Tüsténkedő operatőrök, fel-alá járkáló kollégák és izguló szervezők látványa fogadott, amikor megérkeztem a helyszínre kezdés előtt húsz perccel. Jelezte a Facebook, hogy egyre népszerűbb a Helikon 35 nevű esemény, amely iránt érdeklődöm, gondoltam, jobb hamarabb érkezni s nem lábon állva ünnepelni a lapot, meg a magyar kultúrát. Nem sokkal később kiderült, hogy a közösségi oldal nem tájékoztatott félre, csakhamar teltház lett, pótszékekre is szükség volt. Az ünneplő közönség moraját Kántor Melinda színművész hangja törte meg. Lászlóffy Aladár Újévi mese című írásából olvasott részletet az írott szóról és a nyomtatott lapok változásáról. Ezután Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntötte a jelenlevőket. Bevallotta, kerek évfordulók alkalmával mindig frusztrációt érez, mert ilyenkor felmerül az utólagos bűntudat vagy a mi lett volna, ha örökös kérdése. Az ünnepi lapszámot látva és a Helikon évfordulója kapcsán mégis azt gondolja, van helye a visszatekintésnek, számot lehet vetni azzal, hogy mennyire a miénk egy folyóirat, vagy mi mennyire vagyunk az övéi.
A főkonzul után Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője vette át a szót. Megköszönte elődeinek és jelenlegi munkatársainak az odaadást és a befektetett energiát, felidézte ugyanakkor a pillanatot, amikor 2007 novemberében, fiatal szerkesztőként Király László átadta neki a főszerkesztő-helyettesi feladatot a versrovattal együtt. „De, széket is hagyott, amelyet mind a mai napig használok a szerkesztőségben. Sőt, a megtiszteltetés netovábbjaként még Vadász Zoltán mellényét is ott hagyta néhány hónapig, nehogy fázzak az új beosztástól” – mesélte.
„Most pedig helikonos videó következik, ezért köszönet mindenkinek, különösen Dórának” – vezette fel a Mărcuțiu-Rácz Dóra szerkesztő által készített anyagot Karácsonyi Zsolt. Az ünnepi videóban a jelenlegi szerkesztőgárda (Demeter Zsuzsa, Márton Evelin, Nagy Zalán, Papp Attila Zsolt, Karácsonyi Zsolt, Mărcuțiu-Rácz Dóra) mesél helikonos élményeiről, a felvétel és a válaszok alapján a jelenlevők betekintést nyerhettek abba, milyen is az élet irodalmi lapszerkesztőként, legyen az a bizonyos lapszerkesztő bármilyen fiatal s vezessen bármilyen rovatot.
A helikonos videó után felolvasás következett két körben. Király László főmunkatárs, egykori főszerkesztő-helyettes egészen 1989-ig vitt vissza az időben bennünket, hogy elmesélje, hogyan is lett a Helikon Helikon. „Szilágyi István fölvette a kagylót, telefonált Bukarestbe Domokos Gézához, hogy szóljon neki, hogy szeretnénk bejelenteni: mostantól Helikon leszünk, nem Utunk. […] Ahogy letette a kagylót, öt perc múlva telefonált Markó Béla Marosvásárhelyről, hogy az Igaz Szót nem csinálják tovább ezen a néven, hanem Helikont szeretnének. Mondta Domokos Géza, hogy sajnáljuk, öt perce már van gazdája a névnek” – emlékezett. Az anekdota után, találó módon a Decemberek című versét olvasta fel állva, ugyanis mint kiderült, prózát lehet ülve olvasni, verset nem.
Egyed Emese főmunkatárs Alapítás című versét hozta és örömét fejezte ki, hogy a Helikonnál ma is dolgoznak, publikálnak egészen fiatalok, hiszen ez, mondhatni, Szilágy István hagyatékának része, ő mindig szerette és szorgalmazta, hogy fiatalok bekapcsolódjanak. László Noémi felidézte, elemista korában Kányádi Sándor szeretett volna lenni, majd kezdő költő korában a Helikon nagyjaira akart hasonlítani, ezeket Ikon című versében írta meg. Horváth Benji tékozló exhelikonos, protestáns bűntudat által vezérelve, az ünnepség napján írta meg, majd olvasta fel a szövegét, az ünneplő közönség hirtelen slam poetry bajnokságon találta magát. A szerző többször is dalra fakadt előadás közben, a szöveg lezárásában Arany János és a vizelés is összefüggésbe került, a jelenlevők jó néhányan fel is szisszentek. Demeter Zsuzsa főszerkesztő-helyettes, Szilágyi István után szabadon, Szabálytalan leltár 2.0 címmel írt szöveget. Az alapító-főszerkesztő az Utunk harmincadik születésnapjára, Demeter Zsuzsa a Helikon harmincötre. Az első kört Jakabffy Tamás zárta. Ő volt az a fiatal, akire Szilágy István büszkén mutogatott annak idején, hogy itt van egy fiatal.
A második kör előtt Kántor Melinda és Dimény Áron színművészek felolvastak Szilágyi István Karácsony Menyőben című riportjából, amely 1989-ben jelent meg, az Utunk utolsó lapszámában.
A felolvasások, élménybeszámolók és visszaemlékezések sorát Szántai János folytatta A helikoni kertek című írásával, előtte azonban a lámpalázról és a nyilvános beszédről ejtett néhány szót. Ugyanis, Szántai szerint, az ember, az évek, a rutin és a gyakorlat által hozzászokik ezekhez, megjelenik, kivágja a rezet, aztán megy haza. A Helikon ünnepek azonban ez alól valamiért kivételek. Szántai Jánost Nagy Zalán, a Helikon legfiatalabb szerkesztője követte, aki Helikoni bestiárium címmel írt verset az évfordulóra. Márton Evelin, a próza rovat szerkesztője Helikoni töredék címmel írt szöveget az ünnepre, Mărcuțiu-Rácz Dóra, terhelni nem akarván a közönséget, részletet olvasott fel az ünnepi lapszámban megjelent szövegéből, Papp Attila Zsolt ennek az ellentétjét cselekedte: a bevezetőt kihagyta, a többit felolvasta. A felolvasások sora Karácsonyi Zsolttal zárult, aki megosztotta Király László tanítását a vezércikkírásról. Tudniillik, azt úgy nem lehet, hogy a szövegnek van eleje, közepe és vége, hanem úgy kell csinálni, ahogy Lászlóffy Aladár tette: elkezded, és amikor megvan a kért mennyiség, kiteszed a pontot. Az anekdota után a főszerkesztő Szabadnap című versét hallgattuk meg. A születésnapi est a mindig ironikus K. Jakab Antal Levélváltás rovatban megjelent szövegével zárult Dimény Áron tolmácsolásában.
A Helikon harmincöt éve áll a magyar és erdélyi magyar irodalom, kultúra, egyszersmind az újságírás és irodalmi lapszerkesztés szolgálatában. A jelenlegi szerkesztőgárda összetétele is bizonyítja, Szilágyi István nem hiába álmodta és remélte, hogy a fiatalok bekapcsolódnak a lap munkájába és érdeklődnek a Helikon iránt. Ez a fiatalság biztosítéka lehet a következő harmincöt évnek is.
