Fegyelemkényszer

Az idei költségvetésre lehet haragudni, de legfőképpen a szociáldemokratákra és a liberálisokra lehetünk dühösek, akik Kelemen Hunor szavai szerint a világ nyolcadik csodájának köszönhetően vannak még mindig kormányon, hiszen annyira eladósították az országot és olyan felelőtlen ígéreteket tettek, hogy ha lenne alternatíva, akkor bizonyára ma más kormánya lenne az országnak. A szociáldemokrata munkaügyi miniszter megígérte felelőtlenül a nyugdíjak indexálását is, ami persze törvényes előírás, de a választások előtt lehettek volna annyira óvatosak, hogy beismerjék, most erre nincs lehetőség. Tisztább lappal indulhatott volna a második Ciolacu-kabinet, ami ráfért volna, hiszen a majdnem 8,7 százalékos államháztartási hiány lefaragása még akkor sem könnyű, ha erre hét év áll rendelkezésre.

Sokakat zavar, hogy magyar miniszterek vezetnek fontos szaktárcákat, de sokan vannak olyanok is, akik bíznak abban, hogy éppen a magyarok fognak végre rendet teremteni a költségvetésben. Adrian Câciu volt pénzügyminiszter minapi kifakadása – aki bagatellizálni akarta az RMDSZ szerepét, mondván, hogy nem a szövetség a stabilitás és a komolyság tényezője a kormányban, hanem valójában a PSD, hiszen a szövetség a maga 5 százalékával annyira kicsi, hogy az már vicc – méltán vívta ki a Facebook-kommentelők karának iróniáját, akik emlékeztették a szociáldemokrata exminisztert, kik is verték adósságba az országot. Ráadásul a legnehezebb pillanatokban átengedték ezeket a nehéz minisztériumokat az RMDSZ-nek, remélve, hogy mások kikaparják nekik a forró gesztenyét. Az elmúlt négy évben ugyanis a szociáldemokraták és a liberálisok is vezették a pénzügyminisztériumot.  

Gazdasági értelemben annyira kitett ebben a helyzetben az ország, hogy az Európai Bizottság türelmének köszönhetően talán megússzuk a különösebb sokkterápiát, de az még mindig nagy kérdés, hogy 2026-tól milyen adóemelések lesznek. Emellett csak imádkozhatunk azért, hogy a nemzetközi politikai vagy gazdasági konstellációban ne álljon elő újabb válsághelyzet és a már meglévők ne akutizálódjanak, mert akkor már tényleg nincs már, ami megmentse Romániát a fizetésképtelenségtől, illetve a 2010-hez hasonlatos brutális gazdasági beavatkozásoktól.

Lehet vitatkozni azon, hogy az idei költségvetés mennyire megalapozott, a költségvetési tanács a szokásos aggodalmakat fogalmazta meg, miszerint a büdzsé túlbecsüli a bevételek mértékét, de volt már olyan is, hogy a kormány számításai jöttek be. Nagymértékben a gazdasági növekedéstől is függnek a bevételek, hiszen ha a 2,5 százalékos bruttó hazai termékbővülés túlságosan optimistának bizonyul, akkor valóban a költségvetési tanács félelmei igazolódhatnak be. Tény, hogy a kormány nincs kellemes helyzetben, és ez csak rosszabbodhat, ha év közben kiderül, hogy az idén esetleg nem elegendőek a már meghozott megszorító intézkedések. De az sem fog tetszést aratni, ha kiderül, jövő évtől bizony hozzá kell nyúlni az áfához vagy a személyi jövedelemadóhoz.

Igazából senkit sem kellett volna meglepnie az eddig meghozott intézkedéseknek, hiszen a napnál is világosabb volt, hogy nem folytatódhat minden úgy, ahogy eddig. Az infláció várhatóan nem fog lassulni az elvárt ütemben, ezért nagyon nehéz lesz jövedelemérték-csökkenés nélkül megúszni a következő éveket, hiszen ha abszolút értékben nem is változnak majd a keresetek, de a pénzhígulás, az elmaradó béremelések és az esetleges adóemelések minden valószínűség szerint azt fogják eredményezni, hogy a lakosság által megkeresett pénz kevesebbet fog érni.  

Következetes és határozott irányításra lesz szükség, hogy a kormány kordában tarthassa a kiadásokat, ezért az RMDSZ-nek és a minisztereinek a legkeményebben meg kell követelniük a fegyelmet. Számon kell kérniük a koalíciós partnereiktől minden kisebb fegyelmezetlenséget, hiszen csak úgy lehet átvészelni ezt a nehéz időszakot, ha be is tartják azt, amit elhatároztak. S ha már ennyire bonyolult ez az időszak, akkor csak remélhetjük, hogy más külső, váratlan válságok nem bonyolítják tovább a kormánykoalíció és azon belül az RMDSZ helyzetét. Mert a globalizált világunkban bőségesen akadhatnak olyan helyzetek, amelyekkel nem lehet előre számolni.