Felbecsülhetetlen az EMKE tevékenysége

Kétnapos rendezvénnyel ünnepelte az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) létesítésének száznegyvenedik évfordulóját. Péntek délután a Kárpát-medencei partnerszervezetek képviselői méltatták a civil szervezet tevékenységét, majd művészi műsort tekinthettek meg az unitárius kollégium dísztermében. 

„A jubiláló EMKE története tükröt tart a 19. század végétől a 21. századig. Az első világháborút követő világégés után az EMKE újrafogalmazta, mit jelent a közművelődés kisebbségi sorsban. Az akkori vezetők felismerték, hogy nincs jövő a fiatalok megszólítása, a közösség erejének felismerése és kiaknázása nélkül. Identitást és kultúrát megőrizni csakis közösségi keretek között lehetséges. Fontos az intézmények közötti együttműködés előmozdítása is. A gazdag, színvonalas programok szellemi otthont jelentenek a magyar közösségek számára. Az erdélyi magyar közösség összetartozása azt bizonyítja, hogyan lehetséges kisebbségben büszkén, emelt fővel, identitásunkat megőrizve élni a mindennapokat, ápolni a hagyományokat, védelmezni a jogainkat. 

Az EMKE tevékenysége felbecsülhetetlen, s fennállásának száznegyvenedik évfordulója alkalmával üzenjük erdélyi nemzettársainknak: nincsenek, és soha nem is lesznek egyedül, a magyar kormányra számíthatnak, ahogyan a Kárpát-medence minden egyes magyarja is” – mondta Závogyán Magdolna, Magyarország Kulturális és Innovációs Minisztériumának államtitkára.

„Meg kell erősíteni intézményeinket” 

Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke, aki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök üdvözletét is tolmácsolta, köszöntőjében elmondta: megtisztelő számára az EMKE megalakulásának száznegyven éves ünnepségén részt venni, és felszólalni. Mint fogalmazott, ez egyben felelősséget is jelent, főleg olyan időkben, amikor az elmúlt harmincöt év jól-ros­szul kialakított világának rendje kérdőjeleződik meg, és a körülöttünk levő intézményrendszer recsegni-ropogni látszik. Kiemelte, a változás szüksége egyértelmű, az újratervezés során pedig előbb az alapokhoz, a nemzeti identitásunkat meghatározó értékekhez kell visszatérnünk, ezeknek pedig egyik kiemelt képviselője éppen a születésnapját ünneplő EMKE. Emlékeztetett, változni látszik az 1945 után kialakult, a nemzetek sokrétű szerződésén nyugvó világrend, amely konszenzuskeresésen alapult, és a kisebb országok-nemzetek érdekeit is beszámította. Továbbá visszatérni látszik az a több évezredes gyakorlat, amely szerint a nyers erő a meghatározó, és a nagyobbnak, az erősebbnek van igaza. Ezt a folyamatot aggódva figyeljük, hiszen a sokféle szerződés, az írott alkotmány vagy a jogi normák mindig a kisebbségben levőt védik a túlhatalomtól, annak önkényétől – a nagynak, az erősnek nincs erre szüksége – fejtette ki.

„Romániában a magát szuveranistának hazudó, de értékrendjében-szemléletében inkább a két világháború közötti szélsőjobboldal eszmeiségét visszahozó pártok előretörését látjuk. Emlékeztet ez bennünket közvetlenül a rendszerváltozás utáni évekre, arra az időszakra, amikor a volt államszocialista nómenklatúra a román nacionalizmus szításával próbálta egyre fogyó legitimitását aládúcolni. Annak az etnikai kizárólagosságon alapuló nagyromán nacionalizmus felszításával, amely egyben kisebbség- és magyarellenességet is jelent. Ezekkel a törekvésekkel szemben csak a civil öntudaton alapuló önszerveződés és a nemzeti kultúránk jelenthet ellentartást. Meg kell erősítenünk intézményeinket, főleg azokat, amelyeknek kiemelt szerepe van nemzeti identitásunk védelmében, annak újratermelésében, erdélyi magyar jövőnk biztosításában. Önszervezésünk kulturális zászlós hajója a születésnapját ünneplő EMKE, amelynek minden bizonnyal a jövőben is meghatározó szerepe lesz a közművelődés terén” – összegezett Székely István.

