Sikó Csaba lelkipásztor: az adományokra még hosszú ideig szükségünk lesz
– Honnan származott az ötlet, hogy templom építését kezdeményezzék Apahidán?
– A templomépítés ötletét a helyzet adta: a püspökség támogatásával 2020-ban megvásároltunk egy telket a rajta lévő házzal, amelyet imaházzá alakítottunk át. Az ötven–hatvan férőhelyes imateremben, ahol elkezdtük az istentiszteleteket, egy idő után, nagyobb ünnepek alkalmával már nem fértek el a résztvevők. Emellett Apahidán egyre több a beköltöző fiatal család, akik Erdély különböző tájairól érkeztek, Baróttól Szatmárig, Temesvártól Zilahig. Legtöbben közülük egyetemre jöttek Kolozsvárra, itt találtak munkát, és a város környékén vásároltak lakást. Apahidán, Dezméren, Szamosszentmiklóson az ingatlanárak jóval alacsonyabbak, mint Kolozsváron, gondolom ez is számított, de barátságosabb a környezet, természetközelibb, s kevésbé zsúfolt. Mind többen és többen költöznek ki. Karácsonykor, húsvétkor a gyülekezeti tagok fele sincs jelen az istentiszteleten – hiszen sokan hazautaznak a szülőkhöz a nagycsaláddal ünnepelni –, mégis tele van az imaház.
– Jelenleg körülbelül mennyire tehető a reformátusok száma?
– A községben 2010-től elkezdték építeni az új tömbház lakásokat, az ikerházakat, és ezek megszaporodásával mind többen költöztek be. Apahida és a hozzátartozó falvak, főleg Dezmér, Szamosszentmiklós és Telekfarka látványosan kiépültek. Egyébként ezek a települések tartoznak a református gyülekezet hatósugarába is. Mivel évről évre nő a beköltözők száma, a reformátusok mára összesen több mint ötszázan vannak, akár hatszázan is lehetnek. Azonban többségük nem keresi a kapcsolódást a református gyülekezettel, de egymással sem nagyon. Nem könnyű őket megtalálni az ismeretlen betonrengetegben, s úgy meghívni a gyülekezeti közösségbe, hogy egyből igent mondjanak. Nagyon leköti a szabadidejüket a sokféle kikapcsolódási lehetőség, öntudatosan és tudatosan tervezik ilyen irányba a programjaikat. Meghallani a belső hangot, amely más minőséget kér, illetve lelki utat ajánl, nem könnyű, ehhez sokkal több csendre volna szükség. A belső csendmegszólalásához pedig nagy szükség van a külső csendre. Amikor a tévé egész nap megy, a mobiltelefon percenként pityeg, s a közösségi média tele van érdekes videókkal, jelenetekkel, bőven van, mi beszippantson, elvonjon a külső és belső csendtől, amelyben Isten felé nyílnánk. De hála Istennek, mindezeknek ellenére újra meg újra kapcsolódnak gyülekezetünkhöz új személyek.
– Létezik-e magyar nyelvű oktatás a településen?
– Sajnos, nem sikerült a magyar nyelvű oktatást elindítani Apahidán. Ennek az oka, hogy nagyon sok szülő, mivel Kolozsvárra jár dolgozni, egyúttal beviszi gyermekeit az óvodába, iskolába, így nincs meg a szükséges létszám a magyar osztályok elindításához. Ahhoz, hogy mégis legyen lehetőség magyar anyanyelvű tanulásra, együttműködtünk a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány által támogatott szórványiskola központtal. A 2022–2024-es tanévekben az ingázást meg tudta oldani az iskola úgy, hogy reggel kisbusszal Apahidáról felvették a gyermekeket, elvitték az iskolába, és délután visszahozták őket. Ebben a tanévben már anyagi okok miatt ezt így nem lehetett megoldani. Azonban Kolozsvár-Szamosújvár között félóránként van távolsági buszjárat, amellyel el lehet menni Válaszútra, délután pedig vissza. Igaz, ez kevésbé kényelmes, áldozatvállalással jár, de örvendek, hogy több szülő is megteszi az anyanyelven való tanulásért. Az elmúlt években meghívtam az iskolától az igazgatónőt, aki a gyülekezeti teremben tájékoztatást nyújtott az érdekelt szülőknek arról, hogy milyen az oktatás a szórvány iskolaközpontban, bátorítva őket, hogy a válaszúti óvodába, iskolába írassák a gyermekeiket. Egyrészt minőségi felszereléssel várják őket, másrészt színvonalas a tanítás és szerteágazó képességfejlesztő tevékenységeket tartanak délutánonként.
