A rendezvény házigazdája Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja volt, aki köszöntőjében elmondta: Király László ismert és elismert művész, aki műfordítóként is tevékenykedik. Mile Lajos szerint a műfordítás az alkotói munka kiemelkedő részét képezi, hiszen „nagyon fontos egymás kultúrájának a megismerése”.
A Helikon folyóirat részéről –, amely tematikus lapszámot is megjelentetett Király László kerek évfordulós születésnapjára – Karácsonyi Zsolt költő, főszerkesztő köszöntötte az érdeklődőket. Beszédében kiemelte, ő is, de szerzőtársai is rengeteg dolgot tanultak „Laci bácsitól”, többek között azt, hogy a vers és az erkölcs szoros kapcsolatát ebben az évszázadban sem szabad mellőzni. „Tovább kell vinnünk, amit Laci bácsi tanított”, foglalta össsze Karácsonyi Zsolt.
Az eseményen Király László szerzőtársai a tematikus lapszámban közölt alkotásaikat olvasták fel, az ünnnepeltet verssel köszöntötte Egyed Emese, André Ferenc, László Noémi, Karácsonyi Zsolt, Varga László Edgár, Horváth Benji és Fekete Vince, aki ugyanakkor Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnökének köszöntését is tolmácsolta.
A rendezvényen Király László legújabb verseskötetét is bemutatták, a Sziklarajz című kiadványról Fekete Vince és Lövétei Lázár László beszélgetett a szerzővel. Mindketten megegyeztek abban: a kötet középpontjában az emlékezés, emlékezet áll. A könyv központi témájából kiindulva Fekete Vince a hiányról, más emberek elvesztéséről kérdezte a szerzőt, míg Lövétei Lázár László arra volt kíváncsi: mi hívja elő az emlékeket, miért ezekre emlékezett. A bemutató alatt Lövétei Lázár László Vári Attila levelét is tolmácsolta.
Király László elmondta: úgy éli meg az elvesztett barátai hiányát, hogy igazából nem hiányol senkit, mert az elvesztett személyek, valamilyen formában mindig jelen vannak az életében, és ez az érzés a verseiből is kiderül. „Van néhány olyan meghatározó emlék, pillanat az életemben, amit soha nem felejtek el, és amely emlékek meghatározzák azt, ahogyan cselekszem. Ilyen módon, az én cselekedeteimben ők jelen vannak” – fogalmazott. Az ilyen meghatározó pillanatok kapcsán kiemelte: ezek az emberek nevelték őt, nem tanították, hanem engedték, hogy tanuljon tőlük.
Arra, hogy az „eltűnt időből, és az elmúlt életünkből miért bukkan elő időnként egy-egy figura vagy jelenet, akár álomszerűen, vagy valamilyen találkozás folytán”, Király László nem tudott egyértelmű választ adni. Ám önmagáról elmondta: sohasem rendszerezte igazán az életét, emlékeit, nem raktározta el a történéseket naplószerűen. „Mint verset író ember, semmi érdekem nem fűzödőtt ahhoz, hogy ilyen rendet szabjak az életemben, de az emlékeimben sem”, fogalmazott a költő.
(Borítókép: Király László sohasem rendszerezte igazán az emlékeit. Fotó forrása: Wikipédia)
