Sugárzóna
Nem hittem volna, hogy a vezetés ilyen egy művészet. Olyan vagyok, mint akit be- és kikapcsoltak egyszerre. A legbanálisabb dolgokra nem emlékszem, mégis leizzadok minden apróságtól.
Az elmélettel szerencsém volt, a tanár nagyon logikusan és olykor humorral magyarázott el mindent. Csak akkor számít balesetnek, ha közúton történik. Ha beülsz az autódba, és az erdőben nekimész az első fának, le a kalappal. De nyilván az a legnagyobb szerencse, hogy csak ülsz és hallgatózol. Mikor vezetni kell, mindent neked kell végrehajtanod, még ha egyelőre nem is te vagy a felelős. De már érzed, milyen az, felelősnek lenni. Elmentünk a legközelebbi faluig, és már úgy éreztem, mintha megjártam volna a forgalmak útját. Mondtam is az oktatónak: nem bánnám, ha más nem közlekedne.
*
A tusványosi ügy kapcsán több dolog derült ki ismét. Az egyik, hogy milyen sokaknak van szüksége egyfajta szentre, akit csak hódolat illet meg, nem bírálat. Harminc évvel Ceaușescu után… Ugyan már, ennek semmi köze lepuffantott diktátorokhoz. Az emberi természethez van köze, és az áldozatként élés perverziójához. Ha trianonkodunk, akkor mindent elfogadunk magunktól, hiszen mi vagyunk a világ vesztesei, akiknek mindent szabad.
A másik, hogy milyen aljas és porbafingó a macsóság. Egyfelől udvarolnak, előreengednek az ajtóban, hajlonganak és fuvoláznak. Másfelől neked esnek, ha nő vagy, és fütyölni merészelsz, vagyis kifejezni a nemtetszésedet a szenttel szemben. Ezek az acsargó senkik a hétköznapokban nyalka úriemberek.
A harmadik, aminek mégiscsak köze van öt évtized diktatúrájához, még ha három évtizede demokráciában élünk is: hogy mennyire megvetendő a szabad és egyéni véleménynyilvánítás. Rajongj velünk! – ez a jelszó és a követelmény.
A negyedik, hogy milyen könnyen székelyeznek még azok is, akik szerint tilos megítélni közösségeket. Valósággal felrobbant az internet a gyalázkodástól és a gyalázattól.
*
Viharok jönnek, viharok mennek. Közben meg a kánikula, a nyár szaga, a marosszentgyörgyi strand. A lyányom, akivel ott örömködtünk két napig. A nemtörődömség lazasága. A bivalykodás szabadsága. A kikapcsolódás a folytonos bekapcsoltság közepette. Az öröm, hogy hasonlít hozzám, a hibáimat mégsem örökölte.
