Hittem is, meg nem is, komolyabb kutatásokat nem olvastam a témában, de a Matyis várandósságom idején igyekeztem normalizálni a mindennapok ritmusát, remélve, hogy az oly sokat emlegetett éjszakázásokat könnyebben megússzuk majd. A sulis munka biztosította a koránkelést, este pedig (a hormonoknak és a megnövekedett pocaknak köszönhetően is) olyan fáradt voltam, hogy rendszeresen belealudtam mind a heves névválasztós vitáinkba, mind a közös sorozatnézésekbe.
Matyi érkezése után aztán kiderült, hogy nem lehetett előre kialudni magunkat, a kezdeti késői elalvások után éjszaka is be-be kellett ugrani az anya-apa szerepbe – vagyis ki a jó puha ágyból. Hajnalban pedig indult a nap, függetlenül attól, hogy az éjszaka folyamán hány performansz volt. Igaz, egy rövid ébrenlét után Matyi újra aludt egy jót, s látva, hogy ez neki milyen jól megy, igyekeztem én is – megfogadva a jótanácsot – vele egyidőben aludni (ha már úgyis ébren kell lennem, amikor ő ébren van).
Amikor aztán áttértünk a napi egy alvásra, következhetett az igazi wellness program. A koránkelések után igazi olaszos déli sziesztákat tartottunk Matyival, s a pocakomban növekedő Pannát simogatva reméltem, hogy hosszútávon ő is csatlakozik majd ehhez az idillhez. Így is történt: a kezdeti káosz után a déli alvások stabilizálódtak leghamarabb a kicsi lány programjában.
Családilag arra rendezkedtünk be, hogy a gyerekeknél kilenckor vagy legkésőbb fél tízkor lámpaoltás, hogy a fennmaradt időben – maradék szülői energiánk függvényében – minőségi „felnőtt időt” tartsunk. Ennek azonban az a hátránya, hogy míg mi sokszor éjfél utánig filmet nézünk, addig a gyerekek reggel ugyanolyan korán kelnek.
Kirándulások, ünnepek idején, különleges alkalmakkor igyekszünk kinyújtani a kismanók esti programját is (remélve, hogy másnap későbbig alszanak majd), ilyenkor azonban rendszerint túlpörögnek, s még nehezebben megy az elcsendesedés. Arról nem is beszélve, hogy a reggeli ébredések is igencsak hajnaliak és emlékezetesek.
Egyik hosszúhétvégés kiruccanásunk alkalmával hajnali fél hétkor Matyi hirtelen odamászott Apához, felemelte a szemvédőjét, s így szólt: Jó reggelt, Apa! De mit jelent az, hogy rakoncátlan?