„A kultúra összeköt, felemel, megtart…”

A felvidéki magyarság, a Csemadok Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség és a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet nevében Köteles László alelnök mondott köszönetet az EMKE-nek közel másfélévszázados tevékenységéért. 

A Délvidék magyarsága, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség részéről Kormányos Katona Gyöngyi igazgató kifejtette: nagymúltú egyesületről beszélünk, amely példaértékű, mivel nagyon nagy felelősség száznegyven éven át ápolni a magyar nyelvet, kultúrát. Hagnsúlyozta, közös a feladatunk, felelősségünk a magyar kultúra átadásában, megőrzésében.

„Elkezdtem számolni az évtizedeket, mióta ismerjük egymást. Száznegyven évet nem tudtam „összerendezni”, de több évtizedes közös munkát igen. Az EMKE szerteágazó tevékenysége, elnökeinek, munkatársainak tevékenysége élő alkotó energiákat feltételez” – mondta a Határon Túli Magyarságért Alapítvány nevében Bokor Béla elnök. 

A muravidéki Lendváról érkezett Soós Mihály, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatója, aki az összefogás fontosságáról értekezett, majd kézimunkával díszített textíliát adott át, mint az összetartozás jelképét. 

„1885-ben, változásokkal teli korszakban az erdélyi magyar polgárság és nemesség hívta életre az EMKE-t azzal a céllal, hogy megőrizze és megerősítse a magyar nyelvet, kultúrát, identitást, különösen a szórványban élők körében. Ez nemcsak jelszó, hanem küldetés is volt. A száznegyven esztendő nem csupán történelem, hanem élő hagyomány, ami ma is tovább él minden rendezvényben, kulturális megmozdulásban, gondolatban. Legyen ez az alkalom fényes bizonyíték arra, hogy a kultúra összeköt, felemel, és megtart bennünket együtt magyarként Erdélyben” – hangoztatta Muzsnay Árpád EMKE-főtanácsos. 

Gaal György helytörténész előadásában – amelyet a Szabadság is közölt április 11-i lapszámában – részletesen mutatta be az EMKE első hatvan évét, kezdve az 1885-ös alakulástól az 1947-es megszüntetésig. 

A művészi műsorban Laczkó Vass Róbert színművész Kányádi Sándor Fekete-piros című költeményét szavalta el, majd a Kaláka Néptáncegyüttes táncosai a „surrogó táncot” adták elő. Fejes Hunor Péter (6. osztályos tanuló, felkészítő tanár Kisjancsi Katalin) marimbán játszotta el Nils Rohwer: Butterfly (Pillangó) című darabját. A vízaknai férfidalárda (vezető Béres Levente) fellépése után a Szilágy megyei Szederinda citerazenekar két népdalcsokrot adott elő (felkészítő Fekete István). Utolsó fellépőként a szamosújvári Téka Népzeneiskola zenekarai, a Bagó Banda és a Nádas Zenekara léptek a közönség elé, magyarszováti és szászcsávási dallamokat játszottak. Énekelt Juhos Borbála, Butuza Zsófia és Kiss Adrienn, táncoltak a Kaláka és Kiskaláka Néptáncegyüttesek táncosai.

„Át kell adni a kultúra szeretetét a fiatal nemzedéknek”

„Minden évben mérföldkő is az éves közgyűlés, egyfajta állomás. Ha a szervezet eléri alapításának 140. évfordulóját, az jelzés értékű, és külön jelentőséggel bír a közösség életében. Az EMKE feladata a magyarság megerősítése volt, de soha nem mások rovására. Az Erdély lakosai közötti testvéri érzés fejlesztését tűzte ki célul. Az EMKE az egységes magyar kultúrnemzet gyümölcse, mivel az a gondolat vezérelte az alapítókat, hogy a magyar kultúra minden magyar kiváltsága, amelyhez minden társadalmi rétegnek hozzá kell járulnia, mert ez a nemzet megmaradásának egyetlen záloga. A huszadik században rengeteget vesztettünk, de a legnagyobb tőke, a szellem és az alkotás szabadsága megmaradt számunka. Az EMKE az maradt, amelynek alapítói mindig is megálmodták: világítótorony és fényoszlop. Ha az EMKE fényoszlop, annak éltető tüze a magyar kultúra és a magyar nyelv, amit meg kell őrizni, gyarapítani és hozzáadni” – köszöntötte a szombat délelőtti közgyűlésen az egybegyűlteket Simon István Előd magyar konzul.

