A lengyel sereg a keresztények segítségére sietett a Báthory Feszten
Hetven kilométer lovaglás a helyszínig
Néhány nappal ezelőtt, a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) jóvoltából erdőn-mezőn keresztül, lóháton tehettem meg a Sztána-nyaralótelep és a Szilágysomlyó közötti 70 kilométeres távot, hogy részt vehessek a Báthory Feszt rendezvényén.
A tíz lovas (Leucuţa Isabel-Diana, Laczkó Gellért, Laczkó Hunor, De Martin Lajos, De Martin Marco, Prian András, Zágoni Szabó Ákos, Oprişor Denis, Kelemen Ádám és Kiss Olivér) a három (magyar, román és lengyel) nemzetet „egyesítő” Báthory István szülőhelyén, a szilágysomlyói Báthory-várban lépett fel, lovasbemutatót tartott, illetve részt vett a felidézett csatákban.
Igen ám, de előbb el kellett jutni a helyszínre. A hatékonyság érdekében már az indulás előtti este kivezettem Sztána-nyaralótelepre, a De Martin családhoz, az ikonikus Varjúvár és a vasútállomás közeli házukhoz.
Aggódtam, hogy a február végén meniszkusz-szakadás miatt megműtött térdem „tiltakozni” fog a közel 70 kilométeres lovaglás miatt: tudtam, hogy az ügetés és a vágta fokozottabban igénybe fogja venni az ízületeket, a csontokat, a térdkalácsot és természetesen a megmaradt, összevarrt meniszkuszt.
Első nap „csupán” 27 kilométeres távot tettünk meg, s kedvenc helyünkön a nagyrajtolci (Răstolţ, Vármező/Bucium község) Longodor család vendégszeretetét élveztük. Finom vacsora, sör, bor, pálinka, és természetesen a szabadban vagy a pajtahíján a szénában alvás.
A lovasexpedíció második napján már sokkal hosszabb táv, mintegy 43 kilométer várt ránk lépésben, ügetve és vágtázva.
A szilágysomlyói Báthory-várba érkezve már nem volt erőnk felállítani a tábori jurtát. Ehelyett villanypásztorral körbekerítettük a karámot (kihívást jelentett a 16 Voltos akkumulátor beszerzése), és elfoglaltuk a szálláshelyünket. Több ló és néhány lovas először vett részt ilyen méretű fizikai és pszichikai megerőltetésen, ráadásul a kánikula is alaposan rányomta bélyegét a paripák és az emberek kedélyállapotára.
Csak a fesztivál első napján, június 27-én tudtuk igazán felmérni a történelmi visszajátszásos seregszemle, a település és a hely jelentőségét.
Szilágysomlyó és a Báthory-örökség
A simleulsilvaniei.ro portál kiemeli: Szilágysomlyó (románul Șimleu Silvaniei) a történelmi Szilágyság egyik legfontosabb települése, amely évszázadokon keresztül a Báthory család egyik erdélyi központja volt.
A város neve elsősorban a Báthoryak révén vált ismertté: ebből a szilágysomlyói ágból származott Báthory István, aki 1571-től Erdély fejedelme, majd 1576-tól Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme lett.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a város fölé magasodó várrom és a hozzá kapcsolódó reneszánsz kastély ma Erdély egyik kevésbé ismert, ám kiemelkedő történelmi értékű műemléke. A Báthory-vár (Cetatea/Castelul Báthory) nem csupán erődítmény volt, hanem főúri rezidencia is, amely a középkori és a kora újkori Erdély politikai életének egyik fontos helyszíne lett.
A település történelmi szerepe
Szilágysomlyó a Kraszna-folyó völgyének egyik régi települése. Kedvező fekvése miatt már korán jelentős szerepet töltött be: a Szilágyság és a Partium közötti átmeneti térségben helyezkedik el, amely stratégiai jelentőséget adott számára a középkorban.
A település története szorosan összefonódik a Báthory család somlyói ágával. A család a 14. századtól kezdve rendelkezett birtokokkal a térségben, és a késő középkorban Szilágysomlyó vált egyik fontos központjukká.
