Negyedjére találkoztak a romániai Magyar Házak képviselői
Pénteken délután könyvbemutatóval kezdődött a Magyar Házak Találkozója. Az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában Benkő Levente, a Művelődés szerkesztője mutatta be Fleisz János Az erdélyi magyar újságírás története 1940–44. között című kötetét, hangsúlyozva, hogy a hiánypótló munka első része történelmi áttekintést is nyújt erről az időszakról. A szerző elmondta: korábbi sajtótörténeti összefoglalóinak folytatása ez a könyv, amikor elkészült vele, ő is meglepődött, hogy terjedelme eléri a korábbi, 20 évet átfogó mű terjedelmét. Este a Bethlen Kata Diakóniai Központban, a konferencia helyszínén folytatódott az esemény a Magyar Házak rövid bemutatkozásával.
A tanácskozás szakmai része szombaton reggel kezdődött. Széman Péter, az EMKE elnökének (képünkön) köszöntője után a Nemzetstratégiai Kutatóintézet két képviselője – Ginter Gábor tervezési és elemzési referens, valamint Molnár Szilárd vezető tervező – beszélt az intézet munkájáról, a határon túli kulturális és szakmai civil szervezetekkel tervezett együttműködési lehetőségekről. Hegedűs Katalin, a Nemzeti Művelődési Intézet szakmai igazgatója kiemelte, hogy hamarosan, az akkreditációs eljárás lefolytatása után elindulhat az EMKE által már többször beharangozott közművelődési szakemberképzés-sorozat, valamint egyéb képzések.
A fenntarthatóság igencsak aktuális téma a közélet számos területén – hatványozottan igaz ez a kulturális intézmények, szervezetek esetében. Erre a problémára keresett és kínált megoldásokat a találkozó több előadója is. Délelőtt az erdélyi szervezetek két legfőbb támogatója részéről Márton Katalin (Communitas Alapítvány) és Tibád Zoltán (Bethlen Gábor Alap) beszélt a pályázati rendszerről, megpályázható összegekről, tematikákról, valamint kiemelten az elszámolás mikéntjéről. A legtöbb konkrét kérdés is ez utóbbival kapcsolatban érkezett – a szervezők igyekeztek elegendő időt hagyni arra, hogy az előadások után műhelymegbeszélések lehessenek, ahol a résztvevők jelezhették problémáikat a kiírók felé, illetve akár egymás példáiból is tanulhattak. A forrásteremtési lehetőségekhez szólt hozzá Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke is, aki felvetette a Magyar Házaknak nyújtható normatív támogatás lehetőségét is.
A délután folyamán a kiemelkedően pozitív megvalósítások kerültek előtérbe. Sorrendben Demeter József, a szászrégeni DIO Ház vezetője, Tímár Tímea, az Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Marosi Szervezetének képviselője, majd Kerekes Hajnal, a nagyegyedi Dr. Szász Pál Egyesület alelnöke mutatta be tevékenységüket. Mindhárom, méltán sikertörténetnek nevezhető esetben kiviláglott, hogy a kulturális szervezeteknek szinte lehetetlen önerőből fennmaradniuk, az a szerencsés, ha (a nonprofit szabályozásoknak megfelelően) gazdasági vagy szociális tevékenységeket is folytatnak, illetve ha együtt tudnak működni a helyi iskolával, politikai érdekképviseleti szervezettel, akár átvállalva vagy kiegészítve bizonyos feladatköröket. Fontos észrevenni a kínálkozó lehetőségeket, részben a nyelv- és nemzetmegtartás érdekében (pl. Nagyenyeden, vagy Válaszúton, Szamosújváron, Szilágysomlyón nem egyszer a civil szervezet által rendezett eseményeken tanulnak meg vegyes házasságból származó gyerekek magyarul), valamint a forrásszerzésben is (Szászrégenben sikeres romaprogramot indítottak, amely az egész ház működését segíti). További kiaknázandó lehetőségek rejlenek az európai uniós, valamint magyarországi pályázatokban is.
Az értékfeltárás, amelyről Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke beszélt, új funkciót nyújthat a Magyar Házaknak. Az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság (EMÉB) örömmel veszi az új helyi bizottságok jelentkezését, hiszen az építkezésnek itt is alulról kell történnie. Helyi érték bármi lehet, amit a közösség annak tart, legyen szó egy szoborról, gyógyvízforrásról vagy akár szőlőtőkéről. A helyi értékekről javaslatot lehet tenni a megyei, regionális bizottságoknak, illetve az EMÉB-nek, amelynek szakmai testülete határoz arról, hogy melyik felterjesztés milyen szintnek felel meg, illetve mit terjesztenek fel a Hungarikum Bizottság felé.
A konferencia zárásaként Széman Emese Rózsa, az EMKE kulturális referense, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnökségi tagja olyan példákat, lehetőségeket vázolt fel, amelyekkel a kisebb és nagyobb közösségekben működő Magyar Házak egyaránt csatlakozhatnak november 13-án a tavaly óta Romániában is ünnepelt magyar nyelv napjához.
A romániai Magyar Házak hétvégi találkozójának végén az összegzés mellett a résztvevők már a jövőre vonatkozó terveket is körvonalazták. Az eddigi megvalósítások figyelemre méltóak – Hegedűs Katalin rávilágított arra, hogy szemmel látható egy-egy szervezet esetében az elmúlt tíz évben végbement fejlődés. Ginter Gábor kiemelte: nagy öröm volt számukra a mostani meghívás, hiszen valós eredményeket csak úgy érhetnek, érhetünk el, ha nem fentről irányítva születnek meg a különböző döntések – hanem, mint ahogyan ők is tették, a döntéshelyzetben lévők eljönnek, és a helyszínen, az ott élőktől és tevékenykedőktől hallottak alapján próbálnak meg segíteni a határon túli szervezeteknek. Széman Péter a következő találkozó tematikáját is vázolta: a hálózatépítés céljának elérése érdekében is fontos feladata a Magyar Házak Láncolatának, hogy megfogalmazzák, illetve újrafogalmazzák, melyek azok a kritériumok, amelyek alapján egy intézmény Magyar Házzá minősíthető.
-szer-