A kultúra kapcsán az erdélyi magyarságnak két kérdésre kell válaszolnia: hogyan hozzuk létre a hagyomány és modernitás egyensúlyát, és hogyan gazdagítja az EMKE a Kárpát-medencei magyar közösséget – tette fel a kérdést. 

„Száznegyven év bőséges tapasztalatát birtokolva, az EMKE képes megtalálni a választ a kihívásokra, erős anyaországi háttérrel. Az erdélyi magyar kulturális élet egyetemes értékeket teremt a magyar, az európai és az egyetemes kultúra számára. Kivételes felelősséggel és küldetéssel rendelkezik: át kell adni a magyar kultúra szeretetét a fiatal nemzedéknek” – mondta a konzul. 

„Száznegyven év örökségét visszük tovább”

Ács Zsolt ügyvezető elnök elmondta: olyan évfordulót ünnepelünk, ami nemcsak számokban mérhető, hanem történelmi súlyában, szellemi örökségében is kimagasló. Felidézte, hogy az EMKE 1885. április 12-én alakult meg Kolozsváron, és azóta ez a dátum szimbolikus jelentőséget nyert, 2008 óta pedig április 12. az erdélyi magyar közművelődés napja. De ez a nap nem csak az intézmény megalakulásáról szól, hanem a közösségről, amely létrehozta, fenntartotta – fejtette ki.

„1885-ben, amikor még friss volt a kiegyezés utáni lendület, az EMKE központot teremtett, szellemi otthont, ahol a magyar nyelv, kultúra és identitás otthonra lelt. Ezt a szellemiséget visszük tovább. Az 1991-es újraalakulás után az EMKE szakmai testületeket hozott lére, emlékházakat alapított, partnerséget, támogató szerepet vállalt. A magyar identitás megőrzése, az egyetemes kulturális értékek szolgálata ma is jelen van az EMKE tevékenységében. Száznegyven év örökségét visszük tovább” – mondta Ács Zsolt ügyvezető elnök.

Ezt követően az ügyvezető elnök ismertette az EMKE 2024-es tevékenységét, amely bővelkedett állandó, immár hagyományos rendezvényekben. Ezek közül megemlítendő a Szakkör című program, amelyet a Nemzeti Művelődési Intézet támogatásával valósítanak meg. A legnépszerűbb szakkörök közé tartozik a bútorfestés, a nemezelés és a gyöngyfűzés. 

„Az EMKE tervei között szerepel a hagyományos programok idei megrendezése. Szeretnénk gyűjtést kezdeményezni, és a befolyt pénzösszegből alkotói pályázatot meghirdetni, amelynek célja Janovics Jenő mellszobrának elkészítése. Ez a kolozsvári magyar színház előtt kerülhetne elhelyezésre” – összegzett Ács Zsolt.

A testület egyhangú szavazattal fogadta el Katona Réka pénzügyi és László Edit felügyelőbizottsági beszámolóját.

Dávid Gyula és Kötő József tette ismertté az EMKE-t

„Az EMKE valóban méltó ünnepléssel tisztelte meg a 140 évet. Elismerésemet tolmácsolom Ács Zsoltnak és csapatának, Kovács Lillának és Fodor Krisztinának, akik mintaszerűen vezették le az összejövetelt. 

