Az egész estét bearanyozó zenevarázs a Pawel Kapula lengyel karmester által vezényelt, magas hőfokon muzsikáló zenekarnak, Daniel Ciobanu zongoravirtuóz mágikus erejű jazz-produkciójának és a Seherezádé-motívumát ezernyi színben megszólaltató Török Ana hegedűművésznek, a zenekar koncertmesterének köszönhető.
George Gershwin (1898–1937) amerikai zeneszerző és zongorista életművét a klasszikus hagyomány és a jazz harmonikus együttléte jellemzi. Ha Gershwin, akkor Kék rapszódia – mondanánk –, hiszen a Rhapsody in Blue talán az egyik legismertebb, legnépszerűbb műve, amelynek az idén 100 éves születésnapját ünnepeljük. Ezen az estén azonban, Daniel Ciobanu szavait idézve, Gershwin „kalóriadúsabb” F-dúr zongoraversenye hangzott el, melynek vonzereje az évszázados tipikus amerikai jazz-harmóniákban és a zeneszerző leutánozhatatlan eredetiséggel komponált dallamvilágában rejlik. Daniel Ciobanu lírai csillanásokban is gazdag, a technikai fogások ezernyi változatában tündöklő elképesztően virtuóz előadásával, a koncertáló zongora dzsesszes szólamát, az amerikai életérzés energiájával és optimizmusával töltötte meg. A kéjesen kanyargó trombita, szaxofon és klarinét hangja a középső tétel elején filmbéli emlékeket idézett fel bennem: cigarettafüst, whisky az asztalokon, a bárzongoránál vékony alkatú zongorista hajol rá a fekete-fehér billentyűkre, és mintha csak magának játszana, élvezi a hangok harmóniáját. Hegedű, cselló és oboa hangja öleli át a lassan táncoló szerelmespárokat, aztán a fény végül csak a zongoristát világítja meg, akinek mélabús dala a cigarettafüst ködébe vesz. A fantasztikus erejű fináléban azonban már nyoma sincs a nosztalgiának, zongora és zenekar az energiáktól feszülő nagyívű kódát a boldogság örömmámorával zárja. Daniel Ciobanu fenomenális tehetség, aki Gershwin színekben és hangulatokban tobzódó concertóját olyan káprázatos technikával és érzékeny lírai pillanatokkal szólaltatta meg, mintha a vénáiban is jazz lüktetne. A tomboló közönséget nem sokáig váratta, ráadásként egy jazz-egyveleget improvizált, majd az állva tapsoló közönségnek Ernesto Lecuona Mazurka Glissando című darabjával intett búcsút.
Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844–1908) Seherezádé című szimfonikus szvitjében az Ezeregyéjszaka mesevilága elevenedik meg. A mű népszerűségét egyrészt éppen a fantáziadús keleti mesehangulatnak, másrészt a ragyogóan színes hangszerelésnek, a kiváló hangszerszólóknak, a változatos ritmikának és a tetszetős harmóniavilágnak köszönheti. A szvit tulajdonképpen négy meséből áll, amellyel az eszes Seherezádénak sikerül a gőgös, kegyetlen szultánt eltéríteni attól a szándékától, hogy előző feleségeihez hasonlóan, őt is megölje. A mesék nem függenek össze. Az elsőben Seherezádé Szindbádról, a bátor tengerészről mesél, a másodikban Kalender herceg csínytevéseivel nevetteti meg a szultánt. Az ifjú hercegről és az ifjú hercegnőről szóló mese a gyermeki ártatlanság szépségével ragadja meg a hallgatót. Az utolsó mesében a bagdadi vásár színes forgataga elevenedik meg, és újból feltűnik Szindbád alakja, amint hajója viharba kerül és szétzúzódik a sziklákon. A mesék előtt megszólaló Seherezádé-motívumot Rimszkij-Korszakov koncertáló hegedűszólóra komponálta, amelyet ezen az estén Török Ana tolmácsolt. Érzelemtől fűtött, meleg tónusú, színekben gazdag, szuggesztív hegedűjátékában valahányszor megszólalt a mesék előjátéka, szinte elénk varázsolta a szelíden-hízelgőn mesélő Seherezádé kecsesen gyengéd alakját. A Seherezádé-motívum ellentétpárja a dölyfős, kegyetlen szultán motívuma, amely csak a fináléban veszít indulatosságából, amikor a szenvedélyek sodrásában feltevődik a kérdés: vajon lesz-e megbocsájtás, győz-e a női leleményesség, varázsolhat-e a mese kegyetlenségből szerelmet? A kérdésre a lírai hegedűszóló gyöngéd, bensőséges, megnyugtató, éteri finomsága ad igenlő választ. Rimszkij-Korszakov zenéjének színekben és hangulatokban sziporkázó szépsége ismét belopta magát a közönség szívébe. Pawel Kapula lengyel karmester, a partitúra tökéletes ismeretében a zenekarral ezernyi színt varázsolt, igazi mesehangulatot teremtett. Fantasztikus műsor, élményteli hangverseny volt, amelyen a közönség a jazz-és mesevarázs gyógyító erejével térhetett vissza a mindennapi életbe.
Borítókép: FILARMONICACLUJ/FACEBOOK