– Ön mióta szolgál Apahidán?
– Az apahidai missziói gyülekezet megszervezésének megbízatását 2020-ban kaptam. Előtte
húsz évig Kolozskarán voltam lelkipásztor, akkor Apahida szórványgyülekezetként tartozott hozzá. A kétezres évek elején alig harminc reformátust sikerült itt fellelnem. Egy részük kapcsolódott az egyik református család házában tartott istentiszteleteinkhez, mások viszont nem akartak, mondván, hogy inkább buszra vagy autóba ülnek, és bemennek Kolozsvárra, hogy templomban legyenek.
– Miként sikerül közösséget kovácsolni egy valójában most alakuló szórványgyülekezetből?
– Különböző programokkal és foglalkozásokkal törekszem arra, hogy közösséget építsünk, mindezekről tájékozódni lehet az Apahidai Református Egyházközség Facebook oldalon. Tudtommal Apahidán nincs más jellegű magyar közösségi kezdeményezés. A vasárnapi istentiszteletek mellett különféle alkalmakat igyekszem szervezni, amelyeken az egyes korosztályok megtalálhatják az érdeklődésüknek megfelelő tartalmat. A gyermekek számára rendszeres vallásoktatás van az istentisztelettel párhuzamosan, ügyes pedagógusokkal, sok játékkal, kreatív kézimunkával. Így a szülők nyugodtan részt tudnak venni az Isten igéjével való lelki töltődésen, elengedve a gyermekre figyelés gondját. Ezen kívül adventi koszorúkészítő műhelyt, karácsonyi, anyák napi ünnepélyeket, gyermeknapi programot szervezünk, amelyek mind jó lehetőségek egyben arra is, hogy a családok ismerkedjenek, barátkozzanak egymással. Például a tavalyelőtti gyermeknapon negyven valahányan vettek részt, annak ellenére, hogy Kolozsváron bőven volt kínálat. Érdekes programokat, ügyességi játékokat, éneklést szerveztünk közös piknikezéssel. A házaspároknak időről időre kapcsolatfejlesztő előadásokat tartottunk, például a házasság hete erre nagyon jó alkalom. Minden nyáron néhány napos családi minitábort szervezünk, gyermekeknek külön programmal, felnőtteknek hitmélyítő, önismereti és kapcsolatfejlesztő témákkal. Új kezdeményezésként téli minitábort is tartunk, most a februári vakációban sízéssel, szánkózással összekötve, pihenési-kikapcsolódási-feltöltődési lehetőségekkel. Közösségépítő jellegük is van ezeknek a programoknak, az emberek megtalálják a közös hangot egymással, összebarátkoznak, majd utána tovább ápolják a kapcsolatot. Egyre több család jelentkezik be a gyülekezetbe, és ahhoz, hogy a leendő templom valóban betölthesse rendeltetését, fontos, hogy minél többen úgy érezzék, jó nekik csatlakozni a közösséghez, mert a különböző eseményeken és tevékenységeken való részvétel által lelkiekben gazdagodhatnak, hitükben pedig erősödhetnek. Az a vágyam, hogy szeretetteljes, jó indulatú testvéri közösséget tudjunk megélni egymás felé nyitott szívvel, Isten felé pedig nyitott lélekkel, erősödő hittel.
