1835. június 14-én született Moszkvában egy Moldovából származó, a keresztény hitre nem sokkal korábban áttért zsidó ceruzagyáros fiaként. Hat évvel idősebb bátyja, Anton ugyancsak zongoraművész, zeneszerző és karmester lett, és elévülhetetlen érdemeket szerzett az orosz zenei életben. Nyikolaj első zongoraleckéit négyévesen édesanyjától vette, három évvel később már a Moszkvába látogató Liszt Ferencnek is bemutathatta tudását. A pöttöm gyermek inkább állva, mint ülve játszotta a virtuóz futamokat, de így is elbűvölte Lisztet. Első nyilvános fellépésére nyolcévesen, Anton bátyja egyik koncertjén került sor. Kilencéves korától Berlinben tanult zongorát és zeneelméletet, megismerkedett Meyerbeerrel és Mendelssohnnal, de 1846-ban, apja halálát követően a család pénzügyi nehézségei miatt haza kellett térnie.
A moszkvai egyetemen folytatott jogi, majd orvosi tanulmányai idején zongorajátékával nagy népszerűségre tett szert. A bohém Rubinstein élete végéig szenvedélyes kártyajátékos maradt, gázsiját sokszor még aznap este eljátszotta. 1860-ban kinevezték az Orosz Zenei Társaság moszkvai tagozatának vezetőjévé, e tisztségében több szimfonikus, kamara- és kórusművet átdolgozott, illetve vezényelt. 1866-ban egyik alapítója volt a moszkvai konzervatóriumnak, a ma Csajkovszkij nevét viselő intézménynek haláláig igazgatója és zongoratanára maradt.
Bátyja javaslatára ő nevezte ki az ifjú Csajkovszkijt az intézmény tanárának, bátorította művei megírásában, sőt lakásában szállást is biztosított számára. 1866 és 1880 között ő vezényelt a komponista szinte minden zenekari művének bemutatóján, nem csoda, ha Csajkovszkij számos művét – köztük második zongoraversenyét – patrónusának ajánlotta. Eredetileg az elsőt, a híres b-mollt is neki dedikálta, de Rubinstein ledorongoló kritikája után – a tanára közölte vele, hogy a darab előadhatatlan, a zongoraszólam játszhatatlan és túl nagy szerepet ad a zenekarnak – a sértett Csajkovszkij kihúzta nevét. A darabon egy hangot sem változtatott és a német Hans von Bülownak ajánlotta, aki hatalmas sikerrel mutatta be Bostonban. A becsvágyó Rubinstein ezután mégis felvette repertoárjára a darabot, amelyet 1878-ban a párizsi világkiállításon is eljátszott. (Az igazsághoz tartozik, hogy Csajkovszkij 1879-ben néhány változtatást eszközölt művén, hogy a zongora és a zenekari részek még harmonikusabbak legyenek.)
A külföldöt is meghódító Rubinstein fellépései során zongorázott és vezényelt is. Zongoristaként repertoárján Bach, Beethoven, Chopin, Liszt és Schumann művei mellett orosz kortárs darabok is szerepeltek. Lelkesen karolta fel az ifjú tehetségeket, népszerűsítette az orosz zenét forradalmasító Ötök tagjainak szerzeményeit, a „hatalmasok kis csoportját” vezető Balakirev legnépszerűbb, Iszlamej című zongoraművét is ő játszotta először. Az 1870-es évek végén Oroszország 33 városában tett körutat, és a teljes bevételt a Vöröskeresztnek ajánlotta fel. Zeneszerzői tevékenysége kevésbé jelentős, néhány zongoradarabot és románcot jegyzett, egyszer azt mondta, Anton bátyja eleget írt helyette is. A kortársak sem tudták eldönteni, a két Rubinstein-fivér közül melyik a nagyobb virtuóz, bár nagyobb hírnévre Anton tett szert. Zongorastílusuk gyökeresen eltért: Antoné tüzes volt, Nyikolajé inkább visszafogott és tiszta.
A tüdőbajos Rubinstein 1881 elejétől egyre rosszabb állapotba került, megesett, hogy már csak ülve tudott vezényelni, a koncert végén ölben vitték le a pódiumról. Még megszervezte az orosz művészek fellépését az 1881-es, első párizsi elektromossági kiállításon, de ő maga már nem tudott fellépni. A francia fővárosban halt meg 1881. március 23-án, 45 évesen, hamvai a moszkvai novogyevicsi temetőben nyugszanak. Csajkovszkij az ő emlékének ajánlotta egyetlen, a-moll zongoratrióját.
(Fotó forrása: Wikipedia)
