446 év után tartott közös ünnepi zsinatot a református és evangélikus egyház
– Múltbeli együttműködéseink közege a szükséghelyzet volt, alapja a közös nyelv és a közös protestáns örökség, mozgatórugója pedig a keresztyén szeretet. Nagyon sok mindent megosztottunk egymással: egyházkerületet és egyházközséget, iskolát és templomot egyaránt. Hiszem, hogy ilyenkor mindig az Imitatio Christi jegyében cselekedtünk, és – sok nyomorúságunk mellett – istenképűségünkből csillant meg egy darab – fogalmazott Kató Béla, a Romániai Református Egyház Zsinatának ügyvezető elnöke, aki rámutatott: nemcsak megemlékezni és hálaadásra gyűltek össze, hanem jövendőt keresni is. – Meg szeretnénk erősíteni, hogy ragaszkodni kívánunk hitvallásainkhoz, a reformátorok örökségéhez. A kölcsönös tisztelet jegyében veszünk részt és szolgálunk egymás istentiszteletein, felekezeti identitásunkat megőrizve segítjük egymást – erősítette meg felekezetközi együttműködési szándékukat.
Buzogány Dezső teológiai professzor a református közös múlt fontosabb történéseit vázsolta fel két meghatározó szempont – a szétválás és az egységesítési próbálkozás – alapján.
Fekete Károly püspök a Magyarorszégi Református Egyház nevében köszöntötte a zsinat résztvevőit, hangsúlyozva a közös református egység örökségéért történő hálaadást. – A reformáció abban különbözött más forradalmaktól, hogy az elcsendesedés jegyében folyt, Isten ölelésének csendjéből pedig bátorság, újítások, küzdelmek, világra szóló változások indultak el – beszélt a reformáció és a visszaalakulás csöndjének sajátosságáról a püspök.
Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára a két felekezet képviselőit arra szólította fel, hogy álljanak ki egymás mellett oktatási és intézményi ügyekben, és segítsék egymás szolgálatát.
Jack Felch, a Pennsylvania Állambeli Lehigh Presbytery moderátora beszédében a református egyházkerületek és Lehigh Presbytery közötti misszió és lelkigondozói közös szolgálat két évtizedes múltját is megmelítette. – Idén a reformáció 500. évfordulójára emlékezünk. Az európai idő teljesen átértékeli bennem a „rég” fogalmát. Együtt osztozunk az ecclesia semper reformans és semper reformanda hagyományában, amely lefordítva azt jelenti, hogy az egyház szüntelenül reformálódik, és mindig reformál – mondta el az évforduló apropóján. Jim Ferlino az Egyesült Államok Presbiteriánus Egyházának részéről szólalt fel, és 96 éves édesapja gondolatait osztotta meg, aki korára való tekintettel nem tudott részt venni az ünnepi alkalmon, viszont továbbra is ismerni kívánja azokat a kihívásokat, amelyekkel az egyházi munka során szembenéznek és része kíván maradni sajátos küzdelmeiknek.
Fónyad Pál, az ausztriai Martin Luther Bund főtitkára az ausztriai egyházi életről beszélt részletezve a református és evangélikus egyházak zsinatainak működését. – Mindkét felekezetnek külön zsinata van, de létrehoztak egy közös zsinatot is, amely az egyházak álláspontját képviseli az iskolák, a vallásoktatás és az állammal szembeni fellépés esetén – részletezte, majd az osztrák mintához hasonló békés együttműködést és szükség esetén hathatós közös fellépést kívánt az egyházak képviselőinek.
Margriet Gosker a Hollandiai Protestáns Egyház reformációi jubileumi nagykövete elmondta: tulajdonképpen a reformáció volt az, ami összekötötte a két országot, a történelmi Magyarországot és a Hét Egyesült Holland Tartományt. 1800-ig 2300-nál több magyarországi és erdélyi protestáns diák érkezett Hollandiába teológiát, filozófiát és orvostudományt tanulni. – A két országnak hosszú a hit és református kultúrán alapuló közös történelme. Remélem, hogy ez a mostani reformációs jubileum után is fennmarad és továbbra is gyümölcstermő lesz – fogalmazott a nagykövet.
Dieter Bökemeier a lippei tartományi egyházának külügyi előadó-tanácsosa két dologra is felhívta a figyelmet az 500 éves évforduló kapcsán: az egyházak zsugorodásának jelenségére, amelynek oka az egyre több hitvallás nélküli ember, valamint a menekültek megsegítése során tapasztalt, más nyelven beszélő keresztyének iránti nyitottabbá válás, ami megteremti a vallások közötti párbeszédet.
Uel Marrs, az Ír Presbiteriánus Egyház Zsinatának képviselője a Magyar Református Egyházzal és az Erdélyi Református Egyházkerülettel kialakult 30 éves együttműködésről beszélt. – Visszatekintve az elmúlt évekre, hálát adunk Istennek az egyházaink közötti, különböző módon megnyilvánuló kapcsolatokért. Nagyra értékeljük azt a meleg fogadtatést, amellyel önök az Írországi Presbiteriánus Egyház részéről érkező látogatókat részesítették. Részünkről is mindannyiszor öröm volt az Erdélyi Református Egyházkerület képviselőinek látogatása – fogalmazott Marrs.
Susan Brown a Church of Scotland részéről köszöntötte az egybegyűlteket.
Pap Géza, a Romániai Református Egyház Zsinatának ülésvezető elnöke köszöntötte és közös nyilatkozatra szólította fel a zsinat tagjait, amelyet egyöntetűen megszavaztak a jelenlevő zsinati tagok. Ennek értelmében többek között felvállalják a reformátorok örökségét, kiállnak hitük mellett és elkötelezik magukat az egyházi oktatási intézmények további fenntartása mellett, továbbá fogadalmat tesznek egymás segítésére.
Az ünnepi zsinaton a Kolozsvári Protestáns Teológia vegyes kara is közreműködött Benkő Timea karnagy vezetésével.