– Milyen tervek alapján fogtak neki a templom felépítéséhez, szembesültek-e nehézségekkel?
– Amikor 2022-ben sok kérdőjel között kerestem a választ arra, hogy milyen is legyen ez a templom, azaz legyen új, de mégse térjen el nagyon a hagyományos keretektől, és kezdtem nézegetni Erdélyben a nemrég épült templomokat, megtetszett a 2017-ben elkészült kerelőszentpáli, ezért annak tervezőjével, Nagy Attilával vettem fel a kapcsolatot, s vele készíttettük el a tervet. A templom építése csak a tavaly nyáron kezdődött meg, ugyanis nagyon sok utánajárásba került a tervhez kapcsolódó jóváhagyások kiváltása. Mivel közel a repülőtér, az országút mellett vagyunk, régészeti feltárások voltak Apahidán, ezekkel kapcsolatosan is engedélyek kellettek az illetékes szakosztályoktól. Két évig jártam mindezek beszerzéséért, majd 2024 nyarára végre megkaptuk az építkezési engedélyt. Akkor elkezdtem anyagi források után nézni, de fél év alatt nem sikerült jelentősebb támogatást szerezni. A felnőtt gyülekezeti tagok évente még egy egyházfenntartó járuléknak megfelelő összeggel járulnak hozzá személyenként a templomépítési kiadásokhoz, de ez csak töredéke annak 850 000 eurónak, amibe a kezdeti számítások szerint a templom építése kerülni fog. Azonban mind több gyülekezeti tag érzi úgy a szívében, hogy Isten ügyéért méltó többet is áldozni a megállapított minimumnál, és jó szívvel többet is ad. Amióta megkezdtük a templom építését, örömmel tapasztaltam más vallásúak részéről is, hogy szívesen adományoztak a szent ügyért. Úgy gondolom, akinek a szívében van Isten iránt fogékonyság, ragaszkodás, és érzi a lelke mélyén azt a transzcendens igazságot, hogy túl az emberi tényezőn, az egészségtől kezdve a munkahelyig, a fizetésig vagy a nyugdíjig, a jó lehetőségekig, a sikerekig, az előmenetelekig minden Isten jóakaratából adatik, annak megindul a hála a lelkében, s szívesebben járul hozzá Isten projektjeihez.
– Hogyan sikerült végül előteremteni a munkálatok elkezdéséhez szükséges pénzt?
– Körülbelül 2024 júliusától 2025 januárjáig próbálkoztam pályázni, a kultuszminisztériumba is adtam be pályázatot, de semmi támogatás nem jött. Az építkezési engedélyt egy évre adták úgy, hogy amennyiben elkezdjük a templomépítési munkálatokat, még további két év hosszabbítást kapunk, de ha ez idő alatt nem sikerül hozzáfogni, akkor elveszítjük a jóváhagyást. Ezért tavaly januárban a gyülekezet vezetőségével megtárgyaltuk, hogy mit tegyünk, ugyanis már csak öt és fél hónap volt hátra az építkezési engedély érvényességéből, nekünk pedig legalább százezer euróra volt szükségünk, hogy az első építési szakaszt, az alapszintet „pirosban” elkészíthessük. Örömmel láttam, a presbitérium tagjai is azon a véleményen voltak, nem hátrálhatunk meg, ha már eddig elsegített Isten, mindent meg kell próbálnunk, hogy a hátralevő öt és fél hónapban pénzt szerezhessünk, s az építkezést elkezdhessük. Ennek nyomán elmentem Kolumbán Vilmos püspök úrhoz, és támogatását kértem ahhoz, hogy hivatalos levelet küldhessünk ki az erdélyi református gyülekezetekhez. Ebben a levélben felvázoltuk a helyzetünket, s kértük, álljanak testvérileg mellénk, és akár perselyes adakozással, akár nagyobb szabású gyűjtés által támogassanak minket, hogy nekünk is lehessen templomunk. A körlevél kiküldése utáni hónapokban elkezdtek érkezni az adományok az egyházközség külön erre a célra nyitott bankszámlájára. Közben több céggel is próbáltuk