SZÉMAN RÓZSA
BIA Játékkuckó
A farsangot ugyan az „ördög ünnepe” jelzővel illeti még Heltai Gáspár, de kitörölni ezt a mókázós, tréfás, a sötét, hideg telekben is víg kacagást, derűt hozó mulatságot, azóta sem lehet. Maskarába öltözött király, úri nép, de jelmezt varázsolt magára a legszegényebb pór is, hogy megszínesítse a szürke téli napokat, amikor amúgysem volt dologidő.
A Szilágyságban nemigen volt szokásban a felvonulásos farsangtemetés, inkább az alakoskodó farsangolók jártak házról házra, illetve fonóból fonóba, különféle mesterségek álarcaiba bújva, és vídám, sokszor pajzán tréfákkal mulattatták a házigazdákat.
Ezeket a szokásokat mi is megismertettük, eljátszottuk a gyerekekkel, ugyanakkor más vidékek szokásairól is beszéltünk és miután nekik nagyon megtetszett a szalmabábu csujogatásokkal kísért hordozása és égetése, hát ezt is kipróbáltuk és lám, így teremtődött újkori szokásunk, amit a sokévi ismétlés után már-már hagyománynak nevezhetünk. Nem titkolt célunk volt a minél szélesebb rétegek bevonása is ebbe a zajos mulatságba. Márton Gabriella tanítónő, aki a Játékkuckó tevékeny segítője volt kezdetektől fogva, mai napig is fáradhatatlan lendülettel áll e móka mellé. A Báthory István magyar tannyelvű iskola megalakulása óta (már ennek is elmúlt tíz éve) az iskolaudvar lett a télbucsúztatás központja: ez a kiinduló pont és végül – most már az egész városközpontot megkerülő zajos menetelés után – a bábégetés és mókabuli helyszíne is.
Az idei farsangi felvonulásunkon jelmezek és ötletek sokaságára csodálkozhatott rá az utca népe, amikor valóban télűző, hangos sikolyok, csujogatások, kereplés, csörgés-zörgés közepette kísérte a báthorysok három sárkányfeje utolsó útjára Telenülő Banyanyát, a szalmabábot. Természetesen mindezt rendőri forgalombiztosítás mellett, hisz ez is a jelenkor velejárója. Az iskolaudvarra visszaérve még egyszer körbetáncolták a maskarások a rútságot, mielőtt azt, a talán legsikeresebb jelmezt öltött Erdei tanár úr lángra lobbantotta.
Miután a bábu télűző, farsangos rigmusok skandálása közepette porrá égett, kezdődhetett a frissen sült fánk és kalács-evés, a zene, móka, játék. A diáktanács, Szűcs Elvira elnöklete alatt, ötletes játékok összeállításával ugyancsak aktívan kivette részét a farsangbúcsúztatásból.
Hagyományt teremtettünk Szilágysomlyón, jó volt ezt ismét ilyen nagy csapattal megélni, a várost is részesévé tenni és reméljük, hogy ezután is mindig lesz olyan, akinek a hosszú, kemény tél után is marad ereje egy igazi, vidám mókára, egészségvarázsló kacagásra.
