre rejtély, hogy ezt miért nem mérték a statisztikák, bár az exit poll eredmény (16%-ra becsülték) azt mutatja, hogy a választás előtti 1-2 hétben óriási előretöréssel haladt.
Georgescu megjelenése tehát nem is meglepetés: jelzi a román társadalomban állandó jelleggel jelenlevő, 20-30 százalékra tehető legionárius mentalitást (misztikus nacionalista ortodoxia) és jól illeszkedik az anti-globalista, kiábrándult, identitás-válságban vergődő társadalmunk útkeresőihez. Ha a második fordulóban Elena Lasconi valamilyen csoda folytán nyerni tud (kérdés persze, hogy a PSD és PNL szavazói hova folynak át, és milyen arányban vesz részt az erdélyi és magyarországi magyar diaszpóra a szavazáson), a Georgescu-jelenség ettől nem fog megszűnni, sőt. A romániai politikai és értelmiségi elitnek ideje lenne saját, irreális buborékából kibújni, meghallani az elhagyatottak szavát, figyelni rájuk és talán a párbeszéddel, közeledéssel, a társadalmat érintő valós problémák kezelésével a Focault-pendulum nem a két véglet között, hanem valahol a józan ész centrista mezsgyéjén fog megállni.
Borítókép: Facebook