felvenni a kapcsolatot, remélve, hogy ők is tudnak segíteni nekünk. Néhányan közülük is jóindulattal fogadtak, és támogattak is. Külön jól esett, amikor egyik nap egy számomra addig ismeretlen kolozsvári cég vezetője hívott telefonon, és bemutatkozás után elmondta: értesült a mi helyzetünkről, s úgy döntött, hogy most bennünket szeretne támogatni a cége részéről. Nagyon örültem, hiszen mindezekben Isten gondoskodó mellénk állását éreztem kézzelfoghatóan megvalósulni. Végül tavaly június végére, mielőtt az építkezési engedély lejárt volna, a különböző adományokból, helyi hozzájárulásokból, vállalkozók támogatásából összegyűlt 80 ezer euró, így megkezdhettük az építkezést, remélve, hogy a hiányzó 20 ezer eurónyi összeg is begyűl, mire a munkálatok elkészülnek, és ki kell fizetni azokat.
Az ősz folyamán a lelkész társak közül többen is meghívtak a gyülekezetükbe, hogy szolgáljak egy vasárnapi istentiszteleten, s kivetített képekkel is mutassam be a templomépítésünket, mert így jobban belelátnak a helyzetünkbe az emberek, és szívesebben támogatnak. Különböző gyülekezetekben voltam, városiakban és vidékiekben egyaránt. Jól esett, hogy a gyülekezeti tagok érdeklődéssel hallgatták, amint bemutattam templomépítésünk helyzetét… és tényleg szépen gyűltek az adományok. Így tudtunk haladni az építkezéssel, s nemcsak az alapszintet, hanem a templomhajó falait is sikerült megépíteni karácsony előtt. Jelentős támogatással állt mellénk a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség is, Bibza Gábor tiszteletes kezdeményezésére. Elmondta nekem, hogy advent környékén megszervezi a Művészek az egyházért aukciót, és így meg lehet szólítani a művészeket is. Értékes alkotások gyűltek össze, a kezdéskor árverezést szerveztek, utána pedig több mint két hónapon keresztül értékesítették a kiállított munkákat. Végül összesen 44 ezer lej támogatás gyűlt össze, amelyet át is utalt a templomépítési bankszámlánkra. Hálás köszönet érte a művészeknek és a vásárlóknak, bizony, értékes hozzájárulás templomunk építéséhez.
– Hol tartanak most az építkezéssel, illetve mi várható az elkövetkezőkben?
– Amint mondtam, elkészítettük az alapszintet, és a templomhajó falait is sikerült megépíteni az eresz szintjéig, még karácsony előtt. A falakat végül betonkoszorúval zártuk le, így megvédhettük az esőtől, a hótól és a januári fagyoktól, amelyek során könnyen tönkremehettek volna az átázott téglák. Január végén újra elkezdődött az építési munka, most a torony falait emeljük, utána következik a templomhajó befedése, ehhez ismét nagy pénzösszeg, 120 ezer euró szükséges. Hála Istennek, decemberben a kultuszminisztérium részéről végül kaptunk támogatást, így hamarosan nekifoghatunk a templom befedésének.
Visszatekintve elmondhatom, hogy sokat haladtunk az elmúlt fél év alatt, és a dolgok alakulása mögött ott látom Isten hathatós gondviselését, segítségét. Most a toronynál tartunk, utána a templom befedése következik. Aztán jönnek majd a kevésbé látványos részek, amikor belül kell vakolni, ablakokat és ajtókat elkészíteni, lambériát tenni, villanyt, vizet bevezetni, padlóburkolást letenni stb., ezek is nagyon sokba kerülnek. Az adományokra még hosszú ideig szükségünk lesz, hiszen a 850 ezer euróig még nagyon sok van. De én bizakodó vagyok, hogy Isten továbbra is megsegít, és a továbbiakban is rendel jó szívvel mellénk álló támogatókat, hogy minél hamarabb felépíthessük e templomot.