A helyi Báthory-ág olyan személyiségeket adott Erdély és Közép-Európa történelmének, akik a fejedelemség, illetve a lengyel–litván állam történetére is hatással voltak. Jelentőségét növelte, hogy a Báthoryak nem egyszerű birtokközpontként kezelték, hanem reprezentatív rezidenciát alakítottak ki itt.
A kutatások szerint a mai vár előzménye egy főúri udvarház lehetett, amelynek első említése a 16. század elejére tehető. A század folyamán az épületet fokozatosan erősítették meg, és a reneszánsz kastély védelmi funkciókkal ellátott rezidenciává alakult át.
A 16. század második felében, amikor a Báthoryak Erdély élére kerültek, a szilágysomlyói rezidencia különösen fontos szerepet kapott. A korszakban az erődített főúri kastély egyszerre szolgált lakóhelyként, hatalmi jelképként és katonai támaszpontként.
A simleulsilvaniei.ro portálon található történelmi visszatekintés szerint a vár fénykora egybeesett azzal az időszakkal, amikor Erdély politikai súlya jelentősen megnőtt. A Báthory család tagjai az erdélyi fejedelemség vezető rétegéhez tartoztak, és a szilágysomlyói rezidencia a családi reprezentáció egyik fontos helyszíne lett. Különösen jelentős a kapcsolat Báthory István személyével.
Bár uralkodói pályája elsősorban Erdélyhez és Lengyelországhoz kötődik, származási helye miatt Szilágysomlyó a Báthory-hagyomány egyik fontos emlékhelye maradt.
A vár stratégiai szerepe a 17. század végére fokozatosan csökkent. Miután a térség katonai jelentősége megváltozott, az épületegyüttes elvesztette korábbi funkcióját. A források szerint a 18. század elején a kastély súlyosan megsérült, többek között a Rákóczi-szabadságharc idején bekövetkezett pusztítások következtében.
Ezt követően az épület fokozatosan romlásnak indult. A 19–20. század során a romok állapota tovább romlott: a védművek egy része eltűnt, a falakat a városi fejlődés is veszélyeztette, a terület pedig részben elvesztette eredeti történelmi környezetét.
Régészeti kutatások: új fejezet a vár történetében
A portál a régészeti kutatásokra is kitér. A Báthory-vár területén már korábban is folytak régészeti kutatások. A 20. század végén és a 21. század elején több feltárási kampány zajlott, amelyek célja az épületegyüttes szerkezetének, építési periódusainak és használatának pontosabb megismerése volt.
A kutatások különösen fontos eredménye, hogy a vár története nem kizárólag a reneszánsz korszakhoz kapcsolódik: a terület régészeti rétegei korábbi korszakokra is utalnak. A közeli várdomb (Dealul Cetății) régészeti lelőhelyén őskori és középkori jelenlét nyomai is előkerültek.
A jelenlegi fejlesztések során a régészeti feltárás nem pusztán előzetes vizsgálatként szolgál, hanem a restaurálási program tudományos alapját képezi: a kutatók célja az eredeti alaprajz, az építési fázisok és a szerkezeti elemek pontos meghatározása.
Szilágysomlyó önkormányzata átfogó projektet indított a Báthory-vár együttesének helyreállítására és turisztikai hasznosítására. A Báthory-vár együttesének rehabilitációja és értékesítése elnevezésű program a Regionális Program Északnyugat-Románia 2021–2027 keretében kapott támogatást. A projekt céljai között szerepel a romos épületrészek konzerválása, a történeti struktúrák helyreállítása, a látogatók számára biztonságos bemutatási lehetőség kialakítása, a kulturális és turisztikai központ létrehozása.
A munkálatok egyik legfontosabb sajátossága, hogy a restaurálást megelőzi, illetve kíséri a részletes régészeti dokumentáció. Ez azért lényeges, mert a Báthory-vár nem egyszerűen romos épület, hanem több évszázad történelmi rétegeit őrző komplex műemlék.
Szakemberek szerint a szilágysomlyói vár jelentősége túlmutat egy helyi műemléken. A helyszín egyszerre kapcsolódik a középkori magyar nemesi társadalom történetéhez, az erdélyi fejedelemség kialakulásához, a reneszánsz erdélyi kultúrához, a Báthory család európai jelentőségű politikai szerepéhez.