De ebben a száznegyven évben benne van a rendszerváltást követő huszonöt év is, amiről kevesebb szó esett eddig. Arról az időszakról beszélek, amikor Dávid Gyula és Kötő József tandemje vezette az EMKE-t, és fémjelezte a működését. Óriási szerencsém volt, hogy ezzel a két kiváló közéleti személyiséggel együttműködhettem húsz éven keresztül az EMKE-ben. Öt évig EMKE elnök voltam, de ez idő alatt is mindkettőjükkel dolgoztam. Számomra ez az öt év nem volt könnyű. Nem volt könnyű a nyomukba lépni, de megtisztelő volt a nyomdokaikon haladni. Ez az időszak ennek a két ember munkája, amikor az EMKE beágyazódhatott az erdélyi magyar közösség életébe, és rövid időn belül ismertté lett, mint közművelődési egyesület” – mondta Dáné Tibor Kálmán volt EMKE-elnök. 

Emlékeztetett: az ő idejükben jöttek létre azok az EMKE-díjak, amelyeket mind a ma napig kioszt a civil szervezet. De nemcsak az EMKE beágyazódása volt fontos, hanem a magyar házak láncolatának elindítása is Erdélyben, hogy a szórványban élő közösségekben kultúratámogató intézmények alakuljanak. Akkor alapozták meg az EMKE infrastruktúráját, ami ma is működik. „Köszönöm Katona Rékának, aki több mint negyed évszázada végzi a könyvelést, Imecs Veronkának és László Editnek a cenzori tevékenységet, Ács Zsoltnak a több mint 20 éves irodavezetői munkát. Olyan emberekről van szó, akik munkájában vakon megbíztam” – mondta Dáné Tibor Kálmán. 

Ábrám Zoltán, az EMKE Közép-Erdély régiójának alelnöke elmondta: Marosvásárhelyen ünnepi műsort szerveznek kedden a kerek évforduló kapcsán. Kovács Lilla EMKISZ-elnök beszámolójából megtudtuk: tavaly sikerült gördülékenyen megtartani minden betervezett rendezvényt, hasonlóképpen idén is megszervezik ezeket. 

Zárszóként Ács Zsolt bejelentette: Széman Péter EMKE-elnök egészségügyi állapotára tekintettel szombaton benyújtotta írásos lemondását, a megüresedett elnöki tisztséget rendkívüli közgyűlésen töltik majd be egy-két hónapon belül.

A szombati EMKE-közgyűlés elején egy Szőnyi Erzsébet-művet adott elő Székely Nándor (X. osztály zongora), Tekeres Áron (IX. osztály hegedű), Albert Anna Zsófia (X. osztály, gordonka) (felkészítő tanár: Incze Lilla). 

A szombat délutáni díjátadón fellépett a Guttman Mihály Pedagóguskórus (karnagy: Bedő Ágnes). Az ünnepség a Szent Mihály templomban szombaton 19 órai koncerttel ért véget, amelyen fellépett a Prima Primissima Díjas Szentegyházi Gyermekfilharmónia (vezető: Haáz Sándor). 

EMKE-díjak 2025

Balázs Ferenc-díj – Lőrincz Zsuzsánna a székely­udvarhelyi Artera Alapítvány vezetője részére a kézművesmesterségek újraélesztésében, képzésében kifejtett áldozatos és sikeres tevékenységének elismeréseként. 

Gr. Bánffy Miklós-díj – Albu István részére a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatójaként és rendezőként végzett kiemelkedő szakmai tevékenységéért, a helyi közösségben létező művészeti potenciál összefogása és felmutatása terén végzett következetes munkásságáért.

Bányai János-díj – Barabás László néprajzkutató és szakíró részére az erdélyi magyar népszokások, népélet és népi kultúra szakavatott kutatásában, valamint a marosvásárhelyi kántor-tanítóképző igazgatójaként kifejtett tevékenységéért.

Janovics Jenő-díj – Feleki István és Feleki Károly fotóművészeknek intézetalapítói és felsőoktatási munkásságuk elismeréseként, a kolozsvári hóstátok fotódokumentációjáért, valamint az erdélyi fotóművészet hírének öregbítéséért. 

Kallós Zoltán-díj – Molnár Szabolcs részére a romániai magyar hagyományos ének és népzene művelése, népszerűsítése érdekében kifejtett tevékenységéért.

Kovács György-díj – Vass Csaba részére a Csíki Játékszínnél nyújtott kiemelkedő művészi teljesítményéért és áldozatos munkájáért.