Jótékonysági est és műtárgyvásár borkóstolóval egy álom megvalósításáért
A Kolozsvári Református Egyházmegyében új egyházközség született a közelmúltban. A 2020-ban alakult Apahidai Református Missziói Egyházközség jelenleg 135 tagot számlál. A 2020 decemberében történt telekvásárlás után a templomépítés 2025-ben kezdődött el.
Sikó Csaba lelkipásztor áldozatos munkájának köszönhetően az apahidai reformátusok immár gyülekezetté szerveződtek. A következő lépésben ismét nagyot álmodtak: templomot szeretnének építeni. Az álmot hamarosan tettek követték, és a munkálatok jelenleg javában zajlanak. Önerőből azonban nem tudják befejezni az építkezést, ezért minden segítő szándékra és cselekedetre szükségük van. Ennek érdekében az elmúlt időszakban számos kezdeményezés született.
Egykor nemesek és mecénások adományaiból épültek a templomok, később pedig az ő hiányukban országos összefogásra és gyűjtésekre volt szükség. Manapság nagyon ritkán épülnek templomok, és ha mégis, az többnyire óriási erőfeszítések árán valósul meg. A közelmúltban a Kolozsvári Református Egyházmegye, a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség Kányafő Galériája és a Barabás Miklós Céh – a korábbi hasonló akciók mintájára –Művészek az egyházért 6. címmel jótékonysági estet és műtárgyvásárt hirdetett meg. A rendezvényen jeles kortárs művészek által felajánlott alkotásokat lehetett megvásárolni az apahidai református templom felépítésének támogatására. Mindkét esemény támogatói Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, a Quadro Galéria, a Demetervin Pincészet, a Promoteus és az Emuge Franken voltak.
A borkóstolóval egybekötött jótékonysági estet tavaly decemberben tartották a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség gyülekezeti termében. Az esemény rangjának emelésére műtárgyárverést szerveztek, amelyet alkalomhoz méltó borkóstoló tett még színesebbé a mádi (Tokaj-Hegyalja) Demetervin Pincészet boraiból. A rendezvényt a borászat tulajdonosa, maga Demeter Ervin is megtisztelte jelenlétével, aki a kolozsváriak régi barátja és visszatérő vendége – legyen szó akár képzőművészetről, akár borról –, s aki feleségével, Kulcsár Edittel együtt maga is jeles műpártoló. Az esten Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja és Vákár István, a Kolozs megyei tanács alelnöke is támogatásáról biztosította a templomépítő egyházközséget.
A már eltávozott művészek alkotásai Vincze László borbarát, a Kolozsvári Református Egyházmegye főgondnoka kalapácsleütései alatt keltek el: a több mint negyven jelen lévő meghívott vendég árverés formájában vásárolta meg ezeket a műveket. A többi alkotást a gyülekezeti teremben helyezték el: a szóban forgó műveket nemcsak a jótékonysági esten, hanem az azt követő két hónap során is meg lehetett vásárolni.
Az elmúlt közel két hónap során több mint kilencven alkotást és régiséget sikerült értékesíteni. A vásárlók magánszemélyek voltak, akik örömmel áldoztak erre a célra, hiszen az adott művek egyrészt otthonuk díszévé váltak, másrészt e nemes gesztus révén hozzájárultak Isten házának felépítéséhez is. A jótékonysági műkincsvásáron néhányan pénzadománnyal is támogatták a kezdeményezést. Eddig több mint 44 000 lej gyűlt össze, ami minden várakozást felülmúlt. A remények szerint ez az összeg jelentősen hozzá fog járulni a templom építésének folytatásához.
