Mile Lajos főkonzul köszöntőjében először elsorolta, miről nem fog az ünnepi esten beszélni. Így többek között nem fog Zilah és Kolozsvár kapcsolatára kitérni, mondta, nem ejt szót a regényekről, az író által teremtett új formanyelvről, az alkotói kísérletek irányáról, de arról sem, hogy Szilágyi István rejtőzködő író-e avagy sem. Mile Lajos inkább két, Szilágyi István regényeihez kötödő élményét osztotta meg. Előbb arról mesélt, milyen megdöbbentő élmény volt számára a Kő hull apadó kútba című mű, amelyet az egyetemen olvasott először, és amely szemléletformáló hatással volt rá. Másodsorban a Hollóidő című regényt emelte ki, amely a fiára volt hasonló befolyással.
Az est másik házigazdája, a szervező Helikon folyóirat főszerkesztője Karácsonyi Zsolt a rendezvényen elmondta: a folyóirat tematikus lapszámmal köszönti Szilágyi Istvánt, a lapba számos szerző írt, akik közül többen eljöttek, hogy felolvassák alkotásaikat. Így meghallgathatta a közönség László Noémi Egyszerű vers, Papp Attila Zsolt Az Úristen leghosszabb napja, Fekete Vince Nagymaros utca 18. című verseit, Szakolczay Lajos levelét Demeter Zsuzsa tolmácsolásában, valamint Karácsonyi Zsolt Valóság és valóság című vezércikkének részletét. Az eseményen jelen volt Csordás László, fiatal irodalomtörténész, aki Szilágyi István írói munkásságával foglalkozik a Debreceni Egyetemen, és aki szintén köszöntötte az írót.
A rendezvényen részt vett Márkus Béla is, aki, mint kiderült, régóta ismeri az ünnepeltet, a hosszú barátságot pedig számos anekdotával illusztrálta.
– Az Alföld című, debreceni folyóirat munkatársa voltam, egyszer pedig azt a feladatot kaptam, róttam magamra, hogy Nagy Istvánhoz kellett jönnöm, kéziratot kérni egy Veress Péter emlékszámba. Valaki akkor azt tanácsolta, hogy Szilágyi Istvánhoz kopogtassak be, az Utunk szerkesztőségében, majd ő eligazít, hogy merre van, hol lakik Nagy István – idézte fel az első találkozást Márkus Béla. Hozzátette: ezt követően, ha Erdélybe jött, mindig elment az Utunkhoz, meglátogatni Szilágyi Istvánt.
Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője megköszönte Szilágyi Istvánnak a fél évszázados szerkesztői munkát, amely az 1960-as években kezdődött az Utunk szerkesztőségében, 1968-tól a folyóirat főszerkesztő-helyettese lett, majd 1990-ben a Helikon alapító főszerkesztője.
– Nélküle már a 60-as években nem lehetett volna fiatal irodalom, vagy másként alakult volna pályakezdők sokaságának az élete. Ő volt az, aki a 90-es évek elején a legifjabbak számára megnyitotta a kapukat, a Helikon hasábjait, ahogy ő mondta annak idején: a „Helikon éppen megereszkedett ereszei alá” bekérezkedő fiatalokat tárt karokkal fogadta – idézte fel Karácsonyi Zsolt. A kapunyitásból végül az 1993-ban indított Serény Múmia című melléklap lett, amelyet Fekete Vince, majd 2004-től Karácsonyi Zsolt szerkesztett. A rovat jelenlegi vezetője Horváth Benji.
– Ő volt az, aki a fiatal szerkesztőket a Helikonhoz hívta. Olyan hangulatot, világlátást adott át nekünk, amelynek a magunk módján igyekszünk megfeleni – méltatta a szerzőt Karácsonyi Zsolt.
(Borítókép: Felolvasással köszöntötték a középen ülő Szilágyi István írót. Fotó: Horváth László)