Monoki István-díj – Borbé Levente iskolakönyvtáros részére az erdélyi iskola­könyvtárosok szakmai fórumának létrehozásáért, sokoldalú könyvtárosi munkájáért, valamint sérült és fogyatékos gyerekekkel végzett különleges foglalkozásai elismeréseként. 

Nagy István-díj – Dénes Ildikó pedagógus, népdalénekes részére az Újszentesi Országos Őszirózsa Népdalvetélkedő másfél évtizedes folyamatos megszervezéséért, az erdélyi magyar népdaléneklés népszerűsítéséért és kiváló szervezői tevékenységéért. 

Spectator-díj – Szabó Zsolt irodalomtörténész, újságíró részére a sok évtizedes könyv- és lapszerkesztésért, az erdélyi magyar értékek tudatosításáért, egyetemi oktatói, ifjúságnevelői munkásságáért. 

Szolnay Sándor-díj – Muhi Sándor grafikus, művészeti közíró részére társadalmi felelősségvállalással végzett alkotásaiért, a grafika eszközeinek vizuális és szóbeli kifejtéséért, valamint kiemelkedő művészeti munkásságáért.

Vámszer Géza-díj – Balázs-Bécsi Gyöngyi múzeumpedagógus, tanító részére a Kallós Zoltán Alapítványban az oktatás, a népművészet és a közművelődés terén, több évtizede a kisebbségi létben megélt magyarságtudat kialakítása és megőrzése érdekében végzett munkásságáért.

Életműdíjak

– Csáky Zoltán újságíró, televíziós szerkesztő részére akinek szerkesztői, főszerkesztői és műsorvezetői munkásságában, valamint filmjeiben minduntalan visszaköszönt az erdélyiség.

– Matekovits Mária részére kiemelkedő közösségépítő tevékenységéért, a közművelődés iránti elkötelezettségért, amellyel az EMKE Bánsági alelnökként is évtizedeken át erősítette a magyar közösségeket.

– Matekovits Mihály részére az aradi és Arad megyei magyar oktatás érdekében végzett munkájáért, szakírói munkásságáért, valamint közösségi a művelődés és közélet terén végzett tevékenységéért.

Kiváló Közművelői oklevelek

– Antal Amália Lídia tanárnőnek a Zsil-völgyi magyar közösségi életben kifejtett önzetlen, minőségi és kitartó, évtizedes munkájának köszönetéül.

– Basa Emese szervezőnek, újságírónak a közművelődés, oktatás, egyházak területén és a magyar nyelv ápolásáért végzett munkának köszönetéül. 

– Mátka Néptáncegyüttes az autentikus népi táncok népszerűsítése, átörökítése, fejlesztése érdekében kifejtett tevékenység elismeréséért. 

– Stefán Tünde Mária római katolikus kántornő és zenetanárnő részére a medgyesi magyar közösségi életben kifejtett önzetlen, minőségi és kitartó munkájának köszönetéül. 

– Kelemen Ferenc rádiószerkesztőnek, művelődésszervezőnek az EMKE Maros megyei szervezete elnökségi tagjaként kifejtett tevékenysége iránti elismerésül.

– Náznán Olga művelődésszervezőnek, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület elnökének az EMKE Maros megyei szervezete elnökségi tagjaként kifejtett tevékenysége iránti elismerésül. 

– A Váradi Dalnokok férfikórus részére a kitartó, önzetlen szolgálatért, a magyar dal általi közösségépítésért, a partiumi és nagyváradi közművelődési élet érdekében végzett másfél évtizedes elkötelezett munkájukért. 

– Fekete Károly részére az aradi magyar kulturális hagyaték ápolásában és megismertetésében végzett kiemelkedő tevékenységéért, a közösségi művelődés terén végzett pótolhatatlan munkájáért, valamint az aradi kulturális turizmus fellendítésének elismeréseként. 

Mecénásoklevél

– Kiss Ildikó könyvelőnek az EMKE Maros megyei szervezete pénzügyi elszámoltatása érdekében kifejtett tevékenysége iránti elismerésül. 

– Tódor Soó Ignác gazdasági szakértőnek az EMKE Maros megyei szervezete cenzori elszámoltatása érdekében kifejtett tevékenysége iránti elismerésül.