Játékok a tűzzel

Játékok a tűzzel
Hetek óta pusztító erdőtüzek tartják rettegésben a világot. A tűzoltók sokszor hosszú napokig küzdenek egy-egy tűzvésszel, mely nem csak erdőket és termőföldeket pusztít el, de emberek tömegeit teszi földönfutóvá vagy éppenséggel tűzhalál áldozatává. Ez előtt a háttér előtt aligha lett volna igazi szenzáció, hogy Szicíliában ismét lángra lobbant egy erdő. Az esetet az tette gyanússá, hogy történt mindez – alig 15 percnyi időeltolódással – két helyütt is. A rendőrség kezdettől szándékos gyújtogatásra gyanakodott. Aztán azt is megtudtuk, hogy nem alaptalanul. De korántsem az – ugyebár minden gonoszságra hajlamos – migránsok voltak az elkövetők, akikkel egyébként valóban tele van Szicília.

No, nem.

Tősgyökeres szicíliaiak voltak, s ami még figyelemre méltóbb, önkéntes tűzoltók. Az utóbbiak ugyanis, ha oltásban vehetnek részt, óránként néhány száz lejnek megfelelő veszélyességi pótlékot is kaphatnak. Miért ne veszélyeztessék hát az életüket. A filozófusok és szociológusok is úgy vélik, hogy a kockázat társadalmaiban élünk. Amit a kevésbé filozofikus gyakorlatban úgy illik érteni, hogy a pénzért bármely kockázatot hajlandók vagyunk vállalni. S mert ezt jobbára csak mások kárára tehetjük, az erkölcsi kockázat is benne van a pakliban. Hiszen kevésbé filozofikus értelmezésben a modern kor megkérdőjelezhetetlen szentségének tekintett individualizmus is puszta egyéni önzésként válik mindennapos gyakorlattá.

A gyújtogatás, mely – a Földközi-tenger partján is páratlan – kánikulában hosszas elfoglaltságot biztosíthatott volna az elkövetőknek, csupán ötletes jövedelemkiegészítés lett volna. Ha ki nem derül.

Kiderült.

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!

promedtudo2Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Karácsonyi pásztorlevelek

Máskép(p)

Hová érkezel?

Gloria! Gloria! Istennek dicsőség, a földnek békesség!

Az ünnep közeledésében jó ideje szemlélhetem felpörgetett, embert magából kifordítóan zajló életsodrásunkat. Mozzanataiban, a zsúfolódó programokban, a siető emberek arcán kiülő érzésekben, vásári tolongásban, vélt és valós lényeg-keresésben… Mindaz, ami zajlik, valamiképp hitünk, értékrendünk kisugárzása. Mint egykoron, Betlehemben.

Máskép(p)

Újítsuk meg a jó Istennel kötött szövetségünket

„Majd kiállt a király az emelvényre, és szövetséget kötött az Úr színe előtt: hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.” (2Kir 23,3)

Máskép(p)

Az Ige testté lett, közöttünk lakott

„Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz!” (Iz 52,7), olvassuk Izajás próféta szavait a karácsonyi ünnepi szentmise első olvasmányában. Ez az örömhír nem más, mint annak bizonyossága, hogy Isten nem marad a távolság biztonságában. Közel lép az emberhez, megszólal, sőt testté lesz közöttünk.

Máskép(p)

A másik út

Mózes, Isten embere, a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás eseményének egyik kritikus pillanatában egy egészen meglepő, furcsa és váratlan kéréssel fordult a vele beszélgető Istenhez. „Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!” (2Móz 33,18)

Máskép(p)

Dicsőség a magasságban: a karácsony igazi arca

„Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14)

Máskép(p)