Bemutatták Demény Péter harmadik esszékötetét
– Az esszé mindig nagyon érdekelt. Olyan közegben és olyan időszakban nőttem fel, amelyben és amikor a műveltség, amely könyvek olvasásán keresztül vezetett valahova, fontos volt. Fontos volt számomra a műveltség, a kultúra, a könyvek és az a nyugtalanság, amitől a könyvek jók lesznek. Nyugtalanságra születtem, és az esszé bizonyos értelemben a képzelet nyugtalan műfaja. Nem tudok hosszú távon nyugodt lenni, folyton „őröl” bennem valami – közölte Demény Péter.
A kötet címéről a szerző elmondta: ösztönösen talált a címre, és feltett szándéka volt, hogy előző két esszékötete – amelyek címe birtokos szerkezet – után a harmadik kötet címe igés szerkezet legyen.
Demény Péter kedvenc esszéírói között említette Michel de Montaigne (1533–1592) francia filozófust, esszéírót, Albert Camus (1913–1960) francia írót és filozófust, Szilágyi Júlia (1936- )erdélyi magyar irodalomkritikust és esszéírót, valamint Székely János (1929–1992) dráma- és esszéírót.
Balázs Imre József Károlyi Csaba magyar irodalomkritikusnak és szerkesztőnek az esszékötetről írt kritikáját említette, amelyben Deményt a legizgalmasabb magyar esszéistának nevezte, aki néha kiszámíthatatlan, de alapos, nem árul zsákbamacskát, és azt mondja, amit gondol.
– Jólesik a hozzáértő erős és megindokolt kritikája. Ellentétekben láttatja a kötetet. A kritikából látszik, hogy elolvasta és megértette a kötetet. Az első esszékötetemmel (A menyét lábnyomával) manapság elégedetlen vagyok, a másodikkal (A lélek trolijával) elégedettebb, a legújabbal pedig a legelégedettebb. Úgy látom, a bennem levő nyugtalan hang megérett – közölte Demény.
– Annyi mindent írtak már Aranyról, Petőfiről, ezért felmerült a kérdés, hogy hogyan lehet új módszerrel megközelíteni őket. Sok mindent tudunk róluk, de közhelyek is kísérik őket. Ezért próbáltam meg más perspektívát találni. Szilágyi Domokos neve azért is kapcsolódik össze bennem az övével, mert van egy szép Arany-esszéje, amelyben provokatívan és alapos érvekkel alátámasztva ír Arany János és Petőfi barátságáról. Szilágyi Domokos kapcsolta össze számomra ezt a két embert, hogy új szemszögből tudjak közelíteni hozzájuk. Az Arany–Petőfi barátság is érdekes, hogy hogyan vált baráttá ez a két nagyon különböző ember – válaszolta az esszéíró Balázs Imre József azon kérdésére, hogyan került be az esszékötetbe három olyan szöveg, amely szótárformát öltött.
– Ion Ianosi művelt, értelmes ember volt, a családja is tipikus monarchia-család. Sok nyelv, sok táj, nagy formátumú értelmiségi világ szülöttje. Magyarul jól beszélő, de nevét románul használó ember volt, aki hozzá tudott szólni mind a román, mind a magyar kultúrához. Nem sejtettem, hogy ez valamikor modellszerű lesz az életemben. Mindig arra törekedtem, hogy ne egyetlen, hanem több kultúra határoljon, és a több kultúrában minél érintettebben és hitelesebben, nagyvonalúbban tudjak részt venni – magyarázta Demény Péter a Jánosi János (Ion Ianosi, 1928–2016) esztétáról írt esszéje kapcsán, aki kedvenc tanára volt, esztétikát tanított neki az egyetemen. A kötetben Balla Zsófia költőről is lehet olvasni, akinek munkássága képezte Demény Péter doktori dolgozatának tárgyát is.
