Évek óta kialakították ott a fészküket, de nem mindegyik évben foglalták el. Idén nyáron kissé megkésve, augusztus elején érkeztek úgymond haza: akkor figyeltünk fel a gyors, cikázó repdesésükre, amint az udvarról berepültek a régi fészekhez, mintha ellenőrizték volna az állapotát, javítgatták, ahol szükséges volt. Szeretjük hinni illetve mondani, hogy visszatérnek hozzánk a fecskék. Figyeltük is a kis fészket, amelyben egy idő után megjelentek az aprócska, lentről alig látható fejek – a kis fiókák tátogatták csőrüket, várták az élelmet, a szülők folyamatosan szállították a táplálékot. Most már a fiókák is kirepülnek, de még visszajárnak a fészekbe, csivitelős játékuk derítően hat a belvárosi zajban, sietségben. A leírások alapján augusztusban-szeptemberben már készülnek az előttük álló hosszú utazásra, a füsti fecske romániai populációi Afrikában telelnek. Ide illenek Benedek Elek sorai: „Gólya, fecske útra készül / Gólya, fecske útra készül, / Búcsúzódik a fészkétül. / Kelepelnek, csicseregnek, / Szép nyár múltán keseregnek, / Jaj de búsan keseregnek!” … Szerkesztőségi fecskéink egyelőre nem keseregnek, inkább vidáman cikázva repdesnek, és majd visszavárjuk jövőre.
(Fotó: Rohonyi D. Iván)
