Az emlékünnepséget megnyitó Széman Rózsa, a szilágysomlyói EMKE elnöke elmesélte, hogy az eredetileg Hary Béla szülőházára tervezett emléktábla ötlete ugyan már régen megszületett, de sokáig váratott magára, míg végül idén októberben, az EMKE Magyar Ház udvarán lévő történelmi emlékfalon talált méltó helyre, történelmünk és magyar kultúránk olyan nagyjainak emléktáblái társaságában, mint Báthory István erdélyi fejedelem, dr. Nyiszli Miklós orvos, memoáríró vagy Joseph Herman Pasternak szül. Paszternák József világhírű filmrendező. A szilágysomlyói EMKE Magyar Ház udvarán egybegyűlt ünneplő közönség meghatódottan figyelte, amint Hary Béla két lánya Judit és Noémi, valamint Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója felavatják az emléktáblát, és elhelyezik a kegyelet és emlékezés nemzeti színekben pompázó virágkoszorúját.
Az emlékünnepség a katolikus közösségi ház előadótermében folytatódott, ahol a műsor elején Szép Gyula a Hary Béla magyar zenei életben betöltött szerepéről mesélt, a zongoraművész korrepetitorról, a nemzeti öntudatot ápoló és kötelességtudó igazgatóról, a gyermekek és felnőttek számára komponált műveiről, karmesteri elhivatottságáról, miközben néhány személyes élményét is megosztotta a közönséggel. Szép Gyula beszéde után a művészi műsor hangulatos kezdeteként a Hary testvérpár, Noémi oboaművész és Judit szoprán énekművész – aki ezúttal zongorán kísérte húgát – Donizetti oboára és zongorára komponált Andantéjával néhány pillanatra visszavarázsolta a szülői házban töltött gyermekévek, az éjjel-nappal zongoraszótól, zenétől hangos egykori családi fészek emlékét. A zenés meglepetés után a magyar opera művészei – Balázs Borbála, Hary Judit, Peti Tamás Ottó és Szabó Levente énekművészek Incze Katalin és Kulcsár Szabolcs zongorakíséretével – színes műsorral léptek fel, amelyben olyan opera- és operettrészletek hangzottak el, amelyeket annak idején Hary Béla fél évszázados zenei pályája során vezényelt.
Hary Bélát nem ismertem személyesen, de azt tudom, hogy sokoldalú művész, vérbeli muzsikus volt, akinek a zene volt az élete. Sok-sok éven keresztül csodáltam hatalmas szakmai tudását, ahogyan az operák, operettek, balettek és zenekari darabok minden egyes hangját, mintha a kisujjából varázsolta volna elő. Csodáltam, ahogyan estéről estére, már őszülő fejjel és utóbbi időben betegen is, de fiatalos energiával emelte magasba karmesteri pálcáját, hogy az operairodalom gyöngyszemeit megismertesse és megszerettesse a közönséggel. A Kolozsvári Magyar Opera és a Gyulai Várszínház közreműködésével neki köszönhetően ismerhettük meg Erkel Ferenc összes operáját, amelyeknek zenei felújítása, dramaturgiai munkája és bemutatása az ő kitartó művészi munkáját, megkérdőjelezhetetlen szakmai tudását fémjelzi.
Hiszem, hogy igaz az a mondás, miszerint az ember addig él, amíg emlékeznek rá. Hary Béla művészete elválaszthatatlan a magyar zenei élettől, a Kolozsvári Magyar Opera történetétől. Az elmúlt héten a szilágysomlyói EMKE Magyar Ház udvarán lévő történelmi emlékfalon felavatott emléktábla is a zeneszerző-karmester Hary Bélának, földi és égi zenésztársadalmunk halhatatlan tagjának állít örök emléket. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