A régészeti ásatások miatt drasztikusan leszűkült a tér, így a standok a vásárcsarnok körül fogadták, azaz a váron kívüli területen fogadhatták a vendégeket, s a résztvevők pedig nem voltak kompakt helyen. Az esti koncertek nagy tömegeket vonzottak.
Összecsapások, ármánykodás, árulás, cselszövés
Idén a szervezők A viszály földje címmel izgalmas forgatókönyvet dolgoztak ki a történelmi háttér és a csaták lefolyásának biztosítására. A hagyományőrzők három látványos csatajelenetben mutatták be a oszmán–keresztény küzdelmek, a politikai ármánykodások és a szövetségkeresések világát.
A fesztivál történelmi narratívája a határvidékekért folyó harcokra épült: az oszmánok és a keresztény erők közötti összecsapások mellett a vezérek viszályai, a tárgyalások, az árulások és a létfontosságú döntések meghozatalai is központi szerepet kaptak.
A történetet Bethlen Farkas, Bocskai István és Bánffy Dénes, valamint Kara Musztafa és Mehmed Arszlán oszmán pasák alakjai köré építették fel.
Amikor az ellenség egymással is harcba száll
A történet első fejezete az oszmán vereség utáni időszakban játszódott. A korábbi kudarc után az oszmán seregek visszavonultak, a keresztények pedig több területet visszaszereztek, ám a határvidék továbbra is vitatott maradt. A két oszmán vezér, Kara Musztafa pasa és Mehmed Arszlán pasa között vita robbant ki a megszerzett területek birtoklásáról. Mindketten a szultán döntésére hivatkoztak, a nézeteltérés azonban hamarosan fegyveres konfliktussá fajult: az oszmán seregek egymással kerültek szembe.
A helyzetről értesülő Bethlen Farkas katonáival a helyszínre vonult, és kijelentette: a föld a keresztényeké. A visszavonulást megtagadó oszmánokkal szemben csatarendbe álltak a seregek. A látványos ütközetben ágyúk és puskák sortüzei nyitották meg a harcot.
A keresztény hadak taktikája döntőnek bizonyult: a gyalogság előrenyomulása mögött rejtőző puskások közelről zúdítottak tüzet az oszmán támadókra. A meggyengült oszmán vonalakat Bocskai István ellentámadása törte át, Kara Musztafa pedig visszavonulást rendelt el.
Az első csata keresztény győzelemmel zárult.
„A zászló ára” – Bethlen Farkas fogságba kerül
A vereség után az oszmán vezérek új sereget gyűjtöttek, hogy visszaszerezzék az elvesztett területet, és bosszút álljanak Bethlenen. Ezúttal nagyobb haderővel tértek vissza, s követ útján megadásra szólították fel a keresztény kapitányt. Bethlen visszautasította az ajánlatot, így ismét megszólaltak a fegyverek. A második csatában az oszmán lovasság rohama, majd a gyalogság támadása következett. Hosszú, kemény közelharc alakult ki, amelyben mindkét fél jelentős veszteségeket szenvedett.
A döntő pillanat a keresztény zászló körül bontakozott ki. A zászlóvivő elesett, de egy másik katona átvette a lobogót. Az oszmánok újabb rohamai azonban fokozatosan felőrölték a védőket, végül megszerezték a zászlót. Kara Musztafa pasa diadalmasan mutatta fel a zsákmányolt lobogót, a keresztények pedig visszavonultak.
A csata után azonban tárgyalás kezdődött. Bethlen visszakövetelte a zászlót, az oszmán vezér viszont váltságdíjat követelt érte. A kapitány ekkor saját szabadságát ajánlotta fel cserébe. Bár katonái tiltakoztak, Bethlen kitartott döntése mellett. A pasa elfogadta az ajánlatot: a zászlót visszaadták, a kapitányt pedig foglyul ejtették.
A keresztény katonák utolsó tisztelgéssel búcsúztak vezérüktől.
„A kapitány szabadulása” – szövetségesekkel a végső győzelemért
A történet harmadik felvonásában Bethlen fogságba kerülése után a keresztény vezetők nem adták fel a harcot. Bánffy Dénes és Bocskai István új szövetségeseket kerestek, s lengyel harcosokat hívtak segítségül Zygmunt Korycki kapitány vezetésével.
A keresztények előbb követeket küldtek Kara Musztafához, akik békeajánlatot színlelve két nemes lovat és egy fiatal szolgalegényt vittek az oszmán táborba. A pasa elfogadta az ajándékokat, de elutasította a visszavonulást. A szolgalegény azonban titokban kapcsolatba lépett Bethlennel, s átadta neki a szökés tervét. A kapitány az egyik előkészített ló segítségével kijutott a táborból, miközben az oszmán őrség figyelme elterelődött. Amikor Kara Musztafa értesült a szökésről, üldözést rendelt el. Ezzel egy időben a lengyel sereg támadást indított az oszmán előőrsök ellen.
Párbaj és végső összecsapás a Báthory-vár falai alatt
A harmadik ütközet előtt a felek vezérei még megpróbálták elkerülni a teljes vérontást: párbajt ajánlottak a vitatott terület sorsának eldöntésére. Az első küzdelmet az oszmán harcos nyerte, a keresztények azonban csalást kiáltottak, így újabb párbaj következett, amelyben már a keresztény fél győzött. A vita azonban Bethlen sorsa miatt nem zárult le. Az oszmánok csak akkor fogadták volna el a megegyezést, ha a kapitány ismét fogságba kerül. A keresztény vezérek ezt visszautasították, így újra megszólaltak a fegyverek.
A csata során ágyúk és puskák tüze töltötte be a vár környékét. Az oszmán gyalogság támadásait a lengyel és keresztény erők sorra visszaverték, majd lovassági támadásokkal bekerítették az ellenséget. A végső összecsapásban Kara Musztafa és Mehmed Arszlán vereséget szenvedett, a keresztény és lengyel seregek pedig közös győzelmet ünnepeltek.
A Báthory Fest idei története így nem csupán látványos csatajelenetekből állt: a szervezők egy olyan korszak politikai és katonai világát idézték fel, amelyben a hűség, a hatalomvágy, az árulás és a szövetségkötés egyaránt meghatározta Erdély sorsát.
Birta Roland főszervező szerint idén a következő hagyományőrző csapatok vettek részt a Báthory Festen: Kasztellani Batororum, Terra Ultrasilvana, Palotai Darabontok, Kalotaszegi Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok), Ibrahim Martalócai (Kőszegi ostromnapok egyesület), Egyesült lengyel seregek (négy lengyel csapat), Nyugati Végek Zsoldosai. Hagyományőrző zenészek: Peregrinii, Sonivius Vappae, Szelindek. Hagyományőrző műhelyek: Erdélyi Szabad Karaván, Miszi Péter leatherwork, Andreas de Petchesegh, Egyed Feró, Fiare din Beci, Csapó Attila. Részt vett ugyanakkor a Sirius – tűzzsonglőr csapat.
A konferanszié szerepét Sergiu Galiș és Andrei Fărcaș töltötte be.
A várban csak a hagyományőrző csapatok voltak
A főszervező, Birta Roland a Szabadságnak elmondta: abban volt más az idei év, hogy a vár jelenleg felújítás alatt áll, amely reményeik szerint 2028-ra fejeződik be. Emiatt a nagyszínpad kikerült a vár területéről, így ott kizárólag a hagyományőrző csapatok és programjaik kaptak helyet. Ennek köszönhetően a várban zajló események még autentikusabb hangulatot teremtettek, s jobban visszaadták a történelmi környezet hangulatát.
„Sajnos az időjárás idén nem volt kegyes hozzánk. Bár vihar nem nehezítette a rendezvényt, a teljes hétvégén uralkodó, közel 38 fokos kánikula komoly kihívást jelentett mind a résztvevők, mind a fellépők számára. Ennek ellenére azok, akiket valóban érdekelt a rendezvény történelmi és hagyományőrző része, ellátogattak hozzánk, s végignézték az előadásokat, a bemutatókat. Ez számunkra azt bizonyítja, hogy továbbra is van igény az értékteremtő, hiteles történelmi rendezvényekre” – fogalmazott lapuknak a főszervező.
Birta Roland hozzátette: a csapatok nagy része visszatérő vendég, de minden évben próbálnak új embereket meghívni a fesztiválra.
