Közösségért tevő életpálya modelljében bízott

A könyvbemutató kezdetén Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke kiemelte, hogy az eseménnyel az évforduló mellett a közelgő magyar kultúra napja előtt is tisztelegni kívánnak. A kiadványra vonatkozóan megjegyezte, hogy az elmúlt év az EMKE terveit is áthúzta, hiszen féléves csúszással tudták csak megjelentetni a kötetet, amelyet eredetileg a 2020-as Kolozsvári Magyar Napokon terveztek bemutatni. „Talán a járvány kegyes lesz hozzánk és idén augusztusban megszervezhetünk még egy könyvbemutatót, ahol már Kötő József tisztelői, valamint a szerzők nagy része személyesen is jelen lehet” – jegyezte meg az EMKE elnöke.

Az esemény meghívottai között volt a kötet huszonegy szerzője közül Gaal György irodalom- és művészettörténész, Egyed Emese irodalomtörténész, egyetemi oktató, Bodó A. Ottó dramaturg, egyetemi adjunktus, valamint Dáné Tibor Kálmán korábbi EMKE-elnök, a Művelődés folyóirat főszerkesztője. A résztvevőket a kötet szerkesztője, Bartha Katalin Ágnes színháztörténész, egyetemi oktató kérdezte, aki a beszélgetés elején ismertette a „gazdag emlékezettárházként” jellemezhető kötet létrejöttének folyamatát és célját. „Kötő József meghatározó személyiség volt az 1989-et követő romániai magyar kulturális életben, hiszen úgy vetette bele magát a civil és a szakpolitikai világba, hogy azzal utat és példát mutatott mások számára is” – fogalmazott Bartha Katalin Ágnes.

Rohonyi D. Iván portréja Kötő Józsefről

Kötő József egyszerre volt szakavatott résztvevője az erdélyi magyar kulturális élet sokféle szegmensének, az oktatási, egyházi, közművelődési, színházi és politikai életnek, olyan személyiség volt, aki a közösségért tevő életpálya modelljében bízott. A kötet előzményéül a 2019-ben megszervezett Kötő József-emlékkonferencia szolgált, amelynek írásos lenyomataként most huszonegy szerző eleveníti meg és mutatja be átfogóan különféle tanulmányok, dokumentumok és személyes történetek által ezt a változatos, gazdag életutat, munkásságot.

A meghívottak közül elsőként Gaal György mesélte el személyes ismeretségének történetét Kötő Józseffel, majd a kötetben megjelent tanulmányát részletezte, amely a Farkas utcai kőszínház épületének 1906 és 1935 (a lebontás éve) közötti történetével foglalkozik. „Gyakorlatilag azt a tételt cáfolom meg ezzel a dolgozattal, hogy jöttek a románok és lebontották a színház épületét, ugyanis valójában már a magyarok is le akarták bontani, csak közbejött a világháború és elnapolódott” – összegezte kutatását Gaal György.

Második megszólalóként Egyed Emese kiemelte, hogy az iskolához és az oktatáshoz mindig szorosan fűzödött Kötő József neve, érdekelte a színháztörténet, a nevelés rendszerszerű folyamata és színvonalassága, valamint az oktatás és a színház kapcsolata is. „Bárhol volt, pontosan végezte a munkáját és arra koncentrált” – fogalmazott Egyed Emese. A kötetben megjelent tanulmánya arra a tényre épül fel, hogy Kötő Józsefet az intézmények működése mellett a színész, a művész, illetve a tanuló, a tanító ember helyzete és sorsa is foglalkoztatta.

Bodó A. Ottó a kiadványban Kötő József egyetemi oktatói, illetve az oktatási szak- és csúcspolitikusi pályájával foglalkozik, a könyvbemutatón pedig írásának két fontos aspektusára tért ki részletesen. Elsőként Kötő József nyelvhasználatát emelte ki, amellyel kapcsolatban úgy fogalmazott: „páratlan magyar nyelvnek volt a birtokában”, akaratlanul arra ösztönözve környezetét, hogy megpróbálja a helyesen használt, gazdag magyar nyelvet a mindennapok részévé tenni. Másodsorban Kötő József csúcspolitikusi pályájának fontos, de kudarcot vallott törekvéseivel, egészen pontosan az erdélyi önálló, magyar nyelvű, állami felsőoktatási intézménnyel, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karával kapcsolatban jegyezte meg: „Ma már nincsenek Kötő Józsefjeink, akik az ő hitével és erejével állnának ki ezekért az ügyekért.”

Dáné Tibor Kálmán, aki pontosan húsz évig dolgozott együtt Kötő Józseffel az EMKE-nél, tanulmányában arról az új nézőpontról írt, amely a kisebbségi magyar társadalom főként kulturális szempontból történő átépítésére, megmozgatására, felrázására irányult a változást követő időszakban. „Hamar rájöttünk, hogy nem elég a mellényt újragombolni, hanem teljesen új öltönyt kell szabni” – fogalmazott. Kötő József a kilencvenes években egyszerre volt az EMKE főjegyzője, ügyvezetője és az RMDSZ művelődés- és egyházügyi főosztályának irányítója, tanulmányában a szerző pedig ezeknek az éveknek a legfontosabb törekvéseit részletezi.

A könyvbemutató hangulatát és a Kötő-emlékezet lényegét is megfelelően foglalja össze Bodó A. Ottó zárógondolata: „Amikor Kötőre emlékezünk, akkor valahol a lelkünk mélyén kötelességünk lenne emlékezni arra is, hogy talán nekünk kellene az ő harcait folytatnunk ahhoz, hogy nyílt tekintettel nézhessünk szembe az emlékével.”

Az érdeklődők visszanézhetik a könyvbemutató felvételét az EMKE Facebook-oldalán – www.facebook.com/erdelyi.magyar.kozmuvelodesi.egyesulet.

(Borítókép: a Kötő József-emlékkötet borítója, amelyet Demeter Zsuzsanna tervezett)