"Ez egy hazug, inflációs költségvetés, amely olaj lesz a mindennapi drágulások tüzére" – hangoztatták ellenzéki oldalról megjegyezve, hogy a lakosság szempontjából ennek a költségvetésnek csupán azok a nyertesei, akik “csatlakoztatva” vannak a közpénzekhez. Sőt, utaltak a miniszterelnök “speciális” helyzetére is, tulajdonképpen egy „speciális”, „különnyugdíjas” költségvetéséről van szó, mondták, utalva arra, hogy Nicolae Ciuca kormányfő eltávolíttatta a civilek által elhelyezett pannókat, amelyeken feltüntették, hogy 55 évesen már évi 43 ezer euró nyugdíjban részesül. A jövő évi költségvetés adók és illetékek növelésén alapszik – hívták fel a figyelmet ellenzéki oldalról.
Túl sokra nem mennénk a költségvetési törvények tanulmányozásával, a plusz meg a mínusz számok sem árulnak el konkrétumokat arról, hogy akkor jövőre egy átlagcsalád életkörülményei, kilátásai hogyan alakulnak, mit és hogyan tervezhet el magának bárki, szakmailag, magánéletileg, a cégek, vállalkozások pedig mire számíthatnak majd pontosan.
A költségvetésről szóló ismertetésben olvashatjuk, hogy 2023-ra 2,8 százalékos gazdasági növekedést irányoznak elő, a bruttó hazai össztermék (GDP) 1552,1 milliárd lejt, az átlagos éves infláció 9,6 százalékot, az általános konszolidált költségvetési bevételek 539,6 milliárd lejt, az általános konszolidált költségvetési kiadások pedig 607,9 milliárd lejt tesznek majd ki. Első olvasatra tehát kevesebb bevételre és több kiadásra számítanak, viszonylag szerény, a miniszterelnököt idézve reális gazdasági növekedésre, alig 2,8 százalékosra. Ezt talán sikerül megközelíteni vagy akár túlhaladni egy-két százalékkal, ami máris jobban mutat majd a statisztikában, mintsem egy tervezett 6 százalékos növekedést alulteljesíteni 5 százalékra.
Szintén a költségvetési törvény keretében növelik az országos bruttó minimálbért, a közalkalmazottak bérét, a nyugdíjpont értékét, néhány szociális juttatást, a kisnyugdíjasoknak pedig pénzsegélyt folyósítanak egy-két részletben a jövő év folyamán. Ennél hosszabb a felsorolása a különféle adók és illetékek növelésének, mint amilyen például a vendéglátásban az áfa 5 százalékról 9 százalékra történő módosítása, a dohánytermékekre kivetett jövedéki adók szintjének emelése, az osztalékjövedelem adójának 5-ről 8 százalékra emelése, a munkavállalók személyi levonási rendszerének felülvizsgálata, a magánszemélyek termékátruházásból származó jövedelem adóztatására vonatkozó rendelkezések módosítása, az ingatlanadó kiszámításában bevezetett módosítás (az ingatlanadó növelésének következményével). Továbbá számos juttatást nem növelnek, hanem megtartanak az idei, decemberi kifizetés szintjén. Még a számoknál maradva: az államelnöki hivatal jövőre 120 millió lejből gazdálkodhat, ami lényegesen, 35 százalékkal nagyobb az idei költségvetésénél; látványos költségvetésnövekedést tudhat magáénak a védelmi minisztérium (plusz 52 százalék, 35,2 milliárd lej), a kutatás (közel 70 százalékkal több, 3,18 milliárd lej), a környezetvédelmi minisztérium (plusz 76,6 százalék, 3,76 milliárd lej), valamint a családügyi minisztérium, amelynek költségvetése 619 százalékkal nagyobb, mint az idei volt – pénzben kifejezve viszont csak 620,7 millió lejről van szó. A képviselőház költségvetését csupán 7,3 százalékkal növelték, 589,5 millió lejre, a szenátusét pedig 47 százalékkal 324,9 millió lejre. Mínuszos minisztériumok is vannak a listán, mégpedig a külügyminisztérium (2,8 százalékkal kisebb költségvetéssel, ami 1,28 milliárd lej). Az energiaügyi minisztérium egyből 64 százalékot veszített, és csak 2,96 milliárdból gazdálkodhat, és az igazságügytől is visszavontak 51,7 százalékot az idei költségvetéséhez mérten, így jövőre 2,9 milliárd lej áll a rendelkezésére. Kevesebb jut a munkaügynek, a sportnak, az egészségügynek is.
Majd egy év múlva, amikor számadást készíthetünk arról, milyen volt valójában a most elfogadott költségvetés hatása a gazdaságra, a társadalomra, az emberekre akár személy szerint is, talán nagyobb bizonyossággal jelenthetjük ki, hogy jó költségvetéssel vagy inkább rossz költségvetéssel számoltak, hogy valóban kiegyensúlyozottan terveztek, vagy adó- és illetéknövelésre alapozták a minimális bevételbiztosítást, és ismételten csak a közszférában érezhették magukat biztonságban az alkalmazottak. A magánszférában, a (főleg kis)vállalkozások, ezeken belül pedig az ott dolgozók továbbra is csak a szaporodó adóterhekkel, minden szinten az árnövekedésekkel szembesülnek, egyre jobban érzik, hogy folyamatosan drágul a megélhetés. A plusz vagy mínusz százalékok túlságosan elméletinek tűnnek, miközben napról napra többen fáznak és többen éheznek.
