Az elmúlt két évben főleg a köz- és a felsőoktatás digitalizációja került előtérbe: a járvány miatt a gyermekek és a fiatalok kénytelenek voltak áttérni az online oktatásra. Gondolom, a mai iskolások vagy egyetemisták számára maga az eszköz használata nem okozhatott nagy gondot, hiszen ők a digitális bennszülöttek, ahogy a szakemberek elkeresztelték ezt a nemzedéket. Mi, a középnemzedék a digitális bevándorlók kategóriájába tartozunk.
Visszatérve a világjárványra, a közoktatás digitalizációja azért okozhatott nagy gondot, mert abban az esetben, ha két-három gyermek volt egy családban, sürgős eszközvásárlásra volt szükség. Ez normális esetben, de az országban sok helyen internet sincs, nem hogy zámítógépek. Kolozsvár önkormányzata igyekezett segíteni az iskolásoknak, több ezer táblagépet vásárolt, amit aztán szétosztottak a jogosultak között. Hozzá kell tennem: nem minden város tanulói voltak ilyen szerencsések.
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal már a járvány előtt elkötelezte magát a digitalizáció mellett. Most már ott tartunk, hogy háromszáz féle kérést lehet elektronikus formában benyújtani, az ezzel járó problémákat megoldani. Kezdve a sokak által igényelt parkolóhelyek kérvényezésétől, a helyi adók és illetékek kifizetésétől az urbanisztikai bizonylatokig. A polgármesteri hivatalban a közelmúltban vezették be azt az eljárást, hogy bizonyos iratok fénymásolatai helyett a tisztviselőnek megmutatjuk a kért irat eredetijét, aki aztán beszkenneli azokat.
Mostanra a Kolozs Megyei Tanács is elkezdte a digitális urbanisztikai bizonylatok kibocsátását, nem csak tájékoztatás céljából, hanem jogi ereje is van az elektronikus úton beszerzett dokumentumnak. A sort lehet folytatni, hiszen egyre többen fizetjük ki számláinkat az otthon kényelméből, online. Ha utazni akarunk, vagy színházba, operába, szimfonikus koncertre megyünk, már megtehetjük, hogy jegyünket digitális formában váltsuk meg. Sőt, most már „megnépszámlálhatjuk” magunkat digitálisan is.
Nemrég a pénzügyigazgatóságon jártam adóbevallás céljából. Otthon megpróbálkoztam kitölteni az adóbevallásomat, ám valahol elakadtam. Egy tapasztaltabb ismerősömtől segítséget kértem, de ő sem boldogult. Tettem egy balga kísérletet, és papír alapú bevallást próbáltam a hivatalnoknak adni, de szigorú tekintettel visszautasított. Aztán előre engedtem egy másik ügyfelet, aki szintén panaszkodott, hogy otthon nem sikerült kitöltenie az adóbevallást. Sebaj, gondoltam, ha itt nem is jártam szerencsével, majd az adóhivatal segít!
Másnap az adóhatóság vadonatúj épületébe belépve tágas és szerencsémre üres csarnok fogadott. Először az lepett meg, hogy az ügyfélfogadás csak reggeltől kora délutánig zajlik, még aznap is, amikor hosszított órarenddel dolgoznak. A hivatalnokok kissé unottan ültek a gépük előtt. Amikor egyikőjüknek előadom, hogy segítségre lenne szükségem, közömbösen válaszolt: üljön le a gép elé, és töltse ki a nyomtatványt. És ha elakadok? – tettem fel a kérdést. Majd akkor idejön hozzám, és megbeszéljük – válaszolta lerázóan. Kicsit lelombozódtam, naivan azt hittem, a tisztviselő majd odaül mellém, vagy pedig én diktálom be neki a kért adatokat, pikk-pakk, ki is töltöttük azt a fránya nyomtatványt, és mehetek dolgomra. Valahányszor szükségem volt segítségre, mert volt, félénken ballagtam a hivatalnokhoz, aki mindvégig rendíthetetlen nyugalommal ült a gépe mögött, és látszólag semmit nem csinált. Más ügyfél nem volt a teremben. Nálam meg akadt néhány malőr, mert ahhoz, hogy hozzáférjek az adóhatóságnál régóta létező felhasználófiókomhoz, az e-mail-en elküldött jelszóra volt szükség, ami csak 300 másodpercig érvényes. Ezt a határidőt nem tudtam betartani, így újabb jelszóra volt szükségem. Ami persze, nem érkezett meg a telefonomra, vagy mire megérkezett, már nem volt érvényes. – Látja, milyen sok számítógép és telefon van ebben a teremben? Ne csodálkozzon, ha nem jön a jelszó – mondta szigorúan a tisztviselő. Végül a számítógéppel vívott harcomban én győzedelmeskedtem, és sikerült érvényes adóbevallást benyújtani.
Elismerem, van még mit tanulnom a digitális világban való érvényelüléshez, de talán gördülékenyebb lenne az átállás, ha figyelmes tisztviselők segítőkészsége megkönnyítené a dolgunkat. A digitalizáció a „humán faktort” igyekszik kivonni az ügyintézés bonyolult egyenletéből, nem pedig a humánumot.