A támogatók közül kiemelkedik a Quadro Galéria, a Csak-ART Egyesület, valamint Soó-Zöld Balázs, Jakab Zoltán, Mitruly Anikó és Tegzes Gábor gyűjtők. Az adományozók teljes névsora a műtárgyak beérkezésének sorrendjében: Tamás Ernő, Jakab Zoltán, Baloga István, Gáspár Károly, Simon Teréz, Torjai Annamária, Bibza Ildikó, Demeter Ervin, Kolcsár Edit, Silay Zsuzsa, Soó Zöld Balázs, Kállay M. Csaba és Tünde, Varsányi Tamás, Turi Ilona, Bibza Gábor, Bázsa Jolán, Szilágyi Zsófi, Bálint György, Tegzes Gábor, Magyar Tamás, Csatlós Pál, Máté István, Rácz Kinga, Buzogány Mózes és Laskai Ünige. Az adományozók és az életben lévő képzőművészek adománya jelentősen segítette az apahidai közösség álmának tovább élését.
A jótékonysági esten és a vásáron kiállított művészek listája a beérkezés sorrendjében: Mayer Hella, Suba László, Tóth Menyhért (1904–1980), Móra Bernát (1926–1988), Péntek Farkas, Adorján Ilona, Brian Johnston, Fazakas Tibor, Katona György (1960–2021), Ferencz Balázs, Nagy Béla, Balázs László, Soós Emese, Forró Ágnes, Maksay Ádám, Csata Hermina, Hunyadi László, Réman Melinda, Balázs Ernő, Nemes A. Csaba, Kolozsvári Puskás Sándor (1928–2020), Veress Pál (1929–2002), Kovács Emil Lajos, Tompos Opra Ágota, Gámentzy Zoltán (1911–1992), Egon Marc Lövith (1923–2009), Pallos Sch. Jutta (1925–2020), Stefan Popescu, Vetró Artúr (1919–1992), Lőrincz Lehel (1933–2014), Gross Arnold (1929–2015), Makkai János (1944–2021), Miklóssy Gábor (1912–1998), Ferenczy Júlia (1909–1999), Ruzicskay György (1896–1993), Szolnai Sándor (1893–1950), Füle Mihály (1914–2005), B. Mikli Ferenc (1921–2013), Darvay Tünde, Gy. Szabó Béla (1905–1985), Szabó László, Lőrincz Konrád, Szabó Attila, Gally A. Katalin, Wéber Mária, M. Lovász Noémi, Felházi Lenke, Szőcs Magdolna, László Gyula (1910–1998), Forró Antal (1924–1982), Dudás Jenő, György Csaba Borgó, Szőnyi István (1913–1967), Végvári Greckó (-), Bene József (1903–1986), Teodor Harșia (1914–1987), Adorjáni László, Silvia M. Popescu, Mitruly Anikó, Orbán Sándor, Hoppé Tibor, Néda Ágnes (1939–2024), Oreian Valentina, M. Péter János, Erdei Erzsébet, Zsombori Erzsébet-Zsimbi, Zilahi Nonó, Csorvássy István (1912–1986), András Zsolt, Bálint Nándor, Bodó Levente, Lőrincz Imre Levente, Silye András, Konrád Jenő és Benk András.
A szervezők köszönik a műveiket felkínáló művészeknek és az adományozóknak, hogy hozzájárultak a jótékonysági esthez és a műtárgyvásárhoz, ezzel elősegítve az apahidai református templom felépítésének támogatását. Köszönet illesse az önkéntesen segédkező törökvágási presbiterek és a lelkipásztori hivatal munkatársainak igen fontos háttérmunkáját is. Nélkülük a több mint 160 tárgyat felsorakoztató jótékonysági est és vásár nem valósulhatott volna meg.
Bibza Gábor
